Vak tájak megvilágítója

Írta: Kalcsics Ildikó - Rovat: Kultúra-Művészetek

Erez Biton, az első szefárd zsidó, aki irodalmi Izrael-díjat nyert,

Algériában született, és tízévesen vesztette el látását. Költészete többek között e két meghatározó élmény feldolgozása, amely tavaly Yehuda Amichay költészeti díjat, decemberben Bialik életműdíjat, most pedig a legrangosabb elismerést, irodalmi Izrael-díjat hozott számára.

erez-biton-by-Mitch Ginsburg

Marokkói zsidó szülők gyermekeként Biton az „élet” jelentésű arab Yaish névvel látta meg a napvilágot 1942-ben, majd gyermekkori alijázásuk – és immár egy robbanószer okozta megvakulása – után a jeruzsálemi Vakok Intézetében kapta az Erez nevet.

Avner Holzman, a bíráló bizottság elnöke „példaadó, bátor és érzékeny” művekként aposztrofálta a költő öt verseskötetét, „amelyek sok témát felölelnek, így a bevándorlás fájdalmát, az Izraelben való meggyökerezés nehézségeit, és a keleti zsidóság elfogadtatását az izraeli identitás elválaszthatatlan részeként”.

Mindez annál is érdekesebb, mivel a közelmúltban lezajlott választások éppen ennek a „teljes izraeli identitásnak” a töredezettségére is rámutattak. A baloldal Likud-ellenes választási nagygyűlésén nem éppen hízelgő szavakkal illették a szefárd származású, „talizmáncsókolgató…, demokráciaromboló…, szexuális zaklató… kisebbséget, amely uralkodik rajtunk” – melyre persze a válasz sem maradt el. A Likud szerint ez „megmutatta a baloldal igazi arcát: a leereszkedést, mások lekicsinylését, és minden más vélemény tagadását”.

Mizrahi (keleti) identitásáról Biton a Times of Israelnek adott decemberi interjúban is beszélt: kezdetben úgy érezte, hogy marokkói, algériai énje mintha valahogy „hibás, felesleges, lényegtelen és anakronisztikus” lenne, ezért először megpróbált „elhatárolódni” tőle. „De az ember nem határolódhat el önmagától, azoktól a dolgoktól, amiben felnőtt: az ételektől, a zenétől, a szomszédok neveitől és emlékeitől.”

Így esett, hogy inkább elkezdte feltárni énjének ezt a részét, csakúgy, mint később vakságát. Az előbbihez kapcsolódó korai kötetei – mint például az arabbal is bőven fűszerezett „Marokkói áldozat”, melyben többek közt marokkói életképekről, esküvőről, zsidók és arabok együtt éléséről versel – Hannan Hever irodalmár professzor szerint az izraeli szefárd költészet „alapító atyjává” tették őt.

2013-ban megjelent új írásai „Nofim Havushei Einayim” (Bekötött szemű tájak) a vakság élményeit tárják elénk. Mint például „A bot” c. verse:

„Mikor a gyerekek átkísérnek az úton,
azt mondom: ne féljenek,
a botom nem ütlegre való.
S mikor tovább mennek,
végig a kanyargós úton,
csak én maradok:
a gyermek, aki fél a bottól.”
                 (A szerző fordítása)

A Braille-írás

A vakoknak kifejlesztett Braille-írás

 Biton szerint ugyanúgy, mint amikor „marokkóisága” volt a téma, a vakságról való írás is „megkönnyebbülést hozott a lelkének”. Még különösebb azonban belegondolni abba, amit a megvakulás nélküli perspektívájáról mondott: ha ép lenne a látása, minden bizonnyal a Ben Gurion repülőtéren rakodná a csomagokat a futószalagra, mint oly sok lodi szomszédja…

Ezt az átalakulást a látó Yaish-ból – aki talán reptéri csomagrakodó lenne – a kiszolgáltatott, ám versei emberi melegségéért és érzékeny ábrázolásmódjáért díjazott Erez-zé maga Biton is olyan élménynek tartja, amellyel kívülálló aligha tud teljesen azonosulni – ám az irodalom izraeli „fellegvárát” meghódította. Ahogy egy költőtárs fogalmazott: „Nem Erez Biton nyerte meg az Izrael-díjat, hanem Izrael nyerte meg Erez Bitont”.

A Times of Israel cikke nyomán.

Címkék:2016-01, Erez Btion, Izrael-díj, szefárd zsidóság

[popup][/popup]