Sándor Iván: Sok ez egy embernek
a Nagyherceg hálóterme ablakából a tengert figyeli. Akkor is viharzúgást hall, amikor a tenger nyugodt. Álmában katonák buknak fel a hullámokból, átmásznak a gáton, nincs fegyverük, páncélkesztyűs ujjaikkal rámutatnak, látja magát vérben feküdni
közeledik a következő választás. Eltervezi, kiket hív vendégségbe. A Császár megfosztotta a palotagrófot, a választófejedelemséget másnak készül adományozni. A Nagyherceg nem érzi magát esélytelennek. Parancsokat ad Udvarmesterének. Az érkező vendégek nem láthatják az árokásókat, a gátépítőket, a halottszállítókat. A barakkok ajtaja zárva. A zenészek készüljenek. A furulyázó lány is. A fogadóterem ragyogjon. Apjától hallotta, hogy nagyapja udvarában volt Bolond. Akinek a lábánál üldögélt, annak nagy tekintélye volt, mert megengedhette, hogy ne csak a vendégeit, őt is megtréfálhassa
csúcsos süveg, festett arc, vörös köpeny
a Bolond tanácsokat is adhatott, mindenkit megnevettetett
talán lehetnek a foglyok között
kik? kérdezi az Udvarmester
akiket be lehet tanítani
*
napokig keresnek alkalmas személyt a barakkokban. Az Udvarmester kikérdezi az őröket. Van itt egy rab, jelentik, aki este liszttel keni be az arcát, növényekből festéket kever hozzá, bohóctréfákkal megnevetteti a rabokat
áll Günther a Nagyherceg előtt
ki vagy?
szolgája, Nagyuram
mi a mesterséged?
játékos, Nagyuram… bohóc
kitől tanultad?
apámtól… ő az apjától… játékosok voltak, a nagyapám kastélyokban is…
hol?
trónszékek lépcsőjén üldögélt… bölcsességeket mondott
miféléket?
úgy hallottam apámtól, hogy a Szentírásból
melyikből?
nem tudom…
kapsz festéket az arcodra… bohócsüveget… selyemköpenyt… a karosszékem elé ülsz. Ha felszólítalak, mesélsz… először a vendégeimet dicséred… végül engem… mit mesélnél?
gondolkozom, Nagyuram
a Bolond mindenkit a barátjának szólít… ha hozzám fordulsz, így beszélj, gondolkozom, fickó, gondolkozom… ismételd
nem merem
parancsolom
gondolkozom, Nagyuram… nem… gondolkozom, fickó… ha így parancsolod
kezdj el valamit a Szentírásból… bölcsességet…
Günther lehajtja a fejét. Látja maga előtt a Toronylakót, olvas éppen a mécsesfénynél
belekezd
forgószél támadt. A Seregek Ura parancsot hirdetett. A tenger kicsapott a medréből. Az erdők lángoltak. A halottak temetetlenül hevertek
folytasd
a földet elöntötte az áradat
Günther mély lélegzetet vesz. Vidáman folytatja
de voltak jó emberek, akik egy nagy Bárkába menekülhettek
figyeli a Nagyherceg tekintetét, úgy látja, elégedett
itt vannak velünk a jók, akik az ivadékaikat is a jóra tanítják, és megmondják, kik a rosszak
kidönti el, Bolondom, hogy ki a jó és ki a rossz?
Günther mosolyog
te jó vagy, fickó, ha nem büntetsz az igaz szóért
és a vendégeim? nekik mit mondanál?
keressék az igazságot
ez okos… és hol találhatják?
kidüllesztett mellel várja a választ
ott, fickó, ahová az Isten behúzódott
a Nagyherceg látja maga előtt a vendégeit. Úgy érzi, hogy ott vannak közöttük a kémek, a besúgók, az elszántságukat is érzi, hasonló a maga elszántságához, figyeli, ahogy Günther minden szavánál változtatja a tekintetét, az arcvonásait, alázatos, ravasz, töprengő, merész, jól csinálja, gondolja
apádtól tanultad?
mit
az átváltozásokat
tőle is, fickó… mástól is…
tanulj be a végére az én dicséretemre néhány szót… amikor azt mondod, ott vannak a jók, ahová az Isten behúzódott, mutass körül, mutass rám… a palota falaiba, így mondd… inkább úgy szebb, hogy ide a palota zugaiba, a tiédbe, tedd hozzá bátran, hogy fickó, hadd nevessenek
Günther látja az apja tekintetét, mintha hallaná Jensen hangját, Thomas is megjelenik előtte, amint rakodik a zsákjából, furulyaszót is hall, apja mindig csendesen beszélt, emlékezz mindenre… együtt… de próbálj mindent el is felejteni, hogy könnyebb legyen az életed, az emlékek terhe nélkül
a Nagyherceg az ablakhoz lép. Érkezik a dagály
ismételd, Bolond, azt, hogy hová húzódik az Isten
nem tudom, Nagyuram
ismételd
elfelejtettem
a Nagyherceg újra a vendégsereget látja. Nem jobbak, mint én, nem is rosszabbak, gondolja, nem vagyok rosszabb náluk, nem is vagyok jobb
berendeli az Udvarmestert
kísértesd vissza a foglyot a barakkjába
Güntherhez fordul
menj békével, Bolond
magára marad
az Udvarmester visszajön, jelent
gyakoroljanak a zenészek, mondja a Nagyherceg
*
Thomas kiborította a zsákja tartalmát, egy katona sorakozót ordít, felriad, Günther beáll a holttestet cipelők közé a halott helyére
az esti rakodásnál Thomas látja, hogy Efi figyeli. Nem veszi ki az imakönyvet, a rabbi arcképét sem. Efi odahozza a zsákját. Csak száraz kenyér van benne, meg a régi imakönyv, hasonló ahhoz, amit Thomas a zsákjában őriz. Emlékszik az asszony nevére, Eszter, két hasonló imakönyve volt
anyám a zsákomba tette, mikor elindultam, mondja Efi… te érted ezeket a betűket? Én nem…
én sem, mondja Thomas
Günther kézbe veszi az imakönyvet. Közel tartja a mécseslánghoz. Lapoz. Olvas
Sömá Jiszroél Adajnoj Elojhénu löajlom vood
felpillant. Figyeli Efit. Olvas tovább
Boruh sém kövajd málhuszoj löajlom vood… gyerekkoromban mondtam apám után
egyszer én is anyám után, mondja Efi
Günther szeme könnyes
mit jelent? kérdezi Thomas
az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy
sohasem árultad el, mondja csendesen Jensen
nem akartam bajt hozni rátok…
nem hozol azzal bajt ránk… összetartozunk
apám arra tanított, mondja Günther, hogy emlékezni kell az ősökre, a szenvedéseikre… legyek büszke rájuk, de felejtsek… erre is tanított
engem is felejtésre tanított apám, mondja Efi… azt is felejtsem el, hogy mindig idegennek tartanak
büszkeség a szenvedésért? kérdezi Thomas
összeférhet
hogyan?
apám azt is mondta, hogy elvegyülni és kiválni… elvegyülni tudtam, mondja Günther, kiválni nem hiszem
nem kellett volna titkolnod, mondja Jensen. Efihez fordul, idegenek vagyunk mi is
bohóc… vándor… komédiás… meg zsidó is, nevet Günther… sok ez egy embernek
Thomas előveszi a rabbi arcképét
hasonlít a nagyapámra, mondja Günther
az én nagyapámra is, fürkészi a festményt Efi… beszéltek róla a szüleim. Szeretném megtanulni azt az imát… segíts
majd, mondja Günther
egy katona beordít
este van!
Részlet A hetedik nap című, a Magvető Kiadónál a Könyvhétre megjelenő
regényből.
