Haim Guri verse
Tetemeink itt fekszenek
Daninak és barátainak
Nézd, a tetemeink itt fekszenek hosszú-hosszú sorban.
Arcunk megváltozott, szemünkből a halál néz, nem lélegzünk.
Kihuny az utolsó fény, a hegyre éj zuhan.
Nézd, többé nem kelünk útra a távoli naplementék lázában.
Nem fogunk szeretni, nem pendítünk húrokat, édes halk hangokat.
A kertekben se kiáltozunk, ha szél borzol a fán.
Nézd, anyáink némák és hajlottak, barátaink elfojtják könnyeiket,
a közelben gránát robban, tüzek, a vihar jelei!
Minket most tényleg eltemetnek?
De felkelünk, újra támadunk, újjáéledünk.
Rettentő bicegéssel a segítségetekre sietünk,
hisz bensőnkben még minden úgy van, ereinkben lüktet az élet.
Nem lettünk árulók, a muníciónak vége, a tölténytár is üres.
Fegyverünk minden szavunkra emlékszik, a csöve még izzik.
Vérünktől ázik az út, mindent megtettünk,
köztünk az utolsó is elesett, és többé nem kel fel.
Bűn az, ha estére meghalunk, és ajkunk
a kemény, sziklás földhöz tapad?
Nézz a nagy széles éjszakába.
A sötétben csillag virágzik,
fenyves illata. Temessetek el minket, rögöt vessetek arcunkra.
A szögesdrót tüskéi, az árok, minden együtt van.
Új nap, ne feledd, ne feledd!
Vittük a nevedet, míg a halál lezárta a szemünket.
Nézd, tetemeink itt fekszenek hosszú sorban, és nem lélegzünk,
de a hegyi szél annál inkább.
Reggel ébred, harmat ujjong és életre kel.
Még visszajövünk, s együtt leszünk, életre kelünk, mint a piros virág.
Ti azonnal megismertek minket – ez a néma „hegyi osztag”.
Kinyílunk, mikor a hegyekben az utolsó lövés hangja is elhal.
Héberből fordította: Uri Asaf
Haim Gouri Tel Avivban született, 1923-ban. A 48-as Függetlenségi Háborúban a Palmah-ban (a Cáhál elődje) harcolt. A Héber Egyetemen filozófiát tanult és a párizsi Sorbonne-on francia irodalmat. Több mint 20 könyve jelent meg, mely nagy részben költészet. A „tetemeink itt fekszenek” (héberül: „hinéi mutalot gufotéinu”) c. vers a Függetlenségi Háború egyik tragikus emlékét idézi fel. Harmincöt harcosból álló gyalogos konvoj próbált kerülő úton a körülzárt Jeruzsálembe eljutni, de egy Curif nevű arab falu fegyvereseivel való hosszú éjszakai harc után mindenki elesett. A fiatal katonák elestét követő szörnyű valóság – a holttestekkel való kegyetlenkedés kevéssé fedi azt a heroikus képet, melyet Gouri verse fest. A Jeruzsálemtől délre fekvő hegyi utat azóta, a „Harmincöt Ösvényének” nevezik, (netiv ha lámed héi).
