Elhallgatott női történetek

„Csak az számít, hogy a történetek elhangozzanak és az emberek odafigyeljenek rájuk.”
(Kate Moira Ryan)

Három könyv. Három zsidó nõi sorstörténet; egy tizenhárom éves kislány, egy elfeledett író, aki rejtélyes körülmények között a zajló Dunába veszett, és egy pszichiáter, aki felnőttként sem tudta elfeledni a második világháború borzalmait, melyeket gyermekévei alatt élt át.
A történetek narratívái különböznek. A naplóíró kis kamasz hangjában végig ott bujkál az ismeretlen haláltól való, az idõ múlásával egyre erõsebbé váló félelem, ami „önbeteljesítő jóslatként” következik be a nagyváradi gettóból elhurcolt Heyman Éva életében. Az Amerikában élő Dénes Magda majdnem félévszázadnyi távolságból írt memoárja szintén egy gyermek szemén keresztül láttatja a II. Világháború borzalmait. Az önéletrajzi ihletésû szövegben gyakran megüti az olvasó fülét egy elkeseredett felnőtt hangja, aki mint egy analitikus vájkál gyermekkori traumáiban. Az elsõ két szöveggel ellentétben a harmadik, Rudnóy Teréz Szabaduló asszonyok címû regénye fikció, ami azonban semmit sem csorbít a könyv hitelességén.

„Nem tudok tovább írni, kis Naplóm, hullanak a könnyeim”

Ezekkel a sorokkal végzõdik Heyman Éva naplója 1944. május 30-án. A tizenhárom éves nagyváradi kislány hagyatékát az utolsó pillanatokban csempészte ki Mariska nevû szakácsnõjük a gettóból. Heyman Éva édesanyja, Zsolt Béláné Rácz Ágnes a következő alcímmel publikálta 1948-ban gyermeke naplóját az Új Idõk Irodalmi Intézet közbenjárásával. „A tizenhárom éves Éva harcolt az életéért a Harmadik Birodalom hóhéraival, de a német vadállat legyõzte Évát.” 1944 októberében Auschwitzban pusztította el õt a „Halál angyala”, Mengele.
A napló elsõ megjelenése nem keltett nagyobb visszhangot, a vékonyka kötetet alig pár százan olvashatták. Többnyire csak azok, akik maguk is elszenvedõi voltak a kegyetlenkedéseknek.
A fenti állítást igazolja Balázs Ágnes Piros bicikli címû egyfelvonásos színdarabja is, amely 2007-es õsbemutatóján az újdonság erejével hatott a közönségre. A magyar köztudatból teljesen hiányzott a nagyváradi kislány írása.
A több mint félévszázados hallgatás után Éva „Kis barátjának” titkai újra napvilágot láttak a XXI. Század Kiadó gondozásában. Máig kérdéses, miért feledkeztek meg a kutatók hoszszú éveken keresztül Heyman Éva naplójáról? A nagyváradi kislány pontosan rögzítette a tragikus emberi sorsokat, a körülötte történõ borzalmakat, sõt még Kamenec Podolszkijról is említést tett barátnõje, Münzer Márta kapcsán, akit ott lõttek agyon 1941-ben.

Éva édesanyja szintén túlélte lányát, visszatért a haláltáborból, 1951-ben önkezével vetett véget életének. Megrendítõ az a levél, melyet Éva nevelõnõje, egy osztrák származású vénkisasszony, Juszti hagyott hátra az anyának, s amelyet a késõbbiekben szintén publikáltak. Ebből a levélbõl tudhatjuk meg, hogy Ági inkább a szerelmet, mint gyermekét választotta. Budapesten élt új férjével, Zsolt Bélával és aktívan részt vett a baloldali politikai mozgalmakban. Lányát szülei nevelték Nagyváradon. A folyton vádló lelkiismeret nem hagyott békét az elgyötört anyának, aki 1949-ben Zsolt Bélát is elvesztette. Férjével a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszanak. Síremlékükön csupán kettõjük neve olvasható. Heyman Évának, akit a kertre nézõ, déli fekvésû, hófehér gyerekszobából hurcoltak a nagyváradi gettóba, senki nem állított emlékoszlopot.

Anya, fáj, ha lelőnek?

Dénes Magda önéletrajzi regényének címe szimbolikus: Égő kastélyok. A kastély motívuma végig kíséri a történetet. A mesékből jól ismert kacsalábon forgó paloták Magda gyerekkorának felhõtlen szakaszát idézik. A háború elõtti idõszakot, amikor esténként a bátyja, Iván az ágya szélén ült, és órákon át szórakoztatta történeteivel. Iván elbeszéléseinek állandó visszatérõ motívumai, a kastélyok kaptak lángra és semmisültek meg 1944- ben, amikor a családnak bujkálnia, éheznie-fáznia és menekülnie kellett.

Egy zárkózott, dacos és pimasz tíz éves kislánynak a kiszolgáltatottsága, lázadása a felnõttek érthetetlen és agresszív világában, aki saját létjogosultságát kérdõjelezi meg, hiszen magát csak tárolandó szemétként emlegeti, akitől a felnőttek szabadulni akarnak. A pszichiáter szerzõ rendkívül jól szemlélteti szövegében azt a rezignált lelkiállapotot, amivel a kis Magda az események sodrásában igyekszik túlélni és minél hamarabb felnőtté válni, mert reméli, hogy sikerül neki egyszer majd kinõnie a „Rút kiskacsa” szerepébõl, szõke lesz és gyönyörű.
„Egy kis, ronda, zsidó kinézetû, fejtetves senki voltam, alighogy begyógyult tüdõhólyagokkal” – minõsíti magát bátyjához, Ivánhoz mérten. Mégis életben marad, míg Ivánt, aki akkor már a Cionista Mozgalom egyik mindenre elszánt fiatal vezetõje, egy alkalommal, amikor a városban hamis papírokkal küldetést teljesít, elfogják a nyilasok és a Dunába lövik. Iván irodalomprofesszor akart lenni, és mindenki szentül hitte, hogy az lesz.
Dénes Magda halála elõtt pár évvel vetette papírra Magyarországon töltött gyermekkorának sötét szakaszát, azzal a céllal, hogy megszabaduljon gyötrõ emlékeitől. Önéletrajzi regénye terápiás írásként is szolgált, hogy oldani és felejteni próbálja évtizedeken át magával hurcolt megrázkódtatásait.

„Támasszák fel a mártírokat!”

 

Rudnóy (Lővy) Teréz Szabaduló asszonyok című regénye 1947-ben jelent meg. Az egyik elsõ irodalmi alkotás volt, ami beszámolt a koncentrációs táborok borzalmairól. A szerző saját élményeibõl merített ihletet művéhez. 1944-ben férjével és két fiával együtt hurcolták el a lévai gettóból. Az akkor már többkönyves írót sem kerülte el Kolosváry-Borcsa Mihály antiszemita lejárató kampánya. Könyveit törölték a köztudatból.
Rudnóy utolsó regénye, egy asszony elkeseredett kiáltása az igazságszolgáltatás felé: „Támasszák fel a mártírokat!” Ha ez lehetetlen is, emlékeztetni a világot lehetséges.
Rudnóy hőse, Lulu, kirekesztett, társadalmon kívüli, zsidó származású prostituált. A saját sorstársai is kivetik maguk közül, megbélyegzik. A szenvedés, melyen keresztül megy, szentté avatja Lulut. Utcanõbõl szakrális vezetővé válik, látomásokat lát, erõt ad a halál torkában rettegõ társnõinek, gyámolítja a gyengéket, védelmezi a gyermekeket és végül bosszút akar állni kínzóikon. Lulu karizmatikus személyisége magával ragadja a felszabadító amerikai csapatok kapitányát. Az asszony és Server kapitány között elhangzó négyszemközti beszélgetés adja a súlypontját Rudnóy regényének. Az amerikai megelõlegezte a bizalmat a jövõ német generációjának. „A gyermek, amikor születik, nem jelszavakat hoz a vérében a világra, nem karlendítés az első köszönése, és sejtelme sincs róla, hogy volt egyszer egy nyírott bajuszú nagyhangú pojáca”. Lulu, a megalázott, elgyőtört, frissen szabadult fogoly nem hisz ebben a pozitív jövőképben. Õ nem tud megbocsátani, hisz’ átélte mindazt a kegyetlenkedést, amirõl a felszabadító csapatoknak fogalmuk sem volt. Lulu megakadályozza, hogy egy újszülött német gyermek a világra jöjjön. Saját életével fizet érte.
Ahogyan Heyman Éva naplóját, Rudnóy Teréz regényét is elhallgatták a múlt rendszerben. Mindkét szöveg majdnem ötven év elteltével került ismét nyilvánosságra. Dénes Magda könyvét a szerzõ halála után egy évvel fordították le magyar nyelvre.

Németh Ványi Klári

Zsolt Ágnes: Éva lányom – A magyar Anna Frank. XXI. Század Kiadó Kft., 2011, 140 oldal, 2450 Ft.
Rudnóy Teréz: Szabaduló asszonyok – A szabadság első 24 órája. Noran Könyvesház, 2011, 272 oldal, 2699 Ft.
Dénes Magda: Égő kastélyok – Egy gyermek élete a háború alatt. Molnár Julianna fordítása, Minerva Kiadó, 2011, 360 oldal, 2800 Ft.