Szegény Jeruzsálem
2004-ben Jeruzsálemnek csaknem 700 ezer lakosa volt. A zsidók száma a városban elérte a 470 ezret, vagyis a 66 százalékot; az arabok (akik a város lakosai, de nem izraeli állampolgárok) aránya 31 százaléknál magasabb volt. Az év folyamán 18 100 ember hagyta el Jeruzsálemet, 7000-rel több, mint ahányan a városba költöztek. Ennek ellenére ebben az időszakban 1,7 százalékkal nőtt Jeruzsálem lakosainak száma – hála a rendkívül nagy gyermekszületési aránynak.
Éppen a születések aránya utal arra, hogy Jeruzsálemben nemcsak az arab lakosság egyre növekvő száma okoz demográfiai problémát, hanem – talán még nagyobb mértékben – a zsidó lakosság körében körvonalazódó fejlemények is. A zsidó lakosság 30 százaléka ultraortodox, az ultraortodoxok száma és aránya egyre növekszik. Egy ortodox anya élete folyamán átlagban 7,7 gyermeket szül (a jeruzsálemi arab anyák átlagban 4,2 gyereket, a világi zsidók és az ún. nemzeti vallásos zsidók körében ez az arány alig haladja meg a két gyermeket). E fejlődési irányzat következtében tíz év múlva 80 ezer gyerek tanul majd a jeruzsálemi ortodox zsidó iskolákban, szemben a 24 ezerrel, akik az állami vagy a vallásos-állami irányzatú iskolákban végzik majd tanulmányaikat. Az önmagukat „nem vallásosának minősítők aránya Jeruzsálem zsidó lakossága körében jelenleg 31 százalék (vagyis a teljes lakosság körében alig 20 százalék), míg Tel-Avivban 76 százalék, Haifában 74 százalék.
Ennek súlyos gazdasági és társadalmi következményei vannak, talán elsősorban a városi közszolgáltatások terén. Miután az ultraortodoxok (héberül „haredim”) nagy része kizárólag a Tóra tanulmányozásával tölti napjait, a 25-54 éves férfilakosság körében Jeruzsálemben 12 százalékkal alacsonyabb a munkafolyamatban résztvevők aránya, mint Tel-Avivban és Haifában. Jeruzsálemben 22 százalékkal kevesebb nő van bevonva a produktív munkafolyamatba, mint a többi izraeli nagyvárosban, mert hiszen az ortodox nők foglalkoztatottsági aránya is alacsony.
Ezek a demográfiai trendek okozzák, hogy egyre több jeruzsálemi negyed jellege válik „haredi”-vé. Az 1967. évi háború után létesült új negyedekben ez a folyamat különösen gyors. Minél inkább „haredi” egy-egy negyed jellege, annál inkább elszegényedik. Miután az arab lakosok is (sőt még nagyobb mértékben) a szegény és legszegényebb rétegekhez tartoznak, nyilvánvaló, hogy a városi szolgáltatások fenntartása és a város fejlesztése egyre inkább a tehetősebb, de egyre szűkülő világi és nemzeti-vallásos rétegre hárul. Ok egyre kevésbé hajlandók elviselni a magas adókat és egyre romló szolgáltatásokat. Ennek egyik következménye, hogy az elmúlt 15 évben 238 ezer ember hagyta el Jeruzsálemet (gyakran csak a 10-15 kilométer távolságban lévő, de gazdagabb szatellitvárosokba költöztek), és csak 145 ezer költözött a városba. Míg a 80-as években az új bevándorlók 15 százaléka választotta Jeruzsálemet első izraeli lakóhelyéül (a haifai négy százalékkal szemben), a 90-es években ez a tendencia megfordult: az új bevándorlók 10 százaléka választotta Haifát, és csak 7 százaléka Jeruzsálemet. így lett Jeruzsálem Izrael legszegényebb városa.
Az izraeliek egyre inkább eltávolodnak Jeruzsálemtől (az arabok nem, mert egy kelet-jeruzsálemi lakosnak sokkal több joga van, mint a többi megszállt terület lakosának). Izraelben szinte minden kormánypárti szónok mint „a zsidó nép örök és oszthatatlan fővárosát” említi Jeruzsálemet. De hogy Jeruzsálem valóban magához vonzza a zsidó népet, ahhoz nem ünnepi beszédek kellenének, hanem a város gazdasági teljesítőképességének és modern, világi jellegének újjáélesztésére és megerősítésére lenne szükség. Különben az „arany Jeruzsálem” (ahogyan Nomi Semer költő nevezte halhatatlan versében) csakhamar egy szürke, nyomorgó várossá válik.
Yehuda Lahav
Tel-Aviv
Címkék:2006-01