„Kerülöm a rajongó szót”

Írta: Csicsely Zoltán - Rovat: Kultúra-Művészetek

Hernádi Judit a Mindent Éváról bemutatójáról

A pályája csúcsán van Margó, ünnepelt színésznő. Ám érkezik a nála fiatalabb trónkövetelő, egy lelkes rajongó lány, aki lépésenként átveszi a helyét. Pelsőczy Réka rendezésében készül a Mindent Éváról című előadás az Orlai Produkciós Irodánál, a premiert szeptember 11-én tartják a Belvárosi Színházban.A főbb szerepekben Hernádi Judit, Kovács Patrícia, Egri Márta, Mészáros Máté és Szikszai Rémusz láthatók.

Orlai_Mindent Éváról_3_k

(fotók: Mészáros Zsolt)

– Volt olyan lelkes rajongója valaha a való életben, mint a darabbeli kolleganőjének?

– A magyar színházi világot nem lehet összehasonlítani a darabbelivel, ami ráadásul elmúlt korszakot, az 50-es évekbeli Amerikát idézi, amikor autogramkérők tömegei álltak a színházak előtt. Azt hiszem, a mai New York sem ilyen már. Nyilván voltak, vannak olyanok, akik kedvelnek, a rajongó szót viszont tudatosan kerülöm használni, mert alá- és fölérendelt viszonyt feltételez, amit semmilyen körülmények között nem szeretek.

– Egyenrangú viszonyra törekszik a fiatalabb kollégáival is munka közben?

– Nyilván a munkamegosztás során elkerülhetetlen, hogy akadjanak hierarchikus helyzetek. Ám minden esetben érvényesnek tartom: az alárendeltség hibákat indikál, félelmet kelt és megfelelni akarást eredményez. Így gondolja Margó is a darabban, Évát barátként emeli maga mellé, hogy támaszává váljon. Más kérdés, hogy a lány nem elégszik meg ezzel a szereppel.

– Színésznővé válik Margó nyomdokain. Mit gondol a való életből, a tapasztalatai alapján: mennyit tudnak tanulni egymástól a színésznők?

– Biztosan magam is ellestem technikákat, fortélyokat a pályám során másoktól. Ha megtetszik valami, akár észrevétlenül átveszem. Tudatosan arra szoktam odafigyelni, hogy ami másoknak nem tetszik bennem, azon próbáljak változtatni.

Orlai_Mindent Éváról_4_k

– A saját lánya ugyancsak az előadó-művészként, énekesnőként bontogatja a szárnyait. Neki mennyit tud segíteni?

– Szinte semennyit, néhány praktikát mondtam neki mindössze azok közül, amelyeket megtanultam az évek során. Ám egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy igazam van ezekben, rá is bízom, használja-e őket vagy sem. Mindenkinek saját magának kell megtanulnia önmagát. Véleményem szerint ez az egyik fő feladatunk az életben. Nem tudom megmondani, másnak mit és hogyan kell tennie. Ha tudnám, lenne egy ház, aminek a falára ki lenne írva: „Jutka iskolája”. Nincs ilyen. Csak azt tudom, személy szerint nekem mi jó. A saját örömömre színészkedem, azzal foglalkozom, ami boldogságot okoz. Eközben, bevallom, nem gondolok a közre, sőt, végtelenül hálás vagyok, hogy nem zavarok másokat, sőt, talán szeretnek is nézni.

– Margó szerepében mi foglalkoztatja leginkább?

– Az izgatott, hogy megértsem a szerepet és jól játsszam el. A színész érzi, mikor sikerült megfelelő állapotba kerülnie és mikor adós még. A színház mozgó dolog, a pillanat művészete. Attól, hogy bemutatunk egy előadást, nem jelenti azt, hogy teljesen készen van a produkció. Mindig van valami, ami átalakul, jobbá válik, vagy éppen elveszíti a jelentőségét. A színészek folyamatosan foglalkoznak, gondolkoznak a szerepeiken. Úgy érzem, Margó megfejtésében jelenleg 90 és 100 százalék között járok. Biztos vagyok benne, hogy a későbbi előadások során is rá fogok még jönni új vonásokra. Furcsa dramaturgiája van a darabnak. Mindent Éváról a címe, az első felvonás Margó jeleneteivel kezdődik, a második felvonásban viszont többször szerepel Éva. A lányról kiderül, hogy hazudik, ugyanakkor roppant tehetséges, egyértelmű, hogy helye van a színházban. Nem biztos, hogy kapna lehetőséget, ha nem hazudna, ezáltal jut el a tehetségéhez méltó helyre. A darab legvégén egy villanásnyira megjelenik egy másik fiatal lány is, aki kicsit füllent csak. Feltételezhetjük, ő is eljut majd a pozíciójába. Felmerül a kérdés: Margó nem tette-e ugyanezt a karrierje legelején?

– Gondolhatjuk azt, hogy ezek a pici, közepes vagy nagy hazugságok szükségesek az elinduláshoz?

– Ha valaki már a helyén van, és ott jól teljesít, sajnos egy kívülállónak mindegy, hogyan került oda. Ha körülnézünk az életünkben, minden területen így van ez. Ha bevalljuk, ha nem. Nekem erről szól ez a színdarab.

– Mostanában sok színésznőt játszik.

– Érdekes, hogy többször előfordult velem ez mostanában. Vannak ilyen korszakok a színészi pályákon. A színésznőségnek annyi jelentősége van mindössze a szerepek eljátszása során, hogy kicsivel nagyobb gesztusokat kell használnom, ám minden esetben embereket ábrázolok. A darab végén Margó saját magától ismeri fel, visszább kell lépnie a pályáján. Saját magától teszi meg ezt a lépést, hamarabb, mint ahogy a környezete rászorítaná. Ez a vonása nagyon szimpatikus számomra. Nagyon jó régi kollegákkal, Márton Andrással, Egri Mártával, Szikszai Rémusszal együtt dolgozni, és újakkal is, most Kovács Patríciával. Szeretem, ha érnek új impulzusok. Nagyon jó csapat verődött össze. Pelsőczy Rékával másodjára találkozom a Római vakáció után. Különös helyzet, hogy nem csak egy nő, hanem egy színésznő rendez. Teljes mértékben megbízok benne.

[popup][/popup]