Isten éltessen, hetven éves Izrael

Mert sziklák tetejéről nézem őt,

és halmokról tekintem őt;

íme oly nép amely maga fog lakni,

és nem számláltatik a nemzetek közé.

(Mózes 4. könyve –-במדבר 23:9)

kétezer év után

jöttünk haza párommal

mint új bevándorlók

 

gyermekeink gyökeretvert emigránsok

unokáink bennszülöttek

mindhárom nemzedékem

régúj hazájában él tanul dolgozik

 

mint megannyi honfitársunk

gyakran utazunk világot látni

és élvezni hogy oda térünk vissza ahol

különböző múltunk és

kívülállóságunk ellenére

ki-ki a maga módján

ittlétével munkálkodik

a meg nem valósult álom

megvalósításán

tudván tudva hogy a

megújhodott hazában

még messze az ésaiási óhajtól

se pogányoknak se másoknak

világosságává nem tetettünk

és még sokszor hetven év kell ahhoz

hogy történelmünk újra

egy ország történelme legyen

*

lám hetven év multán

a külvilág nekünk

még mindig prédikál

a szülőhazában és másutt

hangosabban

zsidóznak

mint valaha

míg szomszédaink java

tagadja múltunkat s jogunkat

e talpalatnyi földhöz

*

Válaszul

a serdülő ország

naponta hozza be

a világ évezredes

előnyét

veti le a hosszú távollét

hátrányait

a ráaggatott

neveket

s ha kell

levegőből

fakaszt vizet

 

és nemsokára

csak a vészkorszak

után született utódaink

élnek majd itt

vagy valahol másutt

mert

hetven év múltán

bárhol élsz

van hazád ahol

szabad vagy

hazád amelyre

számíthatsz

*

 

nem tudom

kinek írom ezt a

büszke köszöntőt

de azt igen hogy

a huszadik század

sivatag-nemzedékének

nevében teszem

örülök hogy

itt voltunk

túléltük a lehetetlent

és megéltük tettrekész

sarjaink szárnyalását

 

4/27/2018 Tel-Aviv