Vallásosok, fiatal szemmel

Amikor nekiindultam egy évre Izraelbe, naiv módon úgy gondoltam, már van némi elképzelésem az izraeli társadalomról, túl nagy sokk nem érhet.

Úgy éreztem, egy csomó dolgot tudok: hogy vannak nagyon, közepesen, kevésbé és egyáltalán nem vallásos emberek. Vannak szefárdi és askenázi zsidók, orosz és etióp bevándorlók. Vannak arabok és zsidók, beduinok, kibuclakók és városiak.

Izraelben aztán hamar ráébredtem, hogy valójában semmit nem tudok, a Szentföld homályos képén elmosódott alakok mozogtak csupán a szemem előtt. Nem állítom, hogy most sokkal többet tudnék, de talán egy picit tisztult a kép, talán már jobban látom a társadalom megannyi dimenzióját, az országot behálózó vékony fonalakat. Pontosabban, már legalább látom, hogy elmondhatatlanul sok szempont mentén lehet szemlélni ezt a színes társadalmat, és aszerint, hogy honnan nézem, átjárhatatlan falakat, vagy pedig szerves, lüktető egészet látok.

Az első és legmegrázóbb tapasztalatom a vallásos rétegződés felől ért. Muszáj ezzel kezdenem. Annyira mélyen megdöbbentett ez a jelenség, hogy azt hiszem, alapvetően befolyásolta a látásmódomat, ahogy ettől kezdve próbáltam megérteni az országot.

Külcsín és belbecs

A „vallásos lányokat” térd alá érő szoknyában, hosszú ujjas fölsőben, segítőkésznek, kedvesnek és vendégszeretőnek képzeltem el, egy csipetnyi jámborsággal fűszerezve. Természetesen ilyen is akadt. De érthető módon letaglózott a tény, és sokáig nem is tudtam hova tenni magamban, amikor megismerkedtem olyan lányokkal is, akik bár mindig gondosan könyék alá érő fölsőt hordtak, de a szoknyájuk erősen a vallásos szemérmesség határát súrolta. Nem beszélve arról, hogy a segítőkészség, jámborság, barátságosság teljes mértékben hiányzott belőlük. Utólag visszagondolva persze nevetek magamon: ugyan miért képzeltem, hogy minden vallásos embernek kedvesnek kell lennie? Vallásosnak lenni Izraelben egy életforma: és ezt az életformát nagyon sokféle ember élheti.

Nem magyaráztam meg, hogy mit értek a „vallásos” fogalmán. Izraelben a szimbólumok és a jelképek nagyon fontos szerepet töltenek be az emberek életében – legalább is én így éltem meg –, ugyanakkor a határvonalak kiéleződésébe is erősen belejátszanak. Magyarországon, ha valaki feltesz egy kipát vagy egy palesztin mintás kendőt, annak jelzésértéke lehet: de ez nem magától értetődő. Meg kell tőle kérdezni: vallásos vagy, avagy csak fontos neked a zsidó identitásod? Pusztán tetszik ez a kendő, vagy támogatod a palesztinokat? A kérdéseknek helye van. A kipa mellé fel lehet tekerni a kendőt, akár még egy kis keresztet is a nyakunkba lógathatunk. Innen is, onnan is elcsípünk egy kicsit, valami multikulturális egyveleg képviselünk, szívesen mesélünk róla bárkinek.

Izraelben ezeknek a jelképeknek sokkal egyértelműbb a jelentése. A charedik (ultraortodoxok) kalap, nadrág, kaftán és harisnya színéről és szabásáról gond nélkül megmondják, hogy ki melyik irányzathoz tartozik. Távolról, egy kevésbé szigorú irányzat felől figyelve egyre inkább elvesznek ezek a jellegzetességek, és csak annyi marad, hogy ezek fekete-fehér „pingvinek”. Bőrkipa, bársonykipa, telepes-kipa, horgolt kipa. Határ, határ, határ, határ. A szoknyák hossza, színe és szabása. Nadrág. Blúz vagy hosszú ujjas póló, esetleg ujjatlan. Paróka (persze hossz és fazon szerint mást és mást jelent) vagy fejkendő (és ha fejkendő, hogyan kötjük meg?), vagy fedetlen fő. Mindennek megvan a maga jelentése, és ha valaki járatos a vallásos körökben, akkor ránézésre megmondja, hogy a szembejövő férfi vagy nő vallásos-e, és ha igen, milyen irányzat tagja. Sőt talán még azt is, hogy honnan jött: vallásos vagy nem vallásos kibucból, jisuvból (a Területeken létesült zsidó telepek) vagy városból. Nem a ruha teszi az embert. Hanem az ember teszi a ruhát. Jelzik maguknak és a világnak, hogy kik is ők.

A vallásos paletta

Az egész vallásos palettát fel lehetne fűzni egy dimenzióra a charediktől a legszekulárisabbakig. Persze ez nem adna vissza sokat a valóságból, mert rögtön bele kéne venni a lakóhely szerinti megoszlást, esetleg azt, hogy az illető, vagy felmenői a világ mely tájáról vándoroltak be Izraelbe. Ahogy ez lenni szokott, az emberek a közeli lakóhelyükön jobban felismerik az ideológia, származás és vallás szerinti különbségeket, a távolabbak lévőket pedig egyre egységesebbnek látják. És ez az, többek között, ami egy kicsit el is mossa a határvonalakat. Egy teljesen szekuláris számára egy strájmlit hordó charedi valóban egy másik dimenzió, soha át nem járható két külön világban élnek. De a legszekulárisabb izraelinek is van egy kicsit vallásosabb barátja, és annak is, és annak is. És így mindjárt eltűnnek a társadalmat szabdaló falak és a határvonalak. Csak jó szögből kell nézni.

Mielőtt kimentem volna Izraelbe, az arabokat és a zsidókat jóformán csak legjellegzetesebb öltözködési jegyek, esetleg a nyelv alapján tudtam megkülönböztetni. Sokáig így voltam ezzel Izraelben is. Aztán szépen lassan kezdtem észrevenni valamit. Nagyon sok, nagyon különbözőféle arabbal és zsidóval találkoztam, még ha interakció nem is volt mindig közöttünk. De az öltözködésükről, nyelvükből hamar kiderült számomra, hogy „melyik csoport tagja” az illető. Nem tudom megmondani, hogy melyik volt az a pillanat, amikor egyszer csak felnyílt a szemem. Lassú folyamat volt, de a felismerés mégis hirtelen jött. Egyik pillanatról a másikra megtanultam meglátni valamit. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit. Furcsa dolog ez, talán a legfurcsább, amivel találkoztam. Ha két teljesen egyformán öltözött nő (vagy férfi) jön velem szemben az utcán, majdnem teljes biztonsággal meg tudom mondani, melyik az arab és melyik a zsidó, anélkül, hogy megszólalnának. A sok apró részletből összeállt egész alapján, de az egész többé nem bontható részekre. Mint egy titkos ecsetvonás, ami beleég az ember lelkének legmélyébe, és áthatja egész lényét. Ez az a vonás, ami miatt itthon is már messziről, csak a mozgás és gesztusok alapján, egy tekintetből, egy arcvonásból sokszor fel tudok ismerni egy izraelit. Tudom, hogy a néplélektan egy meghaladott dolog. De valami mégis beleég az emberbe, hogy egy 65 éves ország állampolgáraként és egy 3000 éves nép tagjaként nő föl.

Kisvári Kinga