Isten tenyere

A Szombatban első ízben publikáló Lencsés Károly verseiből közlünk hármat.

Isten tenyere

Tükörből látom a nyitott ablakon át.

Egy galamb röppen, hallom a szárnycsapkodást.

A fekete kutya utána kap, de ekkor

Szemen csapja a nap. A felhő odébbáll, s most

Bársonyára csalogat.

 

Igen, egy pillanatban magával rántott e tánc.

Nem, inkább rezignált fuldokló óceán várt

Míg odáig ért a képzelet.

Madarat követtem fénycsíkokat. Ez volt az út,

Amely végén megpihentem felhőbársonyon.

 

Ott fény folyik szét. Lecsöpög, s csillan a szikra

Fekete kutya szeme láng. Néma a harsonás.

Most látom csak. Kis kövér angyal kezében

Egy marék, aranyló csend, s míg szelíden

Bólint, nem hallom csak érzem, a nevemen szólít.

 

Feloldoz hirtelen egy pislogás. Háttal az udvarnak.

Arcom előtt tükröm, amiben borotválkozom, kiúszik

A felhő belőle, s nem marad más, mint a Kék mély ég.

Habos képem mered vissza rám. Borotva a kezemben

Leeresztve. Tűnődöm: felhasítsam e vele, mert a felhő

Isten fodros puha tenyere.

 

 

Se föld se égbolt

Pokolban jártam valamennyire.

Igen, nem egészen,

Mert fennragadt a lelkem egy részen.

Így is úgy is Angyal rángat. Onnan a Győzedelmes,

Innen a Nemkívánat.

Töröld ki szememből az utat, a port,

Magammal hozhatok tenger csillagot.

Tiéd itt lent a ragyogás, s tiéd odafenn a gyász.

Velem fogjátok össze a világot.

Elengedném mindkét kezet, hogy se föld, se égbolt ne legyek.

 

AZ

el se kezdődött a VALAMI máris megfeneklett: AZ

dióhéj hajóm tűhegynyi örvény sodra MARADÁS

amilyen kicsi a világ én épp oly apró vagyok benne még

szálka se lehetek szemedbe mert félre állok ha úgy lesz

gyáva ember aki nem áll ki magáért anyám OLYAN apám szépen rajzolt

egyszer lerajzolt mondta anyám olyan volt mint egy fénykép a hangja

egyáltalán nem merengő a tekintete száraz mint a letört napraforgó GÓRÉ

körülbelül ennyi anekdóta maradt belőle meg hogy sör és pálinka

és olyankor asszonyfenyítés ököllel állítólag egyszer láttam és azóta dadogok

zárójelentéseim mappába fogva időrendbe nem úgy mint zaklatott

holdbéli énem mely magam előtt is rejtély ÖSSZEVISSZA de el kell mondjam nem ezt akartam

emlékszem hogy választhattam még ahol valami MÁS és ÉN együtt

Isten nem az atyám hanem a részem és nem kézen fog hanem kiszakít magából

és leszek kocsmafalnak támasztott férfibicikli ami hetek óta árván eső ver rozsda esz

talán csak elfelejtett az AKIÉ VAGYOK talán holnap este értem megy de az is lehet hogy árokba fulladt

egy pár utcával lejjebb egy kiégett lámpavas alatt…