„…zsidó honfitársaink a képzőművészet terén sem kívánnak hátra maradni”

Budapest a képzőművészeti kiállítások terén élvonalban jár. Tamara Łempicka (1894–1980) festőnő nemrég bezárt kiállítása a Lengyel Intézetben erre jó példa. A zsidó származású művész előző kiállítását 2024 őszén San Franciscó-ban láthatta a közönség, 2025 márciusában pedig a Houstoni Szépművészeti Múzeum állítja ki 90 művét. Utóbbi kiállítás katalógusának előszavát Barbra Streisand jegyzi. Portréival Łempicka az art deco korszak egyik vezető művésze. Nézegetve képeit, felmerült bennem, vajon a magyar zsidó képzőművészek előtt milyen tér nyílott az 1867 évi egyenjogúsítást követő évtizedekben?

Az Egyenlőség 1884 január 13-i számában  „Zsidó képzőművészeink” címmel Dr. Prém József így ír:

„A sugárúti mű kiállításokon évről évre sűrűbben szerepelnek izr. felekezetű egyének. Valóban örvendetes jelenség, hogy zsidó honfitársaink a képzőművészet terén sem kívánnak hátra maradni. Wahrmann Mór képviselő által alakított képvásárló consortium tette leginkább lehetővé, hogy a külföldi művészeket tovább is megnyerhetjük a műcsarnok kiállításaiban való részvételre. Ez a consortium biztosítja az idegen művészeket, hogy őszkor és tavaszkor küldendő képeik közül évenként egész sor marad itt s igy újabb meg újabb kedvük van a külföldi festőknek, hogy alkotásaikkal fölkeressék műcsarnokunkat.”

Az írás ezután szemléz az ismertebb tehetségek között. Kedvcsinálónak röviden bemutatok a felsoroltak közül néhány művészt.

Engel József szobrász (Sátoraljaújhely, 1815. – Budapest, 1901.) Bécsben tanult, éveken át lakott Londonban és Rómában. Tárgyait főként a mythologiából választotta, de ő készítette Budapesten Széchenyi István Akadémia előtt álló szobrát is. A legszebb művei egyike Akhilles harca az amazon királynővel.

Klein Miksa (Gönc-Abaúj megye 1847 – Berlin 1909) Csak születése révén kötődik a magyar szobrászathoz. Egyebekben tősgyökeres berlini művész volt. Fogadott hazájában halt meg, mint porosz királyi szobrásztanár. A szegény magyar zsidó család fia sok nélkülözés közepette tanulgat mintázni Budapesten, azután a berlini akadémiára kerül. Berlinből Rómába, Rómából újra Berlinbe ment, s ott is maradt egész életén át. Műhelyéből egész sor szobor és dombormű kerül a porosz főváros tereire, hídjaira, palotahomlokzataira. 1900 tavaszán a Magyar Képzőművészeti Társulat segítségével Klein Miksa tizenhét műve szinte megtöltötte a Műcsarnok nagy szobortermét. Önmaga a „Germán rabszolga” (1878) szobrát jelölte meg legjobb munkájául.

Újságíró kérdésre – miért dolgozik a művészekben amúgy sem szegény Németországnak és miért nem a mi hazánknak – remegő hangon válaszolt:

“Immár harminc év óta élek itt. Mint szegény fiú jöttem ide, nagy ideálizmussal lelkemben, hogy tanuljak és dolgozhassak – hazám javára. Egész életemben az volt leg-hőbb vágyam, hogy Budapesten lakhassam. Mennyivel szívesebben csináltam volna Petőfi-és Kossuth-szobrokat, mint ezeket a Bismarckokat és Vilmosokat. De hát úgy látszik, az Isten nem akarta. Itt ragadtam, küzdöttem, vergődtem, hogy valamihez jussak, abban a reményben, hogy hazamehetek. De sohasem hívtak… a porosz kormány viszont megtisztelő megbízásokkal szinte elhalmoz.” (Idézet Lyka Károlynak a Művészet folyóirat 1909-es első számában megjelent tanulmányából.)

Adler Mór (Óbuda1826-1902) festő. Korán feltűnt az akkor jóhírű Weiszenberg-féle rajziskolában. Tanult a bécsi akadémián, és Párizsban. Az 1896-i millennáris kiállításon kilenc festett és rajzolt művel vett részt. Báró Eötvös Józsefről készült portréját a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg.

Horovitz Lipót (Rozgony,1838 – Bécs1917) festő. Kassán kezdett tanulni, majd a bécsi festőakadémia növendéke volt. 1863-ban a párizsi Szalonban “mention honorable”-t kapott. Varsóban, majd Bécsben telepedett le. 1905-ben a Nemzeti Szalonban volt gyűjteményes kiállítása. Arcképei a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnokában találhatóak.

Dux Zsigmond (Pozsony1826 – 1895) festő. Művészeti tanulmányait Bécsben folytatta. Egy ideig Budapesten, majd ismét Bécsben élt. 1859-1888 között rendszeresen szerepelt a budapesti csoportos kiállításokon. Több alkotása található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

Bruck Lajos (Pápa1846.- Budapest 1910) festő, grafikus. Bécsben és Olaszországban tanult, Párizsban, Londonban élt, majd 1894-ben Budapesten telepedett le. Számos alkalommal szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Vajda (Weisz) Zsigmond (Bukarest, 1860- Budapest,1931.) festő. Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd Münchenben végzett tanulmányokat. Nevét falfestményei tették ismertté, így az Országház számára készített freskósorozata.

Magyar-Mannheimer Gusztáv(Ágost) festő és illusztrátor (Pest, 1859.-Budapest 1937). A budapesti Mintarajziskolában tanult rajzolni és festeni, majd Bécsben, Münchenben folytatta tanulmányait. Pesten ösztöndíjjal tagja lett a Benczúr Gyula-iskolának. Tavasz c. képével szerepelt az 1910-es velencei biennálén, a képet megvásárolta a velencei Modern Képtár. Több ízben szerepelt kollektív kiállításokon a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. Képei a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor műveit is illusztrálta. Önarcképe a budapesti Magyar Történelmi Képcsarnokban található. A Szinyei Merse Pál Társaság alapító tagjai közé tartozott.