Ezer csóknak mélyén – Leonard Cohen (1934 – 2016)
„Cselekedj úgy, amilyen lenni szeretnél, és hamarosan olyan leszel, ahogyan cselekszel”
(Leonard Cohen)
Részletek Göbölyös N. László Ezer csóknak mélyén – Leonard Cohen (1934 – 2016) című versfordítás kötetéből.
Underground Kiadó, 2016
Kétszeres szerencse volt, hogy láthattam. Először egy „mindenórás” kispapa mondott le az indulás előtti napon 1993 májusában egy londoni útról. Aztán pedig Londonba érve elsétáltam a Royal Albert Hall felé, ahol másnapra hirdettek egy koncertet. Egyetlen jegy maradt csupán, 12 fontért. Nem haboztam egy pillanatig sem.
Másnap este a csodás koncertpalota felső emeletén, szmokingos úriemberek és mezítlábas hippik között álltam, amikor megjelent a színpadon egy fekete ruhás férfi, és énekelni kezdett azon a hidegrázósan rekedtes hangján. „Dance me to your beauty with a burning violin”.
Azóta, ha meghallom ezt a Leonard Cohen-dalt, mindig az a 23 évvel ezelőtti pillanat jut eszembe.
Leonard Cohennel számtalan közös pontban találkoztunk: a Költészet, a Zene, a Nő imádata, a gyökerek, önmagunk keresése, a Jó és a Rossz énünk közötti küzdelem, a szűnni nem akaró vágy a Teljesség iránt. E közös pontokból született meg ez a könyv.
Halála után néhány héttel láttam egy fotót, amelyet Mark Romanek készített róla Los Angeles-i házának teraszán. Egy Férfit látunk rajta, aki már túl van örömön és bánaton, de a halálfélelmen is. Egyfajta végső boldogság ül ki az arcára, hogy tartalmas életet élt, semmit nem hagyott ki belőle, amire a test és a lélek kíváncsi, nem bánt meg semmit sem, és tisztában van azzal is, hogy itt hagyja magából legfontosabb részét, az el nem porladó szellemet.
A Hősök
(The Heroics)
ha ragyogna a fejem
és az emberek utánam
fordulnának a villamoson
ha fényes vizekbe mártanám magam
hogy együtt ússzak halakkal siklókkal
ha égetném szárnyamat
a nap közelébe szállva
itt maradnék-e véled
hogy szavaljam versemet
szád egyetlen rezdülésére?
(1956)
A zseni
(The Genius)
kedvedért
gettózsidó leszek
s táncolok
s fehér zoknit húzok
görbe lábaimra
s városszerte
kutakat mérgezek
kedvedért
kitért zsidó leszek
s egy spanyol papnak
a Talmud
véresküjéről
mesélek
s hogy a gyermekek
csontjai hol hevernek
kedvedért
bankárzsidó leszek
és egy büszke öreg királyt
csődbe viszek
s házának véget vetek
kedvedért
Broadway-zsidó leszek
anyámért könnyezek
s a pénztár mögött
üzletelek
kedvedért
doktor zsidó leszek
s minden kukában
előbőrt keresek
hogy visszavarrjam őket
kedvedért
Dachau-zsidó leszek
s mészbe heverek
görcsbe fagyva
gőgös fájdalomban
felfoghatatlan
(1961)
Közel a trónhoz
(Approaching The Throne)
Kérjük meg a katonát, hogy énekeljen egy dalt. Gyufájának tölcsérnyi fénye fiatal arcot világít meg. Hamarosan meghal. Köpenyének széles hátát fordítja felénk. Nem fogja elénekelni a Lili Marlene-t. Miért ölted meg az országutat, az utazó kedvét? A te lelked hagyott el engem. Az én lelki atyám nem született meg. Az én népem nem született meg. Feleségem alszik. Nem építettem köré angyalokat. Ó, ellenségem, meddig fog még ítélkezni felettem kis szemétdombodról? Vess véget kegyvesztettségemnek templomodban. Nézd, mivel tudok lesújtani rád: Bibliákkal, állkapocs-csonttal és borotvaszíjakkal, de mindenek előtt azzal, hogy beférkőzöm a szívedbe, amint ülsz és azon gondolkozol, hogy jó-e vagy rossz ez a kiáltás, amely torkomból kiszakadva egyszer mindenkorra legyőzte a védtelen világot.
(1977)
Az Irgalom Könyve (The Book of Mercy) 3.
Hallottam, hogy dalol a lelkem egy falevél mögött, leszakítottam a levelet, és akkor azt hallottam, hogy egy fátyolból dalol. Letéptem a fátylat, akkor meg azt hallottam, hogy egy fal mögül dalol. Ledöntöttem a falat, és azt hallottam, hogy a lelkem velem szemben énekel. Felépítettem a falat, megvarrtam a függönyt, de nem tudtam visszaszögezni a falevelet. A kezembe vettem és hallottam lelkem hatalmas énekét velem szemben. Ilyen érzés, ha valaki barátok nélkül mélyül el magában.
A csodára várva
(Waiting For The Miracle)
A dal Oliver Stone Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994) című filmjének lett főcímdala. Erre kezd el táncolni az első jelenetben a vérszomjas lány, Mallory, miután a bár wurlitzeréből kiválasztotta és azután szabadul el a pokol, hogy a tulajnak nem tetszik a zene.
drága én csak vártam
éjjel-nappal vártam
telt-múlt az időm
fél életen át vártam
hívtak engem ezerszer
és te is hívtál jól tudom
de én vártam
hogy a csoda a csoda jöjjön el
igazán szerettél tudom
de a kezem megkötötték
fájhatott ez neked tudom
s benned a büszkeség
hogy álltál ablakom alatt
kezedben dobbal kürttel
míg én csak ott vártam
hogy a csoda a csoda jöjjön el
nem hiszem hogy szeretnéd
nem tetszhet neked itt
örömtelen hallhatod
a szigor ítéleteit
Mozart – mondja a Mester
s rágógumi durran el
miközben várod
hogy a csoda a csoda jöjjön el
várunk a csodára
nincsen hátra más dolog
a világháború óta
nem voltam ily boldog
nincs mit tenni már
ha tudod hogy beszorulsz
nincs mit tenni már
ha egy morzsáért koldulsz
nincs mit tenni már
ha azt várod egyre
mikor jön el a csoda ideje
álmodtam rólad, drága
éppen tegnap éjjel
szinte meztelen voltál
de teljes minden fénnyel
ujjaid közül az
időhomok lassan pergett el
míg csak vártad
hogy a csoda a csoda jöjjön el
drága keljünk egybe
magány volt eddig életünk
maradjunk csak magunknak
vajon erősek leszünk?
ide hát egy őrületet
a leggonoszabb megfelel
míg várjuk egyre
hogy a csoda a csoda jöjjön el
az országúton elzuhantál
most az esőben heversz
megkérdeznek minden rendben
semmi bajom így felelsz
hogyha vallatóra fognak
a hülyét tettednek kell
annyit mondj csak várod
hogy a csoda a csoda jöjjön el
(1992)