Révai Ilka arcai
Írásomban a Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve[1] címmel nemrég megnyílt, alkotói életutat feltáró kiállításról a Révai Ilkát ábrázoló portrék mentén számolok be.
A kiállítás, bár sűrűn installált, mérete jól mutatja, hogy valóban fajsúlyos hiányról van szó: egyfelől egy töredékeiben fennmaradt életmű szilánkjaiból próbál meg teljességre törekedni, másfelől egy olyan felkiáltójelet is megformál a kiállítás, ami Révai Ilka kulturális emlékezetből való hiányára hívja fel a figyelmet. A tárlat összefüggéseiben elemzi, szakértői alapossággal „fedezi fel” és tárja a látogatók elé a magyar fotóművészet fontos alakját és munkásságát. A történelmi, földrajzi és szellemi kontextus komplex halmazaiban az életút fordulópontjai mentén kibontott történetek korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztráltak. Az alkotói pálya kvalitásos eredményei pedig, még ha fájóan szűk keresztmetszet is, átfogóan reprezentálják Révai Ilka művészi örökségét.
A kurátori koncepció további nagy érdeme az a finomra hangolt komponáltság, hogy a kiállításcímbe is belefoglalt tekintet, valóban végigkövethető hangsúlyként jelenik meg a tárlaton, személyesebb élményt nyújtva a látogatóknak. Tanulmányomban ezen koncepció mentén fogalmazom meg gondolataimat, szubjektív kiegészítéseként a kiállítás ismeretanyagának.
Az időszakos életmű-kiállításnak – mely méretét tekintve inkább kamaratárlat – a Kassák Múzeum ad ideiglenes otthont. Az óbudai Zichy kastély barokk kőlépcsőjén felfelé haladva, Révai Ilka szuggesztív tekintete fogadja a látogatót (1. kép).

1. kép Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, november 15. – 2025. június 01., Enteriőrfotó: Bársony István, 2024
A kiállítás két termében, a bemutatott anyag három egységre tagolódik. Az első térben Révai Ilka életútját ismerhetjük meg, illetve KissPál Szabolcs: A párizsi lelet című fotogram sorozatával idézi fel a kísérletező személyiségű fotóművész emlékezetét, egy rejtélyes epizód kibontásának segítségével, reflektív újrajátszásával. A második teremben Révai Ilka fotóművészetét és szellemi körének kapcsolódási pontjait ismerhetjük meg.
A fotóművésznő 1873-ban Kiche Ilka néven született zsidó, polgári kereskedőcsaládba. Az ízig-vérig világpolgárrá váló művész nem az ebben az évében megalakuló új fővárosban, Budapesten, hanem Székesfehérváron, egy kereskedőcsaládban látta meg a napvilágot. Európa új és legdinamikusabban fejlődő metropoliszába Révai Oszkár feleségeként 1893-ban, 20 évesen lépett be. Abba a kulturálisan pezsgő légkörbe, amelynek nagyvilági karaktereit, a modern kor arcait aztán olyan egyedi stílusban fotózta, és amelynek szellemi köreibe aztán már maga is beletartozott. Ez a Budapest tárt karokkal várta az emancipált zsidókat, akik aztán meghatározó alakítói is lettek az őket befogadó világvárosnak. Az első, Révait ábrázoló portréfotó is ebben az időben, a millenniumi kiállításra készülődő hangulatban készülhetett (2. kép).

2.kép Ismeretlen fotográfus: Révai Ilka és férje, Révai Oszkár (részlet) Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, 2024. november 15. – 2025. június 01. (Enteriőrfotó: Bársony István, 2024)
A XX. század kapujában két boldog fiatal magabiztosan, tervekkel telve tekint a kamerába. A sikeres kereskedő férj még nem sejti, alig másfél évtized adatik meg feleségével közös életüknek. Révai Ilka pedig nem tudhatja, milyen megpróbáltatások, kacskaringós művészpálya, és méltatlan vég vár rá. Arcuk modernségét a gyorsan változó világban a monarchia jólétét hirdető városi viseletek ma már színházi kosztümjellege teszi igazán kontrasztossá. Ilka laza frizurája, visszafogott sminkje, Oszkár hetyke bajusza ma ismét a korosztályuk sajátja, és talán emiatt is érezzük őket ilyen közel magunkhoz, kortalan frissesség sugárzik belőlük.
Az első nehézségek, a családalapítás küzdelmei megviselik Révait, a kreatív énje azonban nem tétlenkedik, a korszak egyik leginkább kísérletező színházában, a Thália Társaság csapatában próbálja ki magát. A vagány városi nő határozottan vet pillantást a kamerába az 1900-as évek elején (3. kép). A kócos, lazán összefogott frizura, mely szinte védjegyévé válik majd, a férfias viselet és a szigorú tekintet is talán egy szerephez igazodnak, Révai mintha Ady álcáját öltené magára.

3.kép Ismeretlen fotográfus: Révai Ilka portréja, 1900-as évek eleje, Kajdi-gyűjtemény Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, 2024. november 15. – 2025. június 01., Enteriőrfotó: Bársony István, 2024
Révai Ilka magánéletében a következő évtized legszebb jutalma, hogy sok év kitartó próbálkozása után, 1905-ben megszületik egyetlen gyermeke Éva, aki aztán élete végéig legfontosabb emberi kapcsolata, múzsája, alkotótársa is lesz. Ennek a tartalmas közös útnak első ismert fotóján Ilka az anyai öröm tündöklő asszonyaként szeretgeti kislányát (4. kép).

4.kép Ismeretlen fotográfus: Révai Ilka kislányával, Évával, 1905 Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, 2024. november 15. – 2025. június 01. (Enteriőrfotó: Bársony István, 2024)
A család három évre rá, Oszkár korai halálával, kettejük örök kötelékévé válik. Az özvegy 1909-ben teszi meg a sorsfordító lépést, és elindul az alkotói pályán. Németországban a fotóművészet technikai hátterének elsajátítása mellett már elkezdi saját „látásmódját” is keresni, itt publikálják első műtárgyfotóit is. 1911-ben Budapestre hazatérve megnyitja első műtermét, ám üzleti szempontoktól vezérelve, a tiroli Meranban folytatja praxisát egészen 1915-ig, ahol nemcsak a nemzetközi létezésbe kóstolt bele, de a fotózás mellet, az iparművészet világát is felfedezte. Művészeti szempontból talán kevésbé lehetett izgalmas ez az időszak, hiszen a fennmaradt dokumentumok alapján, elsősorban portréfotózásból tartotta fenn magát.
A háború miatt Budapestre költözését követően, már kimagasló művészi korszaka is kibontakozik. Ennek az intenzív alkotói periódusnak a csúcsa az 1919 nyarán megnyílt nagyszabású kiállítása, mely egyetlen önálló tárlata is lett életében. Az a Kassák Lajos nyitja meg a tárlatot, akinek baráti, művészi köre Révai Ilka meghatározó otthona, inspiráló forrása is egyben. Kassákról már 1917-ben készített egy fotósorozatot, melynek darabjai nemcsak az utókor Kassák-képét és Kassák emlékezetét formálták, de Révai oeuvre-jének is ikonikus fotóivá váltak. A Tanácsköztársaság bukása után koholt vádak alapján egy éven át zaklatják a hatóságok, közben 1920-21-ben rövid ideig fényképezést oktat, majd 1921-ben csoportos kiállításon szerepel. Legtermékenyebb éveiben készült róla az a fotó (5. kép), melyen semmi pózolás nincs, beengedi a kamera objektívjét a magánterébe. Haja éppen csak összefogva, melynek laza struktúráját öltözéke is követi, szinte lebeg a bőrén a finom textil. A képet párás atmoszféra lengi be, Révai Ilka arca fáradt, de nyugodt, belső tartása erőt sugároz, valahol a felfüggesztett létezés dimenziójában látjuk őt a maga természetességében.

5.kép Ismeretlen fotográfus: Révai Ilka portréja, 1920-as évek vége, Kajdi-gyűjtemény Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, november 15. – 2025. június 01., (Enteriőrfotó: Bársony István, 2024)
1927-ben életének utolsó külföldi útjára indul, lánya után Párizsba utazik, ahol nemcsak a pezsgő emigráns magyar szellemi és művészkörökkel, de a látogatóba érkező hazai barátokkal is aktív kapcsolatot ápol. Ebből az időszakból több fotó is fennmaradt André Kertésztől, melyeken Révai Ilka és leánya bensőséges képet mutató életébe tekinthetünk be (6. kép).

6. kép André Kertész: Révai Ilka és Révai Éva, 1920-as évek vége, Párizs Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, 2024. november 15. – 2025. június 01 (Enteriőrfotó: Bársony István, 2024)
A fotózás mellett, lányával közösen iparművészként is alkot, ékszereit nizzai tartózkodása (1930-37) alatt is készíti, értékesíti. Ebben az időszakban készül róla az a fotó (7. kép), ahol a szoborszerű fej hideg vonásait Révai Ilka nyílt, meleg tekintete kompenzálja. Bár a 60-as éveiben járó fotóművész kissé kócos-fátyolos attribútum-haja már ősz, a francia légkörnek, tevékeny életnek köszönhetően, és talán, hogy ismét szeretett lánya közelében élhet, és vele is alkothat, portréjából stabilitás, nyugalom, elégedettség árad.

7. kép Labori Mészöly Miklós: Révai Ilka portréja, 1930-as évek vége, Nizza, Kajdi-gyűjtemény Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, november 15. – 2025. június 01., Enteriőrfotó: Bársony István, 2024
A II. világháború kitörését követően felerősödő zsidóellenesség egyre nagyobb teherrel nehezedik az ő életére is, Párizs német megszállása után a túlélés reményében végül 1943-ban visszaköltözik Budapestre. Utolsó ismert portréival nemcsak Párizstól és lányától búcsúzik, de Marton Ervin fotói Révai Ilka kihívásokkal teli életének utolsó képeslapjai is (8. kép).

8. kép Ismeretlen szerző: Révai Ilka portréja, 1943, Párizs, Chochol-gyűjtemény Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, 2024. november 15. – 2025. június 01., Enteriőrfotó: Bársony István, 2024
Révai Ilkát már nem az épp kiteljesedő, fényes Budapest köszöntötte, mint 50 évvel azelőtt, első találkozásukkor, hanem a II. világháború legborzalmasabb budapesti felvonása, a magyar zsidóság elleni hadjárat utolsó fejezete várta. A magyar fotótörténet, fotóművészet egyik legeredetibb alkotója, a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb női művésze nem messze utolsó lakhelyétől, a pesti gettó sírkertjében, a Dohány utcai zsinagógakomplexum temetőjében nyugszik.
Bár írásom fókuszában Révai Ilka, az alkotó ember áll, a kiállítás életútja mellett, ugyanakkora hangsúllyal mutatja be alkotásait is. Felejthetetlenek rendhagyó „homlok-portréi” és leányáról, Éváról készült érzékeny hangvételű aktfotói is. A kiállítás múltidéző alaptónusát ötletesen keretezi, teszi a Révai örökséget jelenidejűvé KissPál Szabolcs, aki kortárs fotogramjaiban újra játssza Révai Ilka véletlenül felfedezett „projektjét”, egy a közelmúltig érintetlen láda-időkapszulából kicsomagolt, félhomályba burkolódzó élet és munkásság olyan apró, de annál érdekesebb fragmentumait felhasználva, mint például a KissPálnak ihletet adó fotókísérlet nagyításait, vagy a roppant szellemes, hanukia gyertyatartóból kialakított fényíró eszközt is bemutatva.
Kiállított portréi és rövid, de kiemelkedő alkotói pályájának eddig fellelt, legszebb fotói az életműtárlatot megelőző kutatómunka legfontosabb eredményei is egyben. A Kassák Múzeum kiállítása fontos lépés ahhoz, hogy Révai Ilka „feltámadjon” abban a nemzetközi művészeti kánonban, ahova a korszakból kiemelkedő, kísérletező, progresszív munkássága révén méltán tartozik. A fotóművészeti tárlat egyben egy küzdelmes, de mégis aktív életút rekonstrukciója is, mely ilyen formában ihlető forrásként tudja megszólítani, bevonni a szűkebb szakmai körökön kívül a nagyobb nyilvánosságot is.
A kiállítás bensőséges hangulata, informatív és igényes installálása kiemelkedő minőséget képvisel, valóban megérinti közönségét. Nem utolsó sorban KissPál Szabolcs értő és eleven konceptuális alkotásának is köszönhetően pedig, ha ezután a Dohány utcai sírkert mellett elsétálok, akkor Révai Ilkát nem az utolsó fotón ülő meghajlott, fáradt hölgyként látom majd magam előtt, hanem azt a modern, életvidám és erős nőt tudom felidézni, akinek tekintete a férje oldalán, olyan vidámsággal és reménnyel telve nézett a világra, jövőbe, akinek megrendítő élete és élénk személyisége feltámasztott öröksége által élő tud maradni (9.kép).

9.kép Ismeretlen fotográfus: Révai Ilka és férje, Révai Oszkár (részlet) Kiállítva: Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, Kassák Múzeum, 2024. november 15. – 2025. június 01. Enteriőrfotó: Bársony István, 2024
A szerző építész, az OR-ZSE Zsidó Kultúratörténet MA, II. évf. hallgatója
[1] Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve, kurátor: Cserba Júlia és E. Csorba Csilla, Kassák Múzeum, 2024. november 15. – 2025. június 01.
Kapcsolódó kortárs művészeti projekt: KissPál Szabolcs: A párizsi lelet