Szemtanúk – Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből

Írta: Szombat - Rovat: Holokauszt, Képzőművészet, Kultúra-Művészetek

A holokauszt ábrázolása, ábrázolhatósága mindig is érzékeny és sokat vitatott kérdése volt mind az irodalomnak, mind a képzőművészetnek.

Bán Kiss Edit: Ételosztas

A szemtanúk nézőpontja, a látottak dokumentálása kulcsfontosságú a holokauszt megértéséhez, értelmezéséhez. Létezik egyfajta konszenzus arról, hogy a történtek hű dokumentálásának alkalmas eszköze és „bizonyítéka” csakis a fotó vagy a film lehet. Ez esetben milyen funkciót tölthet itt be a képzőművészet? Az egyéni asszociációk, a történtek egyéni vizuális nyelven való megfogalmazása, és végül maga a műélvezet összeegyeztethető-e a vészkorszak borzalmaival? A képregény műfaja, a játék vagy a humor alkalmas lehet-e a trauma feldolgozására, átadására?

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében több olyan mű vagy album található, amelyek a koncentrációs táborok, a gettó vagy a munkaszolgálat mindennapjait örökítik meg.

Külön csoportot képviselnek azok a képek, amelyek dokumentarista szemlélettel, a szemtanúszerep fontosságának tudatában, mintegy tudósítóként vagy hírvivőként ábrázolják a lágerekben vagy a gettóban történt eseményeket.

Ezzel ellentétes felfogásúak azok a munkák, amelyek szubjektív − akár szimbolikus − módon közelítenek a témához.

Lukács Ágnes: Auschwitz, női tábor

A művek többségére jellemző, hogy sokszor a képi ábrázolásokhoz szervesen kapcsolódó, címként is értelmezhető feliratok jelennek meg rajtuk. Az írás nem csupán kíséri az ábrázolt témát: a kép és a szöveg egyidejű olvasása arra sarkallja a nézőt, hogy több síkon értelmezze a sokszor egymással ütköztetett képi és írásos tartalmat. A sok esetben gyerekrajzszerű, feliratozott művek szinte képregényes formában mesélik el, „játsszák újra”, dolgozzák fel a lágerben történteket. A holokauszt eseményeinek játékeszközökkel való „eljátszása” gyakran jellemzi a holokauszt-túlélők és az őket követő generációk művészetét (például: Zbigniew Libera LEGO. Koncentrációs tábora, Art Spiegelman Maus című képregénye). A trauma és a dráma helyett így az elbeszélésre és a narratívára helyeződik a hangsúly – a játék mint módszer eltávolít, helyettesít, megidéz, és közben talán a feldolgozás eszközévé, terápiává is válik.

A kiállításon bemutatott önéletrajzi ihletettségű művek esetében a kép és az írás szerves egysége sajátosan személyes elbeszélésmódot eredményez. A tárlat az itt szereplő alkotók munkamódszerének közös vagy éppen eltérő gyökereit szeretné feltárni. A művek együttes kiállításával olyan kérdésekre keressük a választ, hogy vajon mit jelent szemtanúnak lenni, miért lehet fontos a narratív, képregényszerű ábrázolásmód, és hogyan segíti az emlékek mélyebb megértését a kép és az írás együttes használata.

Gedő Ilka Önarckép (rajzok a pesti gettóból)

A kiállító művészek listája:

 

Abádi Ervin

Adler Miklós

Barta Ernő

Bán Kiss Edit

Fekete Edit

Gedő Ilka

Gyenes Gitta

Jankai (Jankay) Tibor

Lakos Alfréd

Lukács Ágnes

Reichental Ferenc

Shraga Weil

Turán Hacker Maria

Vörös Géza

 

 

Farkas Zsófia

művészettörténész, kurátor

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

 

A kiállítás címe: Szemtanúk.
Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből
Kurátor: Farkas Zsófia művészettörténész, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár munkatársa
Helyszín: 2B Galéria, Budapest, Ráday u. 47, 1092. 
Megnyitó: július 13. kedd 18 óra
Megnyitja Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója, illetve Böröcz László, a 2B Galéria vezetője. 
Megtekinthető augusztus 17-ig. 
támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]