Ezer csóknak mélyén – Leonard Cohen (1934 – 2016)

Írta: Göbölyös N. László - Rovat: Irodalom

 „Cselekedj úgy, amilyen lenni szeretnél, és hamarosan olyan leszel, ahogyan cselekszel”

(Leonard Cohen)

 

Részletek Göbölyös N. László Ezer csóknak mélyén – Leonard Cohen (1934 – 2016) című versfordítás kötetéből.

Underground Kiadó, 2016

 

Kétszeres szerencse volt, hogy láthattam. Először egy „mindenórás” kispapa mondott le az indulás előtti napon 1993 májusában egy londoni útról. Aztán pedig Londonba érve elsétáltam a Royal Albert Hall felé, ahol másnapra hirdettek egy koncertet. Egyetlen jegy maradt csupán, 12 fontért. Nem haboztam egy pillanatig sem.

Másnap este a csodás koncertpalota felső emeletén, szmokingos úriemberek és mezítlábas hippik között álltam, amikor megjelent a színpadon egy fekete ruhás férfi, és énekelni kezdett azon a hidegrázósan rekedtes hangján. „Dance me to your beauty with a burning violin”.

Azóta, ha meghallom ezt a Leonard Cohen-dalt, mindig az a 23 évvel ezelőtti pillanat jut eszembe.

Leonard Cohennel számtalan közös pontban találkoztunk: a Költészet, a Zene, a Nő imádata, a gyökerek, önmagunk keresése, a Jó és a Rossz énünk közötti küzdelem, a szűnni nem akaró vágy a Teljesség iránt. E közös pontokból született meg ez a könyv.

Halála után néhány héttel láttam egy fotót, amelyet Mark Romanek készített róla Los Angeles-i házának teraszán. Egy Férfit látunk rajta, aki már túl van örömön és bánaton, de a halálfélelmen is. Egyfajta végső boldogság ül ki az arcára, hogy tartalmas életet élt, semmit nem hagyott ki belőle, amire a test és a lélek kíváncsi, nem bánt meg semmit sem, és tisztában van azzal is, hogy itt hagyja magából legfontosabb részét, az el nem porladó szellemet.

 

A Hősök

(The Heroics)

 

ha ragyogna a fejem

és az emberek utánam

fordulnának a villamoson

ha fényes vizekbe mártanám magam

hogy együtt ússzak halakkal siklókkal

ha égetném szárnyamat

a nap közelébe szállva

itt maradnék-e véled

hogy szavaljam versemet

szád egyetlen rezdülésére?

(1956)

 

A zseni

(The Genius)

 

kedvedért

gettózsidó leszek

s táncolok

s fehér zoknit húzok

görbe lábaimra

s városszerte

kutakat mérgezek

 

kedvedért

kitért zsidó leszek

s egy spanyol papnak

a Talmud

véresküjéről

mesélek

s hogy a gyermekek

csontjai hol hevernek

 

kedvedért

bankárzsidó leszek

és egy büszke öreg királyt

csődbe viszek

s házának véget vetek

kedvedért

Broadway-zsidó leszek

anyámért könnyezek

s a pénztár mögött

üzletelek

 

kedvedért

doktor zsidó leszek

s minden kukában

előbőrt keresek

hogy visszavarrjam őket

 

kedvedért

Dachau-zsidó leszek

s mészbe heverek

görcsbe fagyva

gőgös fájdalomban

felfoghatatlan

(1961)

 

Közel a trónhoz

(Approaching The Throne)

Kérjük meg a katonát, hogy énekeljen egy dalt. Gyufájának tölcsérnyi fénye fiatal arcot világít meg. Hamarosan meghal. Köpenyének széles hátát fordítja felénk. Nem fogja elénekelni a Lili Marlene-t. Miért ölted meg az országutat, az utazó kedvét? A te lelked hagyott el engem. Az én lelki atyám nem született meg. Az én népem nem született meg. Feleségem alszik. Nem építettem köré angyalokat. Ó, ellenségem, meddig fog még ítélkezni felettem kis szemétdombodról? Vess véget kegyvesztettségemnek templomodban. Nézd, mivel tudok lesújtani rád: Bibliákkal, állkapocs-csonttal és borotvaszíjakkal, de mindenek előtt azzal, hogy beférkőzöm a szívedbe, amint ülsz és azon gondolkozol, hogy jó-e vagy rossz ez a kiáltás, amely torkomból kiszakadva egyszer mindenkorra legyőzte a védtelen világot.

(1977)

 

Az Irgalom Könyve (The Book of Mercy) 3.

Hallottam, hogy dalol a lelkem egy falevél mögött, leszakítottam a levelet, és akkor azt hallottam, hogy egy fátyolból dalol. Letéptem a fátylat, akkor meg azt hallottam, hogy egy fal mögül dalol. Ledöntöttem a falat, és azt hallottam, hogy a lelkem velem szemben énekel. Felépítettem a falat, megvarrtam a függönyt, de nem tudtam visszaszögezni a falevelet. A kezembe vettem és hallottam lelkem hatalmas énekét velem szemben. Ilyen érzés, ha valaki barátok nélkül mélyül el magában.

 

A csodára várva

(Waiting For The Miracle)

 

A dal Oliver Stone Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994) című filmjének lett főcímdala. Erre kezd el táncolni az első jelenetben a vérszomjas lány, Mallory, miután a bár wurlitzeréből kiválasztotta és azután szabadul el a pokol, hogy a tulajnak nem tetszik a zene.

 

drága én csak vártam

éjjel-nappal vártam

telt-múlt az időm

fél életen át vártam

hívtak engem ezerszer

és te is hívtál jól tudom

de én vártam

hogy a csoda a csoda jöjjön el

 

igazán szerettél tudom

de a kezem megkötötték

fájhatott ez neked tudom

s benned a büszkeség

hogy álltál ablakom alatt

kezedben dobbal kürttel

míg én csak ott vártam

hogy a csoda a csoda jöjjön el

 

nem hiszem hogy szeretnéd

nem tetszhet neked itt

örömtelen hallhatod

a szigor ítéleteit

Mozart – mondja a Mester

s rágógumi durran el

miközben várod

hogy a csoda a csoda jöjjön el

 

várunk a csodára

nincsen hátra más dolog

a világháború óta

nem voltam ily boldog

nincs mit tenni már

ha tudod hogy beszorulsz

nincs mit tenni már

ha egy morzsáért koldulsz

nincs mit tenni már

ha azt várod egyre

mikor jön el a csoda ideje

 

álmodtam rólad, drága

éppen tegnap éjjel

szinte meztelen voltál

de teljes minden fénnyel

ujjaid közül az

időhomok lassan pergett el

míg csak vártad

hogy a csoda a csoda jöjjön el

 

drága keljünk egybe

magány volt eddig életünk

maradjunk csak magunknak

vajon erősek leszünk?

ide hát egy őrületet

a leggonoszabb megfelel

míg várjuk egyre

hogy a csoda a csoda jöjjön el

 

az országúton elzuhantál

most az esőben heversz

megkérdeznek minden rendben

semmi bajom így felelsz

hogyha vallatóra fognak

a hülyét tettednek kell

annyit mondj csak várod

hogy a csoda a csoda jöjjön el

(1992)

 

[popup][/popup]