Ki képviselje a zsidókat?

Írta: Szegő Péter, Gadó János - Rovat: Politika

Bár a szimpóziumra meghívott vendégek között komoly nézetkülönbségek voltak, a Mazsihisz – melynek képviselői nem fogadták el a meghívást – szinte mindenkitől megkapta a magáét. A zsidó érdekképviseletről szóló, lapunk által szervezett eszmecserére május 11-én vasárnap került sor a Bálint Házban.

 

 

 

kikepviselje_cimoldal200.jpg 

Seres Attila és Gadó János 

Fritz Zsuzsa, a Ház igazgatója köszöntője után az est házigazdája, Gadó János szociológus, a Szombat szerkesztője egy hitközségi vezetést élesen bíráló írást olvasott fel, majd megkérdezte a közönséget, vajon hol és mikor jelent meg, és ki az érintett.

Sorjáztak a tippek, de a megfejtésből kiderült, hogy a bírálatot a svájci hitközségi vezetésnek címezték ez év januárban. – Nem kell azt hinni, hogy problémáink egyedülállóak – summázta mondandóját Gadó János, röviden felvázolva néhány zsidó közösség képviseletének jellegzetességét. A hagyományosan vallási alapon álló angol, a radikálisan szekuláris francia és az autoriter jellegű orosz képviselet mellett magyar sajátosságnak azt nevezte, hogy a kulturális és szervezeti sokszínűség anakronisztikus módon a Mazsihisz pénzügyi és politikai monopóliumával párosul.

Két rabbi + egy civil…

…címet viselte az első kerekasztal, melynek moderátora Szakonyi Péter volt. (A fölkért harmadik rabbi, az EMIH képviseletében, végül nem vállalta a részvételt.)

A Szim Salom reformközösséget képviselő Kelemen Katalin reformrabbi szerint a magyarországi zsidóság rendszerváltás utáni történetében az egyenlőség és az igazság sokszor nem érvényesült. Közösségét – panaszolta – azért nem vette föl tagjai közé a Mazsihisz, mert az nem a Sulchan Aruch alapján áll. Kelemen az állam részéről a zsidóság számára utalandó pénzek újraelosztásának fontosságára hívta föl a figyelmet.

kikepviselje_oltiferenc_000.jpg 

Olti Ferenc 

Olti Ferenc, a Mazsihisz volt alelnöke hangsúlyozta: sokáig próbálkozott a szövetségen belüli reformokkal. „A mai magyar zsidó reprezentáció nem XXI. századi” – fogalmazott, a „virágozzék minden virág” elvét hirdető Olti. Szerinte a fő kérdés nem az, hogy Sólyom László köztársasági elnök kit hív meg a zsidóság képviselőjeként egy protokolláris találkozóra, hanem az, hogy kinek jutnak az állami pénzek. Olti a Mazsihiszt a Matávhoz hasonlította, amely húsz éve ugyanúgy monopolhelyzetben volt a távközlési piacon, mint most a Mazsihisz a zsidóságot tekintve. A monopolhelyzet megszüntetésére csak az államnak van lehetősége – szögezte le, hozzátéve, hogy a „be nem avatkozás” jelenlegi állapota nagyon kényelmes az államnak. Úgy vélte: 1944. március 19-ig a magyarországi zsidóságnak nem volt központi képviselete, s ebben csak az Adolf Eichmann által létrehozott Zsidó Tanács hozott változást, majd – néhány év demokrácia után – a Rákosi Mátyáshoz köthető Magyarországi Izraeliták Országos Irodája. Mindamellett a Mazsihiszt nem lerombolni kell, hanem átalakítani ernyőszervezetté. Ami az ezzel kapcsolatos várható viszályokat illeti, Olti német példát idézett: Gerhard Schröder akkori kancellár a pénzek visszatartásával szorította rá a zsidóság ottani képviselőit a megegyezésre, amely ezek után egy hét alatt létrejött.

kikepviselje_darvasistvan.jpg 

Darvas István 

A Nagyfuvaros utcai körzet rabbija, Darvas István szerint vannak jól működő kis közösségek a Mazsihiszen belül is, ilyen például az ő körzete. A jó működés alapföltétele a rossz értelemben vett demokrácia hiánya – utalt a parttalan vitákra. Egy jó közösségben mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amihez ért, s a „kemény mag” anyagi áldozatokat és jelentős többletmunkát is hajlandó vállalni. Ők képviseljék a közösséget! – válaszolt a vitafórum címében föltett kérdésre. Hozzátette: a Mazsihisz egyelőre legyőzhetetlen és megváltoztathatatlan, a kibontakozás útját az önszervező és önfenntartó kisközösségek jelenthetik.

A közönség soraiból hozzászóló Félix Péter, a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért Egyesület alapító tagja közölte: ő ateista, nem ismeri a hagyományt, nem tud héberül, csakis azért tartja magát zsidónak, mert őt is deportálnák egy újabb vészkorszak eljövetele esetén. Szerinte a százezres magyarországi zsidóság nyolcvanöt százaléka ilyen, ezért a legméltányosabb képviselet a kisebbségi önkormányzat, ahol a hozzá hasonlók ugyanolyan szavazati joggal bírnának, mint a vallásosak vagy kulturális alapon állók. – Máskülönben a szekuláris zsidók többsége asszimilálódni fog – figyelmeztetett.

Élénk visszhangot kiváltó megnyilvánulására Darvas István válaszolt: Meg kell érteni az idősebbek érzékenységét, de ma ne Auschwitz legyen a fő identitásképző, főként ne az ifjúság körében. Nem szenvedni kell attól, hogy zsidók vagyunk, inkább tanuljunk meg héberül.

Civil szervezetek

A második fordulóban először a magát „tudózsidó”-nak meghatározó Seres Attila, a zsidonegyed.com gazdája szólalt meg. Egyetértett Darvas Istvánnal abban, hogy mindenek előtt a közösségért áldozatokra hajlandó emberekre van a zsidóságnak szüksége. Félixhez hasonlóan ő is fontosnak tartotta a szekuláris zsidóság képviseletét. Ezért egy zsidó kerekasztal létrehozását szorgalmazta, ahol helye lenne minden komolyan vehető civil szervezetnek. A Mazsihisznek át kéne alakulnia az önálló zsidó közösségek konföderációja keretében működő szolgáltató intézménnyé.

Novák Attila történész, a Szombat szerkesztője, aki Magyarországi Cionista Szövetség elnökeként vett részt a vitán, úgy vélte: a százezres zsidóság csak fikció. Maximum negyvenezer lehet azok száma, akik – túl azon, hogy származás szerint zsidók – bármi módon hajlandóak a zsidóság ügyeiben részt venni. Szerinte gyökeres változtatásokra van szükség, s a Kelemen Katalin által elmondottakra utalva azt mondta: a Sulchán Áruchra való hivatkozás legalábbis problematikus. Úgy vélte: a Mazsihisznek is érdeke a változások elindulása, különben „rájuk fog dőlni a ház”.

Heisler András, a Zsidó Közösségi Fórumot megalapító Mazsihisz-exelnök szerint nem szabad a Mazsihiszt démonizálni, de azt tudomásul kell venni, hogy képtelen a párbeszédre. Holott a reformokhoz épp e szövetség belső reformjaira volna szükség. „Én anno megpróbáltam” – utalt saját, megtorpedózott kísérletére. Irigylésre méltó példaként említette a neoprotestáns Hit Gyülekezetét, amelynek Izrael-napi ünnepségén tízezer ember vett részt a legnagyobb lelkesedéssel.

Kirschner Péter Mazsike-elnök (Félix Péter hozzászólására utalva) azt mondta, az antiszemitizmus és a Soá elsősorban nem a zsidók ügye, hanem a többségi társadalomé.

Ifjabb kritikusok

A három meghívott közül ebben a fordulóban – személyes súrlódások miatt – csak ketten vettek részt. Mit lehet várni az ifjúságtól, ha képviselőik ennyire nem képesek konfliktusaikat rendezni? – indított a vitavezető, Gadó János.

kikepviselje_varigyorgy.jpg 

Vári György 

A fiatalok ugyanolyan vitákban vesznek részt, mint a nem fiatalok – szögezte le Vári György irodalomkritikus, tanár, aki hangsúlyozottan csak magát képviselte a vitában. Szerinte jó dolog, hogy elkezdődtek kiépülni a Mazsihiszen kívüli alternatív zsidó szervezeti keretek.

Nagy Ákos, a Kidma ifjúsági szervezet vezetője hangsúlyozta: van egyfajta messianisztikus várakozás az ifjúsággal kapcsolatban, holott csak azokat a kérdéseket teszik föl, amelyeket a szüleik harminc éve. Megerősítette Novák Attila korábbi megjegyzését, mely szerint a zsidó ifjúság aktív része általában depolitizált szubkultúrában él, nem dühösebbek, mint a korábbi nemzedék, csak van Internet.

Vári szerint a harminc évvel ezelőtti állapotokhoz képest lényeges különbség, hogy megjelent az Internet olyan fórumokkal, mint a jelentős mozgósító erővel bíró judapest.org, vagy a zsidonegyed.com.
Nem kell a Mazsihiszt démonizálni, nem szorul rá – szögezte le a közönség derültsége közepette Vári. Minősíthetetlennek tartotta a Mazsihisz lapjának, az Új Életnek (a flódni-ügy kapcsán) leírt véleményét, mely szerint a judapest.org rosszabb, mint a Magyar Gárda. (A Mazsihisz tavaly decemberben nem fogadta el Sólyom László ebédmeghívását, tiltakozásul amiatt, hogy a köztársasági elnök nem írta alá a gyűlöletbeszéd törvényt. A judapest.org gazdája ellenakcióként egy tál flódnit küldött a vacsorára, kiváltva a Mazsihisz rosszallását. – a szerk.). Vári továbbment: szerinte a Hollán Ernő utcai náciellenes tüntetések, melynek szervezéséből a Mazsihisz teljesen kimaradt, rávilágítottak a Mazsihisz vezetésének „manipulatív és impotens” voltára.

Nagy Ákos figyelmeztetett: érdemén felül jutalmazzuk a Mazsihiszt akkor is, ha állandóan bíráljuk, mert őt állítjuk a középpontba. A fiatalság témájára visszatérve elismerte: a fiatalok jól érzik magukat a Kidmában, de nincsenek világmegváltó gondolataik. A mentalitást az alábbi példával jellemezte: a fiatalok a McDonalds-ban természetesen kifizetik a hamburgert, a Kidma rendezvényén viszont úgy hiszik, ez nekik ingyen jár. „Nem polgárok vagyunk, hanem alattvalók” – jellemezte a helyzetet. Utalt a legutóbbi népszavazáson kifejezett „nekünk ez jár” mentalitásra, s hozzátette: mind a Mazsihisz, mind az egyéb zsidó szervezetek a magyar társadalom leképződései. E téren méltatta a konkurens Marom ifjúsági szervezetet, mely (a Kidmával ellentétben) úgy döntött: nem tart igényt a Mazsihisz támogatására.
Akkor tehát megüzenhetjük a Mazsihisznek: legyen nyugodt, mert bármilyen ásatag, a fiatalok sem sokkal jobbak nála, s mindent elfogadnak úgy, ahogy van? – kérdezte a moderátor. Hozzátette: ezek szerint a Mazsihisz csügg az állam emlőin, s ugyanezt teszik az ifjúsági szervezetek a Mazshisszel.
– Ezt nem mondtam, de a változás nagyon lassú – válaszolt Nagy Ákos.

Zsidó képviselet az Egyesült Államokban     

kikepviselje_peresztegi_rajferenc.jpg 

Peresztegi Ágnes és Raj Ferenc 

Peresztegi Ágnes nemzetközi jogász röviden áttekintette a fontosabb amerikai zsidó szervezeteket, amelyek nemzeti, sőt gyakran nemzetközi fórumokon is hallatják hangjukat. Az Anti Deafamation League (ADL) a rasszizmus, az antiszemitizmus, Izrael démonizálása ellen lép fel. Az American Jewish Committee aktív politikai lobbytevékenységet folytat kisebb zsidó közösségek érdekében Európában vagy máshol. Az American Jewish Congress (a World Jewish Congress meghatározó tagjaként) igen komoly szerepet játszott holokauszt-túlélők kárpótlásában. Megemlítette továbbá, hogy a zsidó szervezetek aktívan fellépnek az Egyesült Államok energiafüggetlensége érdekében, ekképp csökkentendő a függőséget a – nemritkán az iszlámistákat finanszírozó – arab országoktól.

Az 1972 és 2008 között az amerikai Berkeley reformközösségének rabbijaként működött Raj Ferenc arról beszélt, miképp működik egy független, önfenntartó zsidó közösség az Egyesült Államokban. Méltatta állam és egyház szétválasztását. „Így nem tartunk életben halott intézményeket”, állami támogatással – fogalmazott. Elmondta: közössége három évvel ezelőtt húszmillió dollárból – jelentős bankkölcsönnel – épített zsinagógát, melyet teljes egészében a hívek – körülbelül 650 család, mintegy 1800 ember – fedeztek. Az évi tagdíj családonként 2600 dollár, ám a közösségi intézmények (óvoda, Talmud-Tóra oktatás) használatáért, valamint rendezvények (körülmetélés, esküvő, temetés) lebonyolításért külön kell fizetni. Van, aki önként többet ad, de van olyan is, aki kevesebbet vagy egyáltalán nem tud fizetni. Ezt is tudomásul veszik. Ám a „potyázás” mégsem jellemző, az amerikai mentalitás nem ilyen. A rabbit sem „életfogytiglan” nevezik ki, mint Magyarországon szokás, hanem 3-5 évre kötnek vele szerződést. Berkeley zsidó közállapotaival kapcsolatban Raj azt mondta: a város összes rabbijával – lett légyen bármilyen irányzatú – jó viszonyt ápol.

A bennünk élő Síp utca

„Miért nem fogalmaztatok zárónyilatkozatot? Alternatív fórumot kellett volna létrehozni. Nem szabad hagyni, hogy szétessen a társaság. Ki tudja, mikor jönnek össze legközelebb?” Ekképp korholt sokat látott újságíró barátom a konferencia után.

Hát én bizony nem készültem zárónyilatkozattal. Újságírónak, moderátornak gondoltam magam, nem mozgalmárnak. Nem hittem, hogy forradalmi helyzet van, eszmecserét vártam, amely kikerül a szélesebb nyilvánosságba, erjesztőleg hat, s lassan, de biztosan érleli a változásokat.

Várakozásaimban nem is csalódtam. Valóban eszmecsere zajlott, itt-ott radikális felhangokkal, de minden politikai kezdeményezés nélkül. Volt, aki jól megmondta a magáét, volt, aki óvatosabb volt (szinte valamennyi zsidó szervezet kap – anyagi vagy más – támogatást a Mazsihisztől), de a végén mindenki hazament, senki nem akart instant forradalmat csinálni, alternatív fórumot létrehozni. Még azok sem, akiknek (a Zsidó Közösségi Fórum révén) ebben már van gyakorlatuk. Nincs forradalmi helyzet, a Síp utca ostroma nem fenyeget.

Hogy miért?

Elhangzott a tanácskozáson, hogy a Mazsihisz az állam emlőin csüng, egy csomó zsidó szervezet a Mazsihiszén (vagy legalábbis szeretne), és szeretnének az állam emlőin is csüggeni. Igényt tartanak a nekik járó részre az állami tortából.

Bizony ez nem az önfenntartó közösségek útja. És ez be van programozva a honi zsidóságba. Mert az állami támogatás valóban megillet minket, a terhes múlt okán. Az elosztáson lehet és kell is vitatkozni, csakhogy az alaphelyzet ettől nagyon problémás: a magyar zsidó szervezeteket túlnyomórészt nem a tagok tartják el, hanem az állam. Ezzel a súlyos, vele született defektussal indult útjára 1989 után a honi zsidó demokrácia, s ez a mentalitás a mai napig nem változott. Csapdahelyzet ez a javából.

„Ez nekünk jár.”

 

Bizony, ez nem a felnőtt, öntudatos adófizető polgár hangja. Ez a Kádár-kori kisember hangja: várni az adományt és közben morgolódni. Nincs szükség arra, hogy a Mazsihisz bárkit fenyegessen, megfélemlítsen – a Síp utca szelleme belénk költözött.

Gadó János 

támogatás