Zsidó versek 3
Szerzőnk zsidó verseiből nyújtunk át egy harmadik csokrot a verskedvelő olvasóknak.
Tóth B. Judit
Sötétben
Szobám alszik
az égbolt megvakult
laptopom elsötétült
a konyhai lámpa nem ég
hiába dörzsölöm a gyufát
gáz sziszeg csak
a rettenet mélyén megcsillan
íme egy lámpás
tűzből készítették
mécseseit is, hetet
Játék
Öntsél ólomból vagy ezüstből
készítsél fényből
ne félelemből
oldalaimon a betűk számértéke
siettesse a Másiáhot
Szorongás
Irkálok fűnek fának
telefonálgatok
csak arra hallgatok
ki a félelmeim a rettegésig fokozza
koldus leszek
vagy egy zárt helyen
bámulok majd a semmibe
Semá Jiszráél, suttogták a füledbe
mikor megszülettél, anyu
Jehida helyett Györgyike lettél
Buxbaumból később Bársonyi
Mógen Dóvid
Kanári sárga csillagod
Dávid pajzsa
ha észreveszed
megvéd talán
Nagypapa nem hordta
ő Újpest krémjéhez tartozott
mégis megkínozták
A kétségbeesésig bizonytalan
hogy holnap
mi lesz velem
lefoszlott rólam csillagom
de van új bélyegem
mi sárgább tündöklőbb
Túrista
Tel Avivban
nem értettem Amírt
se héberül se angolul
Azt kérte beszéljek bárhogy
kézzel lábbal
vagy ahogy az állatok
ahogy a fák
Fukar vagy a mosollyal
mondta Givat Oz-ban Éli Tál
Gyönyörű dög! Nevetett rám egy veterán
Birusáláim berechov jardén
mentem föl alá
sehol nem ilyen
fehér a nyár
Mégis hiányozni kezdett Pest
hol egy időre eltűnhetek
A Tel Avivi reptéren, kék derengésben
eszembe jutottak Joszi drótmenórái, meg hogy
már nem is tudom
itt kéne mégis maradnom
Hanukijá
A háború után
bementem a meggyalázott Szentélybe
a vihar után
a nagy katasztrófa után
nem volt ott más
csak halottak
Jiszgádál vöjiszkádás sömé rábó
nyögtek a falak
Egy korsó tiszta olaj se volt ott
egy nap gyújtásához elegendő olaj sem
Mégis fölkelt a nap
föllobbantak a gyertyák
nyolc napon át égtek
de nem tudtunk megtisztulni
sem a halottak
sem én
Cím nélkül
Apám torzonborzabb
mint valaha
egész nap arról beszél
hogy nem emlékszik semmire
a lányom dühöng
a konyhapadlót
óránként mossa föl
Ahogy múlnak az évek
a gyász áthat mint a lassú méreg
Ezernyi betegség tört rám
hajszálaim elvékonyodtak
szemem vörös mert
valamit folyton keresek a neten
A tükröket letakarom
nem ez vagyok
Derengésed eltűnt a lakásból
olyan ez az egész, mint mikor
elpusztult a Szentély
odakint paradicsomtövek
és málnabokrok alvó zegzuga
rájuk dőlt a téli viharban
a kert hátsó fala
Időszámítás
Az idő szent
az Örökkévalótól ered
peszáh tavaszra
sávuot nyárra
szukot őszre essen!
A világ teremtésének kezdőpontját
Rabbi Joszé ben Háláftá
számította ki
és lőn este és lőn reggel
első nap
Ros hodestől ros hodesig tart a hónap
holdév és napév rendszere
egyesül a luáhban
az idő forog, rovátkái az ünnepek
megváltozik az évszámok súlya
a történelem
A naplementével kezdődnek napjaid
szombaton megpihensz
Felkelni akkor kell
mikor az ablakba akasztott tálit sarkain
a kék és fehér szálak
a hajnal derengésében különválnak
Purim
Purim van, a hold ragyog
mint az ófiri színarany
az ég megőszült, az alvilágot szőkére festem
megölték Mordechai Anielewiczet
Néha kinyílik a télutón
átsejlik minden dimenzión
átüt az éjjeleken
végtelen, védtelen tekercseken
Még sötét volt
a hajnal szempillái nem voltak láthatók
mikor megöltek
és ismét megújultam mint a fák
Súsánban ujjongtak a fák
megmenekült Mordeháj
Sorsot vetett
és rossz irányba szállt,
visz a vonat
nem tudom hová
Címkék:költészet