Gyöngyökből épült zsinagógák

Gombostűfej nagyságú gyöngyök sokasága, filc anyagok sokszínűsége, sütőpapírra rajzolt skiccek és mérnöki pontossággal megtervezett, méretarányos épületek rajzai pihennek a 82 éves hölgy asztalán.

A miliő már önmagában felért egy múltbéli utazással, de a bútorok, a lakás berendezése, a tárgyak a falon csak tovább fokozták a meghittséget, az otthon érzését. Edit, korát meghazudtolva fürgén és csillapíthatatlanul beszél és avat be, ahogyan ő nevezi, szenvedélyének titkaiba. Vörösváry Edit, Ditke anyagból és gyöngyökből filc képeket készít, amelyek zsinagógákat ábrázolnak.

Ditke kémia és biológia tanár volt, de a művészetek, a varrás, a kötés végigkísérték az életét, amelyet két lánya is örökölt tőle. Edit és lányai szeretnek a kezükkel alkotni, egyfajta alkotó táborként működnek. Szoknyák, vállkendők, poncsók sorakoznak a szekrényekben, amelyek patchwork technikával készültek. Edit, szó szerint „összeköti” a hangulatot a színekkel. Réka lánya divattervező, stylist, Andrea lánya fest és énekel.

Az egész életében mozgékony, tornázó Ditke nehezen viselte a Covid általi bezártságot. Réka lánya megtanította a számítógép, az internet és a Pinterest használatára, amely nagy áttörést hozott az életébe. A horgolással kezdte, mert fonallal nagyon szeret dolgozni, de hamar ráunt a sorok ismétlődésére, amelyben semmi kreativitást és szabadságot nem talált. A fonal mellett a filc anyagával végzett munka áll hozzá a legközelebb. Eleinte, aprólékosan kidolgozott, vidám és bohókás házakat, autókat, teheneket készített pöttyös, csíkos filc anyagokból, mígnem elkészítette az első kápolnát, amely végérvényesen rádöbbentette, hogy ha képes kápolnát „készíteni”, akkor zsinagógát is tud csinálni, „festett” üveg ablakokkal, amelyeket gyöngyökkel varr ki a képein. A Pinterestből ihletet merített, amely végül elvezette a zsinagógákhoz.

Edit 2 mm-es gyöngyökkel dolgozik, Réka lánya szerint, megszállottan. A képeket bekeretezik, amelyekhez Réka varrja a hátteret, különböző színű és mintájú anyagokból, amelyek tükrözik és kifejezik az adott zsinagóga hangulatát, stílusát. Egy-egy zsinagóga elkészítése akár két hónapot is igénybe vesz, amelyet gondos előkészületek előznek meg.

Először fotót, képet keres Edit az interneten a kiválasztott zsinagógáról. Ezután szabad kézzel lerajzolja sütőpapírra a látottakat, az így elkészült skiccet méretarányosan, műszaki rajzként átemeli papírra, amit lefénymásol. A másolatot feldarabolja, körbevágja a zsinagógát, a darabok alapján kivágja a megfelelő színű és méretű filc anyagokat, és elkezdi azokat kidolgozni és összerakni.

Ditke eddig 25 darab zsinagógát „gyöngyözött” ki. Ezek abc sorrendben: a balassagyarmati, a békéscsabai, a bözödújfalui, a debreceni, a budapesti Dohány utcai és a Frankel Leó úti zsinagóga, a huszti ikerzsinagóga, a karánsebesi, a kecskeméti, a kiskőrösi, a kisvárdai, a kolozsvári, a kőbányai, a körmendi, a kőszegi, a malackai, a mátészalkai, a nagybereznai, a nagykátai, a náznánfalvai, az óbudai, a pozsonyi, a szabadkai, a tápiószelei, és a trencséni zsinagógák. A kiválasztott zsinagógákhoz személyes élmények fűzik. Az elkészült alkotásokat dokumentálja, külön mappákban tárolja számítógépén, amelyek tartalmazzák az adott zsinagóga eredeti és filckép fotóit és az épület történetét a megépülésétől napjainkig, mintha egy virtuális kiállítás tárlatvezetésén kalauzolna.

Edit szerint művészetének az a tudománya, hogy néhány vonalból rá lehessen ismerni képein keresztül az adott zsinagógára. Három év után lassan elérkezettnek érzi az időt, hogy alkotásait a publikum elé tárja. Nehéz kiválasztani a képek közül a legkedvesebbet, mert mindegyik képnek más és más mondanivalója van befogadó számára. Engem a náznánfalvai zsinagóga érintett meg mind közül a legjobban.

Náznánfalva egykor székely, ma már román többségű falu Marosvásárhelytől öt kilométerre, nyugatra, a Maros jobb partján. A 18. századi Erdélyben Gyulafehérvár után, a második legnagyobb hitközség Náznánfalván volt. Marosvásárhelyen, más királyi városokhoz hasonlóan, nem telepedhettek le zsidók, ezért a város szomszédságában, a Barcsay család náznánfalvi birtokán éltek. A község szélén 1747-ben fából építettek zsinagógát, amely kívülről nézve pajtaszerű, de a belül tágas épület volt, amelyet érdekes fafaragások díszítettek. Fából készült zsinagógákat főleg a lengyel és balti területek zsidósága emelt, a történelmi Magyarországon ez volt az egyetlen ilyen építmény. A komplex, állati és növényi motívumokat ábrázoló belső faragványokat készítő lengyelországi zsidó mesterek a 19-20. század fordulóján, a nagy kivándorlási hullám során Amerikába kerültek és szinte monopolizálták az ottani körhintakészítést. A kívülről egyszerű zsinagóga belső, világoskék falait vörössel keretezett imaszövegek díszítették. A falakon a leggyakoribb közösségi imák voltak láthatók, mivel az imakönyv akkoriban ritka volt. A mennyezetre a hónapok csillagképeit festették. Miután 1940-ben Marosvásárhelyt a második bécsi döntés újra Magyarországhoz csatolta, a Magyar Zsidó Múzeum 1941-ben nyolcat megszerzett az azóta már elpusztult fazsinagóga festett darabjaiból. Jelenleg 3 darabot őriznek.

Náznánfalva története és a zsinagóga épületének nézegetése közben arra gondoltam, hogy a zsidóság napjainkban is olyan, mint ez a pajta. Kívülről nézve kicsinek és furcsának tűnhet, de ha benyitunk az ajtaján, akkor tágas, sokrétű közösséggel találkozunk, akik megbújva élnek, de mégis virágzó szövetséget tartanak fent.

Az alkotói tevékenység közben Edit folyamatosan olvas és tanul, ez által személyisége is fejlődött. A hobbija lett a szenvedélye, amely által még inkább kapcsolódni tudott őseihez és visszatalált a gyökereihez. Amikor alkot, otthon érzi magát, és ez az érzés büszkeséggel tölti el. Kihúzza magát, és csillogó szemmel azt mondja, büszke vagyok arra, hogy közéjük tartozom: a szívem nem a templomokban, nem a kápolnákban, hanem a zsinagógákban van.