Sándor Iván: Sok ez egy embernek

Írta: Sándor Iván - Rovat: Irodalom

a Nagyherceg hálóterme ablakából a tengert figyeli. Akkor is viharzúgást hall, amikor a tenger nyugodt. Álmában katonák buknak fel a hullámokból, átmásznak a gáton, nincs fegyverük, páncélkesztyűs ujjaikkal rámutatnak, látja magát vérben feküdni

közeledik a következő választás. Eltervezi, kiket hív vendégségbe. A Császár megfosztotta a palotagrófot, a választófejedelemséget másnak készül adományozni. A Nagyherceg nem érzi magát esélytelennek. Parancsokat ad Udvarmesterének. Az érkező vendégek nem láthatják az árokásókat, a gátépítőket, a halottszállítókat. A barakkok ajtaja zárva. A zenészek készüljenek. A furulyázó lány is. A fogadóterem ragyogjon. Apjától hallotta, hogy nagyapja udvarában volt Bolond. Akinek a lábánál üldögélt, annak nagy tekintélye volt, mert megengedhette, hogy ne csak a vendégeit, őt is megtréfálhassa

csúcsos süveg, festett arc, vörös köpeny

a Bolond tanácsokat is adhatott, mindenkit megnevettetett

talán lehetnek a foglyok között

kik? kérdezi az Udvarmester

akiket be lehet tanítani

*

napokig keresnek alkalmas személyt a barakkokban. Az Udvarmester kikérdezi az őröket. Van itt egy rab, jelentik, aki este liszttel keni be az arcát, növényekből festéket kever hozzá, bohóctréfákkal megnevetteti a rabokat

áll Günther a Nagyherceg előtt

ki vagy?

szolgája, Nagyuram

mi a mesterséged?

játékos, Nagyuram… bohóc

kitől tanultad?

apámtól… ő az apjától… játékosok voltak, a nagyapám kastélyokban is…

hol?

trónszékek lépcsőjén üldögélt… bölcsességeket mondott

miféléket?

úgy hallottam apámtól, hogy a Szentírásból

melyikből?

nem tudom…

kapsz festéket az arcodra… bohócsüveget… selyemköpenyt… a karosszékem elé ülsz. Ha felszólítalak, mesélsz… először a vendégeimet dicséred… végül engem… mit mesélnél?

gondolkozom, Nagyuram

a Bolond mindenkit a barátjának szólít… ha hozzám fordulsz, így beszélj, gondolkozom, fickó, gondolkozom… ismételd

nem merem

parancsolom

gondolkozom, Nagyuram… nem… gondolkozom, fickó… ha így parancsolod

kezdj el valamit a Szentírásból… bölcsességet…

Günther lehajtja a fejét. Látja maga előtt a Toronylakót, olvas éppen a mécsesfénynél

belekezd

forgószél támadt. A Seregek Ura parancsot hirdetett. A tenger kicsapott a medréből. Az erdők lángoltak. A halottak temetetlenül hevertek

folytasd

a földet elöntötte az áradat

Günther mély lélegzetet vesz. Vidáman folytatja

de voltak jó emberek, akik egy nagy Bárkába menekülhettek

figyeli a Nagyherceg tekintetét, úgy látja, elégedett

itt vannak velünk a jók, akik az ivadékaikat is a jóra tanítják, és megmondják, kik a rosszak

kidönti el, Bolondom, hogy ki a jó és ki a rossz?

Günther mosolyog

te jó vagy, fickó, ha nem büntetsz az igaz szóért

és a vendégeim? nekik mit mondanál?

keressék az igazságot

ez okos… és hol találhatják?

kidüllesztett mellel várja a választ

ott, fickó, ahová az Isten behúzódott

a Nagyherceg látja maga előtt a vendégeit. Úgy érzi, hogy ott vannak közöttük a kémek, a besúgók, az elszántságukat is érzi, hasonló a maga elszántságához, figyeli, ahogy Günther minden szavánál változtatja a tekintetét, az arcvonásait, alázatos, ravasz, töprengő, merész, jól csinálja, gondolja

apádtól tanultad?

mit

az átváltozásokat

tőle is, fickó… mástól is…

tanulj be a végére az én dicséretemre néhány szót… amikor azt mondod, ott vannak a jók, ahová az Isten behúzódott, mutass körül, mutass rám… a palota falaiba, így mondd… inkább úgy szebb, hogy ide a palota zugaiba, a tiédbe, tedd hozzá bátran, hogy fickó, hadd nevessenek

Günther látja az apja tekintetét, mintha hallaná Jensen hangját, Thomas is megjelenik előtte, amint rakodik a zsákjából, furulyaszót is hall, apja mindig csendesen beszélt, emlékezz mindenre… együtt… de próbálj mindent el is felejteni, hogy könnyebb legyen az életed, az emlékek terhe nélkül

a Nagyherceg az ablakhoz lép. Érkezik a dagály

ismételd, Bolond, azt, hogy hová húzódik az Isten

nem tudom, Nagyuram

ismételd

elfelejtettem

a Nagyherceg újra a vendégsereget látja. Nem jobbak, mint én, nem is rosszabbak, gondolja, nem vagyok rosszabb náluk, nem is vagyok jobb

berendeli az Udvarmestert

kísértesd vissza a foglyot a barakkjába

Güntherhez fordul

menj békével, Bolond

magára marad

az Udvarmester visszajön, jelent

gyakoroljanak a zenészek, mondja a Nagyherceg

 

*

Thomas kiborította a zsákja tartalmát, egy katona sorakozót ordít, felriad, Günther beáll a holttestet cipelők közé a halott helyére

az esti rakodásnál Thomas látja, hogy Efi figyeli. Nem veszi ki az imakönyvet, a rabbi arcképét sem. Efi odahozza a zsákját. Csak száraz kenyér van benne, meg a régi imakönyv, hasonló ahhoz, amit Thomas a zsákjában őriz. Emlékszik az asszony nevére, Eszter, két hasonló imakönyve volt

anyám a zsákomba tette, mikor elindultam, mondja Efi… te érted ezeket a betűket? Én nem…

én sem, mondja Thomas

Günther kézbe veszi az imakönyvet. Közel tartja a mécseslánghoz. Lapoz. Olvas

Sömá Jiszroél Adajnoj Elojhénu löajlom vood

felpillant. Figyeli Efit. Olvas tovább

Boruh sém kövajd málhuszoj löajlom vood… gyerekkoromban mondtam apám után

egyszer én is anyám után, mondja Efi

Günther szeme könnyes

mit jelent? kérdezi Thomas

az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy

sohasem árultad el, mondja csendesen Jensen

nem akartam bajt hozni rátok…

nem hozol azzal bajt ránk… összetartozunk

apám arra tanított, mondja Günther, hogy emlékezni kell az ősökre, a szenvedéseikre… legyek büszke rájuk, de felejtsek… erre is tanított

engem is felejtésre tanított apám, mondja Efi… azt is felejtsem el, hogy mindig idegennek tartanak

büszkeség a szenvedésért? kérdezi Thomas

összeférhet

hogyan?

apám azt is mondta, hogy elvegyülni és kiválni… elvegyülni tudtam, mondja Günther, kiválni nem hiszem

nem kellett volna titkolnod, mondja Jensen. Efihez fordul, idegenek vagyunk mi is

bohóc… vándor… komédiás… meg zsidó is, nevet Günther… sok ez egy embernek

Thomas előveszi a rabbi arcképét

hasonlít a nagyapámra, mondja Günther

az én nagyapámra is, fürkészi a festményt Efi… beszéltek róla a szüleim. Szeretném megtanulni azt az imát… segíts

majd, mondja Günther

egy katona beordít

este van!

 

 

Részlet A hetedik nap című, a Magvető Kiadónál a Könyvhétre megjelenő

regényből.

 

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]