Zsidó-keresztény társas játszma

Tényleg reménytelen egy zsidó lány és egy katolikus fiú szerelme?

Részlet az előadásból: Radnay Csilla és Schmied Zoltán (Fotók: Gordon Eszter)

David Ives amerikai drámaíró 1990-es években az USA-ban nagy sikert aratott Ősrégi történet (Ancient history) című színműve került színpadra a Gólem Színház új bemutatójával, az Ismerős történettel.

Ki ne ismerne magára az előadásban?

A két felvonásos, kétszereplős intenzív párkapcsolati tragikomédiában impulzív színészi játék és zavarba-ejtően furcsa nyelvi humor hullámzik. Szívszorító drámát látunk, érzékeny lélekábrázolással, miközben jól szórakozunk a zilált lelkivilágú szerelmespáron.

Hálószoba franciaággyal, vészt jósló telefonhívások, robbanó feszültség… Miről szól mindez? Kendőzetlenül arról, hogyan tegyünk tönkre egy párkapcsolatot. A sérelmek megbeszélése, egymás elfogadása helyett miért is vágjuk egymáshoz mindazt, ami bántó? Miért nem tartjuk tiszteletben a határokat? Összeköthet-e valaha az, ami elválaszt, legyen az vallás, eltérő értékrend, világlátásbeli különbség, mentalitás?

A dráma eszközeivel hogyan ábrázolható a másság, a különbözőség, és mindezek ellenére a hasonlóság? Más vallás, más elképzelés családról és házasságról, dogmák, előítéletek, értékpólusok mentén kialakuló értékválságok – a Gólem Színházhoz illően erősen karikírozva a helyzetkomikumokat – döntögetik romba két ember viszonyát. A másikkal szembeni túltolt elvárások, meg a szülőknek, neveltetésnek szóló megfelelési kényszer miatt az elfogadás lehetetlenné válik: ezt a realitást tükrözi vissza a darab.

A cselekményt bordűrként keretezi egy-egy ágyjelenet, ám mindvégig szétfeszíti ezt a keretet a kérdés, hogy van-e (még) valami a szexen túl.

A történet szereplői a harmincas éveik közepén járó Ruth (Radnay Csilla) és Jack (Schmied Zoltán) látszólag összeillő pár. Az ágyban mindenképp. De két eltérő karakter szerelmét látjuk. Ruth céltudatos, ambiciózus, karrierista zsidó lány, aki, szereti, ha van pénze. Szorong, mert vallásos családja nem fogadja el kedvesét. Hiszen Jack, a házasság-fóbiás, részben német, elvált pasas katolikus, illetve hidegen hagyja a vallás. Nincs körvonalazott életcélja, cinikus és kiábrándult. Őt, a gyatrán fizetett matektanárt (aki imádja a munkáját), mint a párbeszédekből felsejlik: Ruth szponzorálja. Mindketten amerikaiak, de élhetnének bárhol a világon, mert a kettejük közötti ellentét univerzális jelenség.

Az eleinte felületes csevegésekkel tarkított vidám hangulatot telefoncsörgés zavarja meg, Ruth apja telefonál. Kirobban a feszültség: sérelmeket vázoló monológok és maró dialógusok árulkodnak visszafojthatatlan dühről, és az összeegyeztethetetlen különbségek egyre kiáltóbbak lesznek. Hisz nemcsak a vallásuk különböző, ők is különbözőek. Ruth családját nem látjuk, de a telefonhívásokban és vitatárgyként jelen vannak, és akár a lány baráti köre a láthatatlan szülinapi buli utóhatásában, karikírozott modellekként úgy vibrálnak Ruth és Jack dialógusaiban, mint egy visszapillantó tükörben. Amikor a dráma tetőfokán Ruth megpendíti a házasságot, elemi erejű robbanás rázza meg kapcsolatukat és az eddig is feszítő konfliktusok verbális bombazáporként dübörögnek. Jack a házasságot archaikus, poros vitrintárgynak látja. Ruth hangsúlyozza, hogy a jó kapcsolat biztonságot ad. (Persze, ehhez kellene a két ember közti bizalom.) Sartre híres mondását: „A pokol a másik ember” a saját olvasatában így alakítja át :„A pokol a másik emberre való emlékezés”.

Radnay Csilla jól alakítja azt a nőtípust, aki – családja és baráti körének hatására is – aggasztóan komolyan veszi, hogy ketyeg a biológiai órája. A Schmied Zoltán által jó humorral eljátszott matektanár minden cinikus máz mögött is egy szerethető karakter. Kicsit más ez az előadás, mint amit a rendezőtől megszoktunk, nincs benne ugyan zenés táncos revü, de a szövegkörnyezet nem kevésbé fűszeres.

Dramaturgiai elem a telefon, illetve a telefoncsörgés; minden hívás spirálisan a kapcsolatot ássa alá, a közös jövő illúzióját ábránddá silányítva. Van remény, vagy be kell látniuk, hogy több, ami elválasztja, mint ami összeköti őket? Felismerik, hogy együtt nem megy, de egyelőre külön sem. A szomorú végkifejlet garantált. A záró ágyjelenet maga a hiábavalóság. A pokol talán a két ember közötti szakadék.

Ismerős történet, írta: David Ives, A Gólem Színház és a Pesti Est előadása, Helyszín: Hatszín Teátrum, 1066 Bp., Jókai u. 6. Fordító, dramaturg: Németh Virág, díszlet, jelmez: Gyarmati Dóra, produkciós vezető: Marcsa Barbara, műszaki vezető: Nádasi Iván, rendezőasszisztens: Kern Dóra, rendező: Borgula András