Semmi sem tántorította el a „nehéz zsidó élettől”

Emlékkonferencia Schweitzer József tiszteletére.

Heisler András kiemelte: ez az integráció mutatkozik meg abban, hogy a konferenciát közösen szervezte meg a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Magyar Hebraisztikai Társaság és az MTA Kisebbségkutató Intézet Judaisztikai Kutatócsoportja.

Schweitzer József a magyar kultúra valódi ismerőjeként és tisztelőjeként úgy tudta a zsidó hagyományokat interpretálni, hogy a más kultúrkörben szocializálódó emberek is „könnyedén kontextusba tehették tanításait. Mindezt olyan természetességgel és utánozhatatlan könnyedséggel tette, hogy üzenete nemcsak az értelmünkre, de egyből a szívünkre is hatott” – fogalmazott a Mazsihisz elnöke. Az Elnök szerint Schweitzer hitelességéhez elválaszthatatlanul hozzátartozott, hogy egyaránt büszke volt magyarságára és zsidóságára.

Hozzátette: a néhai főrabbi ismerte a magyar realitásokat, ezért a zsidóság virágzó jövőjét nem a vallásosság egyénekre erőltetésében, hanem az értő figyelemben, a megértésben, a toleranciában, az el- és a befogadásban látta. Sokak számára ezt jeleni a neológia. „Mi zsidók ugyanúgy büszkék vagyunk rá, mint ahogy joggal lehet büszke rá minden keresztény barátunk. Schweitzer József ugyanis mindnyájunk közös kincsévé vált.”

A magyar neológia kiemelkedő személyisége, a zsidó-keresztény párbeszéd előmozdítója

Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntőjében kiemelte: Schweitzer József ékes példája annak, hogyan lehet odaadással, szeretettel és szenvedélyes hittel élni és tanítani. A néhai főrabbi soha nem söpörte szőnyeg alá a vitás kérdéseket és problémákat, de mindig azt kereste, ami összeköt, nem pedig azt, ami szétválaszt. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként én a tudós professzor előtt is fejet hajtok – a magyarországi zsidó közösségek történelmi kutatója, a zsidó teológia kiváló ismerője, számos vallástudományi, felekezet történelmi könyvnek és könyvsorozatnak a szerzője és szerkesztője előtt – tette hozzá az Elnök.

Tisztelet az idősebb testvérnek

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek videoüzenetében úgy fogalmazott: Schweitzer József a szeretet, a kiengesztelődés, a megújulás kiemelkedő alakja, akinek öröksége arra kötelez, hogy “járjunk tovább az általa megkezdett úton, mert ennek az útnak nincs igazi alternatívája”.

A bíboros közös szerepléseik közül kiemelte a Mindentudás Egyetemén 2003 tavaszán tartott közös előadásukat a pészahról, illetve a keresztény húsvétról. Aki azt az előadást meghallgatta – tette hozzá –, meggyőződhetett róla, hogy milyen szoros a zsidóság és a kereszténység kapcsolata, és milyen erősek a közös gyökereik.

Erdő Péter megrendítő emlékként elevenítette fel Salkaházi Sára 2006-os boldoggá avatási szertartását, amelyen Schweitzer József személyes emlékei alapján tett tanúságot. Végül szólt arról is, hogy Schweitzer József sokat tett az ökumenikus imahét zárónapján öt éve óta mindig megszervezett zsidó-keresztény imaóráért. Az ő örökségét is tiszteljük akkor, amikor évről évre megtartjuk ezeket a találkozókat – fűzte hozzá.

Tanár, kolléga, barát – emléktöredékek Schweitzer Józsefről

Frölich Róbert országos főrabbi egykori mesterére emlékezve szólt arról, hagy ma minden rabbi Schweitzer József tanítványa. Az általa átadott értékek pedig mindig ugyanazok voltak, akár a hetvenes, akár a kilencvenes években állt a katedrán.

Schweitzer József nehéz örökséget vett át Scheiber Sándortól, amikor 1985-ben a Rabbiképző Intézet igazgatója lett. Olyan korban került az intézet igazgatói székébe, amikor kilátástalannak látszott, hogy „valaha ebben az országban szabad zsidó élet lesz” – mondta. Ő mégsem adta fel a reményt, és olyan fiatalos lendülettel, vehemenciával, hittel és meggyőződéssel igazgatta a rabbiképzőt, mint egy pályakezdő, aki hisz abban, hogy amit tesz, annak a gyümölcse be fog érni. Nem tudhatta, hogy eljön ez a jövő, mégis hitt benne – tette hozzá Frölich Róbert.

Egy korszak rabbija. Emlékbeszéd Schweitzer József fölött

Komoróczy Géza, az ELTE Bölcsésztudományi karának professzora, előadásában úgy fogalmazott: Schweitzert semmi sem tántorította el a „nehéz zsidó élettől”, hanem fáradhatatlanul végezte a magyar zsidóság újjáélesztését. A zsidó értékek képviseletében megvédte a maradék magyar zsidóságot. Általa a nem zsidók is megértették a zsidóság tanítását, a zsidók pedig szívesen tértek vissza őseik hagyományához”.

Rabbi, tanító és történész – ahogy a fiú látta

Schweitzer Gábor, az MTA TK Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, édesapjára emlékezve a neológiáról is beszélt: Édesapám számára igen fontos volt, hogy hívei a haladó neológ hagyományokat kövessék. A zsinagógában fontos volt számára az orgonaszó, a melódia szerepe. Az aktuális hetiszakaszokat világirodalmi idézetekkel és utalásokkal színesítette. Ily módon szólította meg a vallásban jártas híveket és azokat, akik inkább a kultúra világában érezték magukat otthonosabban. Nemrégiben találtam meg egy régebbi bár micvó beszédét, amelyben a Szentírás tiszteletére, másrészről pedig Arany János irodalmi útmutatására hívja fel a figyelmet: „Ember lenni mindig, minden körülmények között”. Édesapám szertágazó tudományos munkát folytatott, de mindig gyakorlati tudósnak vallotta magát. Úgy vallotta, hogy igyekszem tudománnyal felvértezett gyakorlati rabbi lenni.

Neológ ideológia

Turán Tamás, az MTA TK Kisebbségkutató Intézet Judaisztikai Kutatócsoport tagja, “Haza és haladás a neológ mozgalomban” című előadásában elmondta: a magyar neológia kulturálisan különböztette meg magát az ortodoxiától. Rabbijaiknak szembe kellett nézniük a növekvő asszimilációval, tartaniuk kellett a zsidó lelket. Centralizmus és pártszakadás jellemezte a 19. század végét. A Soá után az ortodoxia csaknem teljesen eltűnt Magyarországról. Schweitzer József küldetésének érezte, hogy talpra állítsa a magyar zsidóságot a neológia felélesztésének továbbgondolásával.

A Biblia Qumránban