Etgar Keret: Járdakő

Etgar Keret Tel Avivban született 1967-ben. Ma Izrael egyik legkedveltebb írója. Művei Izraelben bestsellerek, de külföldön is elismerést élveznek. Munkáiból mintegy 22 nyelvre fordítottak. Franciaországban például a Boldog táborozókat az évtized könyvei közé sorolják. A Tel-Aviv-i egyetemen tanít.

Ahol a Feinberg utcát a Dekalim fasor keresztezi, van egy járdakő. Könnyű megismerni. Van rajta egy barnásvörös folt, és egy kicsit magasabb, mint az utca többi járdaköve. Ha rajta állsz, magasabbnak érzed magad, mint korábban, és épp ez az a különbség, amely néha annyira hiányzik. De igazságtalan vagyok, ha a kőnek csak a külső sajátságairól beszélek. Ennél több van benne. Ezen a kövön álltam gyerekkorom egy emlékezetes pillanatában, amikor „igazi férfiként” viselkedtem. Higgyétek el, van valami különleges ebben a járdakőben, amely a félénk és puhány gyermekbe bátorságot önt.

Emlékszem a pillanatra, mikor a kövön állva végbement bennem a változás, egyszerre, egy csapásra. Éreztem, ahogy a kőből jövő erő a lábaimon keresztül szétterjed. Eltűnt a bennem lévő félelem. Tudtam, ha rajta állok, bármit teszek vagy mondok, sikerrel jár. Minden egy másodperc töredéke alatt történt, ennyi változás egy pillanat alatt. Még a sipító hangom is másképp csengett, mélyebbnek tűnt, tekintélyesebbnek, biztonságot ébresztőnek. Szeretek arra gondolni, hogy ez a pillanat a járdakő számára is felemelő volt. Biztos, hogy mások is, ugyanazon az útburkolaton állva, bátorságra és hidegvérre leltek, bár kétséges, hogy a bennük lezajlott változás olyan mélyreható lett volna, mint amilyen az enyém. Ma is áldom a sorsot, hogy engem erre a kőre állított, nem akarok arra gondolni, hogy mi lett volna, ha más kőre állít. Például az ettől balra lévőre.

Lehet, hogy sokak szemében, akik az eset tanúi voltak, a hirtelen felvillanó bátorság az idő egy bizonyos pontjához kötődik. Varázslatos időpont, amely ahogy jött, úgy el is illant. Csodás pillanat, és visszahozhatatlan. Bárcsak én is így gondolnám, talán a szorongásom is eltűnne végre. Nehéz nem haragudni, amikor teljes bizonyossággal tudod, hogy a sok kudarc, a sikertelen munkahelyi interjúk, a megválaszolatlan szerelmi vallomások mind másként végződtek volna, ha a járdakövön állva próbálkozom. De ki a fenével találkoznék a Feinberg és a Dekalim sarkán?

Forrás: Keret, Etgar: Cinorot, Ám
Ovéd, Tel-Aviv, 1992.

Uri Asaf fordításai