Willinger László: A három legnagyobb hollywoodi glamour fotós egyike

A glamour fotó: az arc, a megjelenés, a ragyogás szépségének varázslatos ábrázolása.

Willinger László apja, Vilmos budapesti zsidó fotóművész, a némafilmkorszak egyik legismertebb portréfényképésze, akinek Bécsben, Berlinben és Párizsban  is voltak műtermei. Anyja szintén fotós volt.

Fiúk László 1909-ben született Budapesten. A fényképezést édesanyjától tanulta  és húszévesen már önálló ügynökséget nyitott Párizsban, két évre rá Berlinben is. Párizsban Szergej Eizenstein asszisztense volt. Szabadúszóként küldte be portréit különböző újságokba. Josephine Baker, Maurice Chevalier, de Paul Doumer, a francia köztársaság elnöke is odaálltak fényképező gépe elé. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után Bécsben telepedett le, és megalapította Austrophot képügynökségét. Olyan hírességeket kezdett fotózni, mint Marlene Dietrich, Pietro Mascagni, Sigmund Freud, Carl Jung vagy éppen Max Reinhardt színházi produkciói. Bécsben találkozott Louis B. Mayerrel, aki tehetségeket keresett az MGM Studió számára és bíztatta, hogy jöjjön Hollywoodban.

Szülei 1938-ban, az Anschluss után menekültek el Ausztriából. Bécsben a cégüket és teljes archívumát Hitler fényképésze, Heinrich Hoffmann vállalata “vette át”.

Willinger László 1937-ben  menekült Amerikába. Studiót alapított és főleg Hollywoodban dolgozott mint a Metro Goldwin Mayer filmstúdió fotósa.

Művészeti vezetőként működött a sztárok fényképezésekor. Sajtóképes képeket vártak tőle,  ehhez pedig a fényképeknek a legjobbaknak kellett lenniük. Így fejtette ki  ennek a műfajnak a lényegét: „Ha valaki végiglapoz egy magazint; körülbelül 1/3 másodpercet tölt minden oldalon. Ha a fényképre képes ránézni három másodpercig – az egy jó felvétel!” Hollywood aranykorának sztárjait, köztük Clark Gable-t, Joan Crawfordot és Fred Astaire-t  is fényképezte.  Vivien Leigh-t volt az egyik kedvenc potré alanya.

Willinger visszaemlékezésein át bepillanthatunk Hollywood díszletei mögé :

„A csillogás azon kevés angol szavak egyike volt, amelyeket soha nem hallottam, mielőtt Amerikába mentem. Emlékszem, egyszer beszéltem Howard Stricklinggel, aki kijelentette: „Sok csillogást akarok”, én pedig azt kérdeztem: „Mi az a csillogás?” “Tudod, egyfajta szenvedő pillantás” – válaszolta. “Szóval nem volt sok nevetés a képeken. Szex és komolyság együtt ,ez a varázslatos csillogás.”

„Amikor Hollywoodba kerültem, nem lehetett kimutatni a dekoltázst. Minden stúdióban volt egy egész csoport retusáló, akik nem csináltak mást, mint a dekoltázst eltávolították… Amikor párost fényképeztél, nagyon szigorú szabályok voltak. Például a férfinak mindig magasabbnak lenni, nyakkendőt és kabátot kellett viselni. ..”

„A sztárok néha primadonnákként viselkedtek, és akkor kellett teljesíteni a kívánságukat, amikor  csak akarták. Karácsony előtti este, a stúdió buli után mentem haza. Felhívtak, hogy Jeanette MacDonald akar téged. Ez elég volt. Nem kérdezték meg. Mondták. Visszamentem a stúdióba. A színpad egyik oldalán a komplett operatőr csapat volt összeállítva. Ott voltunk pár órát tesztelni – a szempilláit. Soha nem tudtam meg, hogy használt-e újakat – minden szempillát külön-külön rásimítottak a szemhéjára.  Ez bármikor abszurdum, hát még karácsony este!”

Willinger László 1944-ben hagyta el az MGM-et. Ezt követően 40 évig dolgozott egy New York-i ügynökségnél, ahol 50 000 felvétel volt az aktájában. Fotós volt Marilyn Monroe (Norma Jeane) modell-karrierjének korai szakaszánál is. Talán a legismertebb egy naptári fotó, Marilyn arany fürdőruhában. Monroe több, korai magazin címlapját is ő készítette.

Willinger a halála előtt még szerepelt egy magyar televíziós portréfilmben, melyben az USA-ban élő magyarok nevezetesebbjeit mutatták be. 1989. augusztus 8-án, 83 éves korában szívelégtelenségben halt meg. Felesége Yvonne túlélte őt és elkezdte megírni férje pályáját, de a könyv sajnos soha nem készült el. 50 éven át tartó szerelmüket , a náci korszakban németországi életét, László Bécsbe költözését, Sigmund Freudról készült híres, fent közölt fényképének készítését és Louis B. Mayerrel való találkozását még megírta.

A Freudról 1930-ban készítette híres kép, melyről később nyomat is készült, 2015-ben szerepelt egy Christie’s árverésen is. A fénykép keletkezésének részletes történetéről azonban egyelőre nincsenek leírások. Willinger halála után özvegye Yvonne Willinger visszaköltözött Angliába. Férje életéről szóló félbemaradt, kiadatlan kéziratának kutatása bizonyára értékes részletekkel gazdagíthatná  az életpályát és a Sigmund Freud portré történetét is.

Willinger László portréi gyűjthetővé váltak, és képzőművészetként értékelik őket. Laurence Olivier és Vivien Leigh színészekről készült 1940-es portrésorozata a londoni Nemzeti Portré Galériában található.

Források:

Laszlo Willinger: The Great European Movie Still Photographer, Vintage Movie Star Photos

Laszlo Willinger; Hollywood Photographer. L. A. Times, 1989. augusztus 15.

Fotóművészet – Magyar fotográfusok külföldön – Kislexikon: Willinger László