Abszurd, mégis reális (Csőke Zoltán)

Azt mondják, minden megtörténhet. Ki tudja, talán máshogy alakultak volna a dolgok, ha mondjuk Hitler tehetségesebb festőművésznek bizonyul. Hiábavaló persze ilyesmin gondolkodni, hiszen végül nem így történt, időnként azonban nehéz ellenállni a kísértésének, hogy mi lett volna, ha bizonyos dolgok másként történnek. Mentségünkre szolgáljon, hogy Csaplár Vilmosnak is elég élénk a fantáziája, ami természetesen nem szemrehányás a részünkről, hiszen egy író éppen attól (is) író, hogy az átlagosnál fejlettebb a képzelőereje.

A mindvégig rendkívül fordulatos, egy pillanatra sem leülő cselekmény, valamint a számtalan (mellék)szereplő miatt az olvasónak lélegzetvételnyi szünetet is alig engedélyező regényben a hübrisz a Hitler és Kucor Fanni közötti szexuális aktus, amelynek nem kívánt eredménye kilenc hónappal később látja meg a napvilágot. Hitler apasága azonban kétséges, Fanni ugyanis a zsidó Vukán Balázzsal is összefeküdt, így remélve semlegesíteni Hitler spermáit, a kis Ruckner Jolán származása tehát bizonytalan. Ahogy egyébként az anyjáé is, aki csak a Németországban mosogatólányként eltöltött vendégmunkás-kitérőből hazatérve tudja meg, hogy valódi apja Ruckner Pál kereskedő, aki nem mellesleg szintén zsidó, Hitler tehát, tudtán kívül, egy zsidó nővel osztotta meg az ágyát. A világuralmi tervekről fantáziáló bukott festő állítólagos lányát egyébként később egy Kujeda Eliás nevű csendőr menti meg a biztos haláltól, igaz, nem minden hátsó szándék nélkül, de talán ezt mondani sem kell. Jolánt egyrészt már a gettóban kiszemelte magának (ezért is erőszakolja meg később), másrészt reméli, hogy a háborút követően a lány majd mellette vall, igazolva ezáltal zsidómentő tevékenységét. Kujeda számítása be is válik, Jolán azonban hamarosan megszökik tőle, hogy aztán anyjához hasonlóan egy másik férfi, egy bizonyos Csiliz Lajos karjaiban kössön ki. Kilenc hónap múlva aztán megszületik Csiliz Lalika, róla sem tudni azonban biztosan, hogy ki a valódi apja, még akár az is lehet tehát, hogy a nagyapja maga Hitler.

Mindez persze a fantázia játéka. A kitalált és a valóságos események forgatagában (mindegyikre képtelenség lenne kitérni, a fenti történetre tulajdonképpen a regény címe miatt esett a választás) ráadásul könnyű elbizonytalanodni, nem mindig lehet ugyanis egyértelműen megállapítani, hogy mivel is van dolgunk éppen – fikcióval, vagy esetleg a Közép-Európát mindig is olyannyira jellemző abszurd realitással. Ennek ellenére (éppen ezért?) a Hitler lánya nyugodtan olvasható huszadik századi történelmünk egyfajta kivonataként. Különösen a regénynek az a fikciótól legkevésbé átszőtt része, amely a cionisták tevékenységét állítja középpontba.

Aki olvasta Szilágyi Ernő háború után írt visszaemlékezését (Ismeretlen memoár a magyar vészkorszakról, Akadémiai Kiadó, 2005), az jól ismeri azokat a dilemmákat, amelyekkel a magyar cionisták az ország német megszállását követő hónapokban kénytelenek voltak szembesülni. Kasztner Rezsőék szerepe, érthető módon, máig vitákat gerjeszt, a döntéseikkel kapcsolatos állásfoglalásokkal azonban talán óvatosa(bba)n kellene bánni. El lehet ugyan ítélni őket, amiért szóba álltak a nácikkal, bár hosszú évtizedek távlatából ez nem tűnik túlságosan tisztességesnek, de azért azt el kell(ene) ismerni, hogy 1685 magyar zsidó mégiscsak nekik köszönheti, hogy megmenekült az elképzelhető legrosszabbtól. És ezt még akkor sem illik elvitatni tőlük, ha nem értünk egyet a módszereikkel (nem voltunk a helyükben, szerencsére), vagy azzal, hogy miért éppen azok kerültek föl a végül Kasztner-vonatként elhíresült, Bázelban menedéket találó szerelvényre (nem létezik megtámadhatatlan névsor), akik végül megmenekültek.

De Csaplár szerencsére nem foglal állást. Mielőtt nekikezdett volna az írásnak, nyilván nyakig beleásta magát a témával kapcsolatos szakirodalomba, talán még a Szilágyi-memoár is a kezébe akadt, ki tudja, regényét végigolvasva mindenestre úgy tűnik, egyáltalán nem ítélkezni, sokkal inkább dokumentálni akart, megörökíteni egy korszakot, méghozzá a széppróza eszközeivel. Egy korszakot, amikor minden megtörténhetett. Egy korszakot, amikor minden meg is történt. Ahogy mindennek az ellenkezője is. Visszavonhatatlanul.