Yona Wallach verse

Fekete Kéz

Olykor egy-egy testrész függetleníti magát a személyiség jogán.
Eltorzul felugrik vagy megremeg. Ilyen testrész
egy zongoristának a keze, egy fojtogatóé
és ez a testrész Fekete Kéz. Engedd egy bizonyos testrésznek, hogy képviseljen téged vagy felelõs lehessen,
te nyugalomban élhetsz, õ pedig gondoskodik
önnön létérõl. Fekete Kéz, nem volt mögötte senki
Fekete Kéz megrémítette a gyerekeket
Semmi esetre sem volt ez egy néger keze
és nem emlékszem, hogy kesztyűről tettek volna említést,
ez Fekete Kéz volt születésétõl fogva.
És megjegyzem: égi hang a kézrõl,
vajon a Fekete Kézség a kézben van?
Bizonyíték egy filmbõl: (amikor egy zongoristának amputálják a kezeit
felakasztanak egy fojtó-kígyót és a karjait áthelyezik
a zongoristára, aki nem játszik és fojtani akar).
Fekete Kéz egyedül bolyongott a világban
Fekete Kéz nem volt mögötte senki
mégis mindenki attól félt, netán egy magányos testrész
mindent a maga szolgálatába állít.
Amennyiben a kezek képesek kényszeríteni, ugyan mit és kire?
a legsötétebb a kézben az alaptartalom, ami a kezet uralja
a legtöbb kéznek nincs is öntudata mindaddig, amíg egyszer csak
valaki meg nem engedi magának és az agyak észbe kapnak,

agyak gondoskodnak arról, hogy ő örökre eltűnjék a mesében.

Kurucz Zsófia fordítása

Yona Wallach (1944-1985) A Wallach költészetét tárgyaló értekezések gyakran tekintik a 60-as évek legjelentősebb fiatal izraeli költőjének, sőt, a legjelentősebb modern héber költőnek. Mély hatást gyakorolt az izraeli kulturális életre már a 60-as évektől, amikor írásai kezdtek megjelenni a folyóiratokban. Meghatározó női hangja lett az addig férfi-dominált héber költészetnek. Költészetében folyamatosan kérdőre vonja a törvények és az apparátusok létjogosultságát, a „dolgok rendjét”, vagyis mindazt, ami az egyént szabadságában korlátozza. Nyilvánvaló hatással volt rá az a kulturális válság, amely a tengeren túl is megrengette a társadalmi konvenciók hagyományos világát. Polgárpukkasztó életvitelével együttjárt a nyelv és a költészet „szentségeinek” megsértése, a héber nyelv egészen sajátos használata. Ehhez az 50-es évek izraeli költői forradalma nyújtott hátteret. Színes, de nehéz és nyers egyénisége egyrészt elismerést váltott ki kortársaiból, másrészt nyilvános botrányt jelentett. Szándéka a „tudattalan kapuinak kitárása”, elsősorban önmaga számára, hiszen ez legfőbb céljának, a valóság megismerésének egyetlen hitelesként elfogadott forrása. Költészetét egyedülállóvá annak forrása teszi. Úgy tűnik, személyes, intim tapasztalatai közül semmi sem tabu, bármit felhasznál belőlük, nemis csak mint kifejezőeszközt, hanem leginkább mint költészete tárgyát. „Vegyük például a Fekete Kezet – hogy írhattam ilyen verset? Gondolkodás nélkül írtam, teljesen tudattalanul.”