Magyarázom a bizonyítványom
Több fórumon adtam hangot annak a meggyőződésemnek, hogy a magyar zsidóság és a magyarországi zsidóság (a kettő nem egészen ugyanaz) nem tekinthető nemzetiségnek, ahogy manapság egyetlen európai zsidó közösség vagy az amerikai zsidóság sem. Persze lehet nemzetiségeket mesterségesen teremteni, ahogy ez az utóbbi évtizedekben a multikulturalizmus jelszavának segítségével s hatalmi harcok szolgálatában nemegyszer megtörtént, de a több ezer éves zsidóság méltóságával az efféle stratégia össze sem egyeztethető.
Egy nemzetiségnek közös a nyelve, a kultúrája, és közösek a történelmi gyökerei is. A lengyel vagy akár az amerikai zsidóság is nemzetiségnek tekinthette magát, amíg a jiddis volt az anyanyelv, amíg a családban jiddisül beszéltek, jiddis újságot és irodalmat olvastak. Egyszer megemlítettem Irwing Howe-nak, az amerikai zsidó kultúra azóta elhunyt kiváló képviselőjének, hogy kedvelem az amerikai zsidó irodalmat, mire ő majdnem ingerülten azt válaszolta, hogy ma már nincs zsidó irodalom. A zsidó irodalmat jiddisül írják, a mai írók amerikai és nem zsidó írók. Pontosan ugyanezt mondta az idén nyáron az éppen Magyarországra látogató kiváló izraeli író, A. B. Yehoshua is. Nincs más zsidó irodalom, mint amit héberül írnak. Mert egy nép kultúrája nyelvében él. Mi Singert, ahogy Yehosuát is, magyar fordításban olvassuk. Magam részéről Berzsenyin és Adyn nevelkedtem, és Bialikot Kardos László fordításban kaptam először kézhez. Kivéve, ha Izraelben születtünk, az újhéber csak második nyelvünk lehet, de a jiddis még az sem. Magyar az anyanyelvűnk, magyarul gondolkozunk, magyar verseket idézünk, magyar regényeket olvasunk, mindenekelőtt a magyar történelemben élünk.
De hát akkor mi tesz bennünket zsidókká? Talán Auschwitz? Sokan ezt a választ adják. S ez, úgy hiszem, rossz válasz. Egyrészt azért, mert a vallástól lényegében elidegenedett nagyszüleink jóval Auschwitz előtt is hozzánk hasonló „identitásproblémával” küszködtek, másrészt meg azért, mert az Auschwitz tapasztalat két ellentétes irányban hatott. Egyrészt valóban felébresztette egyesekben a zsidóság tudatot, másokat viszont hitehagyáshoz továbbá a zsidó „származás” letagadásához és megtagadásához vezetett.
Nem több, mint kétszáz esztendőre kell visszamennünk, többnyire még annyira sem a zsidóság több mint két és fél évezredes történetében, hogy megleljük az egyszerű választ arra a kérdésre, mi tartott és mi tart ma is össze bennünket. Ez pedig a vallás. A zsidó vallás nem elsősorban „hitvallás”, bár az is, hanem inkább „religio”, kapcsolat, összetartó kapocs. Azokat is összetartja, ha összetartja, akik a hagyományos judaizmus értelmében nem „vallásosak”.
Mert azok, akiket ez nem tart össze, meg is szűnnek zsidónak lenni. Méghozzá minden generációban.
A zsidóság kulturális emlékezete egyetlen „mesterelbeszéléshez” kapcsolódik, és ez a zsidó Biblia. Hunor és Magyar története számunkra semmit nem jelent. Nem azért, mert nem tőlük „származunk”, mivel ha hitet lehet adni a judaizmusra tért kazárok történetének, akkor egyesek közülünk éppen az ő forrásvidékükről származnak. De ennek semmi jelentősége. A bibliai történeteknek, melyeket őseink elmondtak, s melyeket mi ma is elmondunk, van egyedül jelentőségük. Elsősorban a Tórának. Azoknak a héber szövegeknek, melyeket gyerekkorunkban a hittanórán könyv nélkül megtanultunk. S azoknak, akik sosem jártak hittanra, a Szédernek és a Hanukának.
A magyar zsidóságot és a magyarországi zsidóságot nem képviseli a neológ hitközség, de még kevésbé képviselheti valamiféle nemzetiségi önkormányzat. A magyar zsidóság sokszínű és sokféle. Mindenki másként magyar zsidó. Aki zsidó nemzetiségűnek tekinti magát, tegye, ez az ő joga. Aki rabbinak asszonyt választ, tegye, ez az ő joga. Aki követi a szatmári haszidok életformáját, tegye, ez az ő joga. Aki magát Magyar- országon élő izraelinek tekinti, tegye, ez az ő joga. Aki magát zsidó származású magyarnak tekinti, tegye, ez az ő joga. Akit az Auschwitz-tapasztalat tett zsidóvá, vallja ezt, ez az ő joga. S aki azt mondja „nem tudom ugyan, hogy miért, de zsidó vagyok”, tegye, ez az ő joga. Jog alatt nem egyszerűen törvény adta jogot, hanem erkölcsi jogot értek.
A magyar (és a magyarországi) zsidóság már ilyen, sokféle, sokszínű, érdekes. Hogy ebből mi következik a jövőre nézve, az a jövőben fog kiderülni.
Címkék:2006-01