„Kérdőjelként lebeg az élet” – Szenes Hanna színpadi portréja

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Kultúra-Művészetek, Színház

Szenes Hanna Izraelben régóta nemzeti hős, alakja hazájában elmosódott. Ki volt ő? Költő? Mártír? Kém? Brit ejtőernyős? Embermentő intencióval földre szállt angyal? Egy romantikus irodalmi tünemény, aki pragmatikusan, amikor embereket kellett menteni, egy percig sem lacafacázott, hanem bátran a tettek mezejére lépett? Alakját a színpadon életre kelteni figyelemreméltó szándék. Widder Kristóf rendezése, a Hanna – szabadesés több szólamban intenzív produkció, páratlan hangokat megszólaltató zenés pokoljárás, kísérlet a zenés és fizikai színház lehetőségeivel.

Képek az előadásból: Bíró Eszter és Widder Kristóf (Fotók: Gulyás Dóra)

Fogház, nyilas csendőr és szenvedő elítélt tűnik fel a nyitó képen. Hiszen Hanna 23 éves volt, amikor 1944. november 7-én hazaárulás miatt kivégezték a Margit körúti fogház udvarán. Tárgyalása még be sem fejeződött… Békeidőben nem vágyott volna katonai babérokra, inkább boldog életre, szerelemre, mint mindenki.

Élete és alakja: versei, naplójának részletei, édesanyja és bajtársai visszaemlékezései alapján kirajzolódik portréja, egyénisége. Volt benne annyi tetterő, hogy a vészterhes időkben alijázzon, majd egy titkos embermentő akció keretében egy brit ejtőernyős csapat tagjaként visszatérjen a megszállt Magyarországra, hogy akadályozza a deportálását.

Hanna életének viszonylag ismert pillanatait látjuk és vergődését a börtönben. Tanúi lehetünk, amikor a Baár-Madas Református Gimnáziumban, ahol zsidó származása miatt dupla tandíjat fizet, a kirekesztés égbekiáltó jelével találkozik; az irodalmi önképzőkör egyik vezető tisztségére nem választják meg, mert nem keresztény.

Megtudjuk, hogy imádott bátyjának, Gyurinak a numerus clausus miatt a továbbtanulásra nem volt esélye, ezért Franciaországba utazott tanulni. Hanna, mint ifjú cionista ekkor határozta el, hogy érettségi után irány a Szentföld. Édesanyja beleremeg, amikor lánya közli, hogy Palesztinába indul mezőgazdasági munkára, fittyet hányva a továbbtanulásra, hogy két kezével építse az új hazát. Mindamellett az anya alakja is érzékenyen, empatikusan ábrázolt, ő végtelenül megértő, a lányát, aki amúgy sem ellene lázad, boldognak szeretné látni.

Ráébredünk, hogy Hannát a földműves életforma sem tántorította el, a végtelen tenger moraját hallja, a fákat, a fövenyt, és a sziklákat látja és az arany kalászokat a mezőkön. A mezőgazdasági iskola elvégzése után Szdot Jam kibucba költözik, majd a brit hírszerzés toborzásakor – a zsidó ellenállás megszervezőit keresték – jelentkezik. Hihetetlen küldetéstudata visszhangzik a színpadon. Gyors rádiós és ejtőernyős kiképzés után társaival Jugoszláviában landol, partizánok által ellenőrzött vidéken, pár nappal Magyarország német megszállása előtt. Végzetes időzítés, döbbennek rá, mikor a németek megszállták az országot. Hannáék elindulnak a magyar határ felé, de előtte szimbolikusan társaira bízza a Boldog gyufa című versét. A szereplők lázas gesztussal bűvészkednek a gyufákkal. A határnál elkapják őket. Átérezzük, ahogy a magyar hatóságok Hanna letartóztatott édesanyját is szembesítik a lányával és azt, hogy a nyilas hatalomátvétel után a lány bíróság elé kerül. A per befejezése előtt a bíró halálos ítéletet hoz. Kérhetett volna kegyelmet, hívja fel a színpadi csendőr is a figyelmét, ő nem tette.

Ami új az előadásban, miközben a sokaknak ismerős életút megelevenedik, az az előadás megformáltsága, zenei és mozgásos jellege, összehangoltsága: Bíró Eszter énekesnő is, és Widder Kristóf (nem mellesleg a Forte Társulatnak színésze) nem tagadhatja le, hogy van érzéke a mozgáshoz és a koreográfiához.

Az elhangzó Szenes Hanna versekben az élet teljessége, szikrázóan tündöklő elevensége sugárzik, miközben a fogházban le kell mondania életéről.

A versek, naplórészletek, visszaemlékezések sorai kis szkeccs-epizódonként mozgatják az előadást. A kétszereplős montázs-jelenetekben Bíró Eszter, a darab ötletadója alakítja Hannát és édesanyját, Szenes Katót. Widder Kristóf több szerepbe bújik, hol nyilas csendőr, néha Gyuri, vagy a gimnáziumi önképzőkör vezetője, máskor Hanna palesztinai ejtőernyős bajtársa.

A mozdulatok játéka formálja az előadást, melyben a helyszínek lebegősen remegve egymásba mosódnak, nincsenek éles kontúrok. A Margit körúti fogházból visszapillantva ismerjük meg a jogfosztástól szenvedő család sorsát a korabeli Budapesten; Hanna Kék című versében a Duna az égbolt kékjébe olvad. A rég elhunyt apa (Szenes Béla színpadi szerző és újságíró, lánya 6 éves volt, amikor elhunyt) alakja is fel-felbukkan, ahogy az eltűnő-feltűnő szerelmek is. A kivándorlás és a kibucban végzett munka, az ejtőernyős „kaland”, a kihallgatás, és a fogság is finom lendülettel váltja egymást a színtéren.

Színpadi kavalkád és mozgásművészet, festőien örvénylő mozgásban hullámzó díszletelemek asszisztálnak Hanna életének töredékeihez, dilemmáihoz és sorsfordulóihoz. Szimbólum-értékű a kabát és a megszólaló cselló és a kis billentyűs hangszer, a kövek, a kiszáradt fa, a szerteáradó ruhadarabok és verseket és leveleket is hordozó papírfoszlányok, a kék pamlagszerűség színszimbolikája. Ebben az egzaltált örvénylésben árad a hangszeres zene, a két színész gyönyörű énekhangja és mozgása.

Hanna cellában írt utolsó versének strófái többször elhangzanak: „Egy – kettő – három… /
nyolc a hossza, / Két lépéssel mérem a szélet… / Kérdőjelként lebeg az Élet.”  És felcsendül édesanyjának írt búcsúlevele, melyet kivégzése előtt kabátzsebébe rejtett.

Hanna szerettei Szdot Jam kibucban bőröndöt találtak az ágy alatt a hősnő verseivel és naplóival, de ez már a darab vége, sőt, egy irodalmi karrier kezdete.

Hanna – szabadesés több szólamban

Játsszák: Bíró Eszter, Widder Kristóf

Szenes Hanna naplójából, verseiből, valamint édesanyja és bajtársai visszaemlékezéseiből összeállította Tóth Réka Ágnes és Widder Kristóf.

Zene: Födő Sándor, versek: Szenes Hanna, dramaturg: Tóth Réka Ágnes, látvány: Pető Kata, fény: Kormosói Róbert, hang: Langó Ádám, fotó: Gulyás Dóra, rendezőasszisztens: Kóti Eszter
rendező: Widder Kristóf

A Füge Produkció, a Szentendrei Teátrum és a Miss Biro Publishing közös produkciója

Bemutató: 2022. 09. 29. Jurányi Ház

[popup][/popup]