Vaslady füstfelhőben

Guy Nattiv izraeli filmrendező Golda c. filmje nem teljesen életrajzi film, inkább háborús dráma, amit a rendező és a film írója, Nicholas Martin a jom kippuri háború áldozatainak emlékének ajánlott.

A háborús feszültség és szorongás lényegesen meghatározóbbak, mint az életrajzi elemek. A film sajnos aktuális; az 1973-as háború is olyan váratlanul és felkészületlenül érte Izraelt, mint a mostani október 7-i gázai Hamasz-terrortámadás.

A jom kippuri háború 1973. október 6-25. között zajlott, amikor az arab országok koalíciója szír-egyiptomi vezetéssel (Anvar Szadat egyiptomi és Bassár el-Aszad szíriai elnök mozgatták a szálakat) megtámadta Izraelt. Az ország is és Golda Meir is az életéért küzd, ez egyszerre Izrael és az ő élethalál harca. Óriási izraeli győzelem hatalmas emberveszteséggel – ez lett a harc mérlege.

Nem csoda, hogy Meirt „vitatott” személyiségként értékelték Izraelben, noha másfelől Izrael megmentője volt.

A stresszes napok és párhuzamosan Golda lelki vívódása érzékletesen idegborzoló. Tárgyalása 1974-ben az Agranat vizsgálóbizottság előtt mintegy kerete a filmnek; Golda tanúskodik, azaz emlékezik. Megelevenednek a háborúi rémképei.

Kihagyhatatlan a felelősség kérdése, például az, hogy mennyire nem vették komolyan a Moszad értesüléseit, előrejelzéseit arról, hogy Egyiptom és Szíria támadást tervez. Se Golda, se Moshe Dayan védelmi miniszter nem hitte el, hogy veszély leselkedik. Hiba volt, hogy csak részleges mozgósítást rendeltek el. 19 drámai nap történetét látjuk, villámgyors csapatmozgásokkal.

A vezérkar véleménye nem egységes. A kezdeti kudarcokat követően, a megrendült Moshe Dayan le akar mondani, ám Golda lebeszéli erről, de vezető szerepét egy időre David (Dado) Eleazar, a Védelmi Erők feje veszi át. Golda Henry Kissinger (Liev Schreiber alakítja) amerikai külügyminisztertől telefonon kér repülőket, hogy mentsék, ami menthető.

Az a néhány kapcsolatfelvétel, ami Meir és Kissinger közt lezajlik, sziporkázó. A csúcsjelenet az, amikor Meir tel-avivi házában, a tűzszüneti alku javaslatánál szinte összekacsintanak; Golda Meir tántoríthatatlansága és humora meggyőzte az amerikai külügyminisztert, bár a hidegháborús háttér is tapintható a filmben, hiszen a szovjetek az arab országokat támogatják, az USA viszont függ az olajhatalmaktól. Érthető, hogy Kissingernek ezt-azt meg kellett gondolnia.

A hadihelyzet a Szuezi-csatornánál változó, a vezérkar és a Moszad tagjai is egymásnak feszülnek. Mindeközben Meir titokban kezelésekre jár a jeruzsálemi Hadassah kórházba, a kórházi jelenetek ismétlődnek. Sőt, Golda meghasonlása is örvényszerűen hullámzik a háborús áldozatok magas száma miatt. Bűntudata erősödik, folyamatosan lejegyzi az elesett katonák számát. „Minden áldozatot megszámoltam, elnök úr” – vallja a tárgyalásán. Végsőkig kimerülten Egyiptomba látogat a katonákhoz, látjuk a korabeli dokumentum felvételt is, és tudjuk, hogy kénytelen volt személyes jelenlétével „feldobni” a hangulatot.

Helen Mirrent élethűen maszkírozták Goldává, alakítása bámulatos. Magántitkárát, Lou Kaddart Camille Cottin játssza, ő olyan, mint egy állandó segítő árnyék. A vezérkar is káprázatos. Rami Heubergert a meghasonlott Moshe Dayan szerepében látjuk, Lior Ashkenazi David Eleazart formálja, és a többi szereplő is szenvedélyesen játszik együtt.

Golda erős egyéniség, mégis szinte családias érzés azt látni, hogy a tábornoki karnak lelkesen kávét főz, és egy nagy katonai akció előtti értekezletre hatalmas tortával készül. Gyakori pillanatfelvétel a cigarettavégektől roskadozó hamutál, hiszen a hősnő szinte le sem teszi a cigarettát, ahogy a sok kávéról sem tud leszokni.

Háborús jeleneteket ne várjunk, ahhoz komolyabb költségvetés kellett volna. Egy hangstúdió közvetíti a harcot, és az eltérő stratégiát ambicionáló katonai vezetők szópárbaja nyomán bontakoznak ki a cselekmények. Főleg zárt, klausztrofóbiás terek tükrözik elénk a nyomasztó hangulatot. Gyorsan peregnek a filmkockák, olyan hirtelen vágódnak hozzánk a hadászati események, hogy beleszédülünk. A feszültséget vágni lehet, mint Golda Meir körül a cigarettafüstöt.

A film végén a humoros Szadat-Golda találkozót követhetjük egy tévéfelvételen, amit a haldokló Meir a kórházi ágyáról követ. Az Agranat vizsgálóbizottság felmentette a vádak alól, és megérhette a camp david-i egyezmény aláírását Izrael és Egyiptom között 1978 szeptemberében.

Golda | magyar feliratos előzetes

A film az 1973-as Jom Kippuri háború rendkívül feszült 19 napját meséli el. Golda Meirnek, Izrael első és mindeddig egyetlen női miniszterelnökének (az Oscar-díjas Helen Mirren) szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy országa teljesen megsemmisülhet, amennyiben nem tud kiegyezni Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel (Liev Schreiber) és nem tudja maga mögé állítani Izrael szkeptikus katonai vezetőit.

Golda nemhiába volt az izraeli vaslady. Érzékeny, karcosan jó humorú, tettre kész honmentőként jelenik meg, hiszen ura maradt a helyzetnek. Drámai hős és fantasztikus ember volt. Kár, hogy a betegségéről (limfóma) többet tudunk meg, mint az életéről, bár Kissingernek telefonon azért elmond egy-két megrázó emléket kijevi gyerekkoráról.

A záróképen Golda átlép a halál kapuján, lélegeztető maszkja a földre hull, felcsendül az izraeli katonákat 1973 őszén személyesen meglátogató Leonard Cohen 1974-es Who by fire című dala, és a kórházi folyosó kékjében halott madarak hevernek. Kísértetiesen szép zárókép.

(A film október 7-től hazai moziforgalmazásban is látható)