Kék-fehérben

A csapat könnyedén nyerte a másodosztályú bajnokságot, sőt rövidesen az első osztály aranyérmét is beseperte a Verebes József nevéhez kötődő gárda. Harminc sovány esztendőt követően ünnepelhetett ismét bajnoki címet az MTK.

A siker azonban múlandónak bizonyult. A pálya felett ismét viharfelhők gyülekeztek. A kilencvenes évtized szinte tökéletes mása volt az előzőnek. Kiesés, visszajutás, bajnokság. A siker ismét egy kitűnő vezetőpárosnak volt köszönhető. Várszegi Gáborról az MTK kapcsán általában mindenkinek a befektetés, a hatalmas anyagi támogatás jut eszébe. Vitathatatlan sok pénzt áldozott az MTK-ra az új tulajdonos, de talán ennél is fontosabb, hogy meghonosított egy új szemléletet, egy új klubmodellt, amit Fülöp Ferenc ültetett át kitűnően a gyakorlatba. Garami József és Egervári Sándor munkája bajnokságok és kupagyőzelmek sorát eredményezte. A nemzetközi porondon viszont nem sikerült maradandót alkotnia a csapatnak. Várszegi Gábor ekkor újabb változtatásra szánta rá magát. Kialakított egy világszínvonalú utánpótlásbázist, és a csapatot a tehetséges fiatalokra kezdte építeni. Az MTK-tól sorra távoztak a „sztárok”, és addig a közvélemény számára ismeretlen fiatalok kerültek a helyükre.

Az MTK-szurkolók egy része – köztük jómagam is – megijedt, attól tartottunk, hogy az új évtized eleje ismét kiesést hozhat a rutintalan csapatnak. Nem így történt. A fiatalok már az első szezonjukban is a bajnokság élcsoportjában követeltek helyet maguknak. De erről az időszakról már Domonyai Lászlóval beszélgetünk, aki ekkoriban került a Sándor Károly Akadémia szakembergárdájába, jelenleg pedig az MTK szakosztály-igazgatójaként dolgozik.

– Először is gratulálok a csapat teljesítményéhez. Mi a titok? Minek köszönhető, hogy húsz-huszonkét éves gyerekekkel az MTK évek óta a bajnokság élmezőnyében tud szerepelni, sőt a téli pihenő előtt meggyőző fölénnyel vezeti a bajnokságot ?

– A kulcsszó a tehetség. Az Agárdon működő Sándor Károly Akadémia folyamatosan ontja az NB1-re érett játékosokat. Sőt, szinte minden évben végez az akadémián 3-4 olyan játékos, akinek esélye van arra, hogy külföldön is komoly karriert fusson be. Ebben óriási szerepe van a fiatalokat kiválasztó és oktató edzőgárdánknak. A Tamási Zsolt vezette szakembergárda irányításával – a holland és francia tapasztalatok alapján kialakított rendszerben – biztosított a játékosok töretlen fejlődése. Ez alatt nem csak a szigorúan vett szakmai fejlődést értem. Nagy hangsúlyt fektetünk a gyerekek oktatására és a pszichológiai felkészítésre is.

– Milyen szempontok alapján folyik a tehetségek kiválasztása?

– A tehetség meglehetősen komplex fogalom. A fizikai adottságok és az ügyesség (mozgáskoordináció, gömbérzék) mellett a lelki tényezők is fontosak. A képesség a kitartó munkára, a kudarc- és sikertűrés, sőt még a megfelelő családi háttér is befolyásolja, mennyire lehet eredményes a gyerekek képzése. A legtehetségesebb magyar labdarúgók nagy része ma az „MTK-iskola” növendéke. Ez nemcsak az én véleményem, hanem eredményeink által bizonyított tény. Példátlan a magyar foci történetében, amit idén elértünk: valamennyi utánpótlás-korosztály bajnokságát megnyertük. A korosztályos válogatottak mindegyike az MTK-ra épül. Felnőtt gárdánk az NB1-ben bajnokesélyes, úgyhogy a játékoskeretünkben mindössze három huszonhárom évesnél idősebb focista szerepel. Fiataljaink iránt komoly érdeklődés mutatkozik külföldön is. Tehetséggondozó rendszerünkről elismeréssel nyilatkoztak az akadémiánkon járt angol, német és holland szakemberek is. Mégis legnagyobb sikerünknek nem a gólokban, pontokban mérhető eredményeket tartom, hanem azt, hogy a fiatalok zökkenőmentesen tudnak beilleszkedni a felnőtt csapatba. Kitűnő sportemberi tulajdonságaikat mutatja, hogy évek óta nem volt kiállított játékos bajnoki meccseinken. Itt szeretném megemlíteni – talán már korábban is kellett volna – Garami József óriási részét sikerünkben. Józsi bácsi edzőként és pedagógusként is remekül végzi dolgát.

– Az utóbbi években – legalábbis a kívülálló számára úgy tűnt – a szakmai munka lekötötte az MTK vezetőinek minden energiáját. A szurkolókkal való kapcsolattartásra már nem jutott idő. Idén mintha ebben változás lenne. Mire számíthatnak a kék-fehérek hívei? Lesznek-e őket is érintő változtatások?

– A foci több mint sport. A szórakoztatóipar része. Az egésznek semmi értelme közönség nélkül. Igyekszünk maximálisan kiszolgálni szurkolóinkat. Folyamatosan változtatjuk, tesszük egyre rugalmasabbá jegy- és bérletárainkat. Számos kedvezményt léptetünk életbe, további a szurkolók pénztárcáját kímélő újdonságok várhatóak. Például az MTK Baráti Kör tagjai kedvezményes áron juthatnak hozzá éves bérletükhöz. Rendszeressé tettük a nyereményjátékokat a mérkőzések szünetében. A közelmúltban hosszú idő után ismét nívós kiadvánnyal jelentkezett az MTK. A hazai mérkőzéseken, szórólapokon juttatunk el információkat drukkereinknek. A pálya állapotát is igyekszünk javítani – felújítottuk a mellékhelyiségeket, tiszta ülésekkel várjuk nézőinket –, de lehetőségeink végesek. Stadionunk tulajdonosa az állam, és a tulajdonos nem a tőle elvárható szinten tartja karban a pályát.

– Az MTK elhalasztotta a Ros Hasanára estéjére kisorsolt mérkőzését, vállalva ezzel a tévéközvetítés elmaradását is. Számíthatnak-e ilyen gesztusokra a vallást megtartó szurkolóink a továbbiakban is?

– Tisztában vagyunk gyökereinkkel, tudjuk, hogy szurkolóink jelentős része számára menyire fontos, hogy a nagy ünnepeket elkerüljék a mérkőzéseink időpontjai. A továbbiakban is figyelembe fogjuk venni a szurkolói igényeket a mérkőzések időpontjainak megválasztásakor is.

– Említette, a stadion fejlesztésének fő akadálya, hogy az továbbra is állami tulajdonban van. Van- e remény rá, hogy az MTK megkapja a pályát?

– Mindent megteszünk ennek érdekében. Annak ellenére, hogy más csapatok jelképes áron jutottak az általuk használt sporttelep tulajdonjogához, így mi is joggal várhatnánk ugyanezt, az MTK tulajdonosa hajlandó lenne megvásárolni is a Hidegkuti Stadiont. Vannak reményt keltő tárgyalásaink, ha minden a terveink szerint alakul, akkor rövidesen egy vadonatúj, minden igényt kielégítő stadionban fogadhatjuk ellenfeleinket.

– Egy régi MTK-indulóval kezdtük beszélgetésünket. Fejezzük is be ezzel. Az ég kiderült a pálya felett, de azért még nincs ragyogó napsütés. Számíthatnak a szurkolók hosszú forró nyárra?

– Aki felépít és üzemeltet egy olyan utánpótlásbázist, mint amilyet Várszegi Gábor létrehozott Agárdon, az nem rövidtávra tervez. A sportban nem lehet a langyos vízben lubickolni. A sportoló mindig a maximumra törekszik. De azt, a magyar foci pillanatnyi helyzetét ismerve, reálisan nem várhatja senki, hogy BL-döntős csapatunk legyen. A maximum, ami elérhető, az a nemzetközi kupákban a csoportkörbe kerülés. Ezt szeretnénk is elérni. Ehhez – persze sok egyéb mellett – három fontos feltételnek teljesülni kell. Az első a biztos anyagi háttér. Nem dúskálunk ugyan a pénzben, de költségvetésünk stabil, ebben szerencsére hosszabb távon sem várható változás. A másik feltétel nyilvánvalóan a megfelelő szakmai munka. Elmondható, hogy szakmai stábunk az országban a legjobbak között van, sőt mondjuk ki álszerénység nélkül: a legjobb. A harmadik a közönség. Nélkülük nincs hangulat, kevésbé motiváltak a játékosok, egyáltalán róluk szól, értük van a profi sport. Az MTK-t divat közönség nélküli csapatnak tekinteni, de ez nem így van. A statisztikák szerint szurkolóink száma az NB1-es csapatok között átlagosnak tekinthető. Tovább megyek, míg mindenütt máshol csökken a szurkolók száma, nálunk, ha lassan is, de növekedni kezdett. Reményeink és terveink szerint ezt a tendenciát erősíteni tudjuk. Végül, hogy konkrétan is válaszoljak a kérdésre, a sportban semmi sem biztos, nem lehet eredményeket előre ígérni, de az MTK-nál keményen dolgozunk a hosszú távú sikerekért. Hiszek abban, hogy a rengeteg befektetett munka meghozza gyümölcsét.