Éppen hetven év volt köztünk

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Kultúra-Művészetek, Történelem

Interjú Földes Anitával, Fejtő Ferencről szóló könyvéről. 

FoldesAnita_foto_terasz.hu

Földes Anita újságíró Átéltem egy évszázadot címmel jelentette meg izgalmas esszékből összeálló könyvét, amelynek alapjául a Fejtő Ferenccel utolsó éveiben készített életútinterjúi szolgálnak. A polihisztor történész-esszéista születésének 100. évfordulójára pedig létrehozta a www.fejto100.hu weboldalt.

Néhány éve aktív részese voltál a pesti zsidó ifjúsági szcénának, azután eltűntél Budapestről. Hogyan kerültél kapcsolatba Fejtő Ferenccel? Mi fogott meg elsősorban élettörténetében?

Természetesen egy fiú miatt vezetett az utam Párizsba… Nem messze laktunk Fejtő Ferenctől. Az ő ajtaja 97 évesen is mindenki előtt nyitva állt. Felhívtuk, és megkérdeztük, meglátogathatnánk-e. Még az egyetemen tanultam az író, újságíró, politikai elemző, történészről, akinek óriási szerepe volt abban, hogy 1956-ban a nyugati közvélemény jó része a magyar forradalom mellé állt. Átélt két világháborút, börtönt, száműzetést, rehabilitálást, üldözték a fasiszták és a kommunisták is, mégse a gyűlölködésbe temetkezett, hanem épp ellenkezőleg, meg akarta érteni a folyamatokat. A szegények, a „gyengébbek”, a „kirekesztettek” melletti kiállása ma is mintául szolgálhat.

Nagyjából hetven év korkülönbség volt köztetek. Hogy sikerült megtalálni a közös hangot?

Éppen hetven év volt köztünk! Eldöntöttem, hogy nem a világhírnévnek örvendő Fejtő Ferencet látogatom, hanem egy idős magánembert, akit éppoly betegnek láttam, mint korábban drága nagymamámat. Nála gyors lefolyású rákot diagnosztizáltak az orvosok, mégis sokáig velünk maradt, mert a szeretet, az őszinte kíváncsiság és a figyelem visszaadta az életkedvét. Azt tanultam meg a halált közel érző emberek ösztönös viselkedéséből, hogy rajtuk is múlik, meddig élnek. A saját élni akarásukon, azon, hogy vannak-e céljaik. És ez olyan apróságokban is megnyilvánulhat, minthogy várják a délutánt, amikor érkezel. Ezért úgy látogattam Fejtőt, mintha a nagyszülőm volna: felolvastam neki, magyar és zsidó népdalokat énekeltem, fecsegtem az őt érdeklő témákról, és például úgy vettem rá arra, hogy felálljon a kerekesszékből, hogy keringőztem vele. A családjának, a barátainak, a gyógytornászának és a sok szeretetnek köszönhetően meglepően hamar jobban lett. Egy év múltán döbbentem rá, hogy kaptam egy pótnagyszülőt az élettől…

Fejtő FerencMi volt a munkamódszeretek? Mennyi ideig készült a beszélgetőkönyv?

Fejtővel beszélgetni időutazás volt, másfél-két éven át. Amely aztán még öt évig folytatódott: elolvastam több mint harminc könyvét, kutattam terjedelmes magánlevelezését, naplóit és azokat a könyveket, például József Attila szerelmeinek vagy Károlyi Mihálynak a visszaemlékezéseit, amelyekben őt megemlítik. Interjúkat készítettem pályatársaival, családtagjaival, barátaival, szeretőivel, politikusokkal. Ők kiegészítik a Fejtő-portrét, és illusztrálják a szavait. Sokkal jobban átélhető például Nagy Imre és társai halálának pillanata, ha egy olyan megszólaló beszéli el az akasztás menetét, aki felkészült arra, hogy egyszer maga is a bitófa alatt áll… Amikor rögzíteni kezdtem a beszélgetéseinket, a cél akkor is az maradt, hogy Fejtőt szórakoztassa a múltidézés, mert az életkedvét úgy lehet táplálni. Hagytam, hogy a kedve és az asszociációi mentén csapongjon, majd a személyes hangvételt megőrizve szerkesztettem kronologikus rendbe a szöveget úgy, hogy az olvasó is azt érezhesse: Fejtővel átélt száz évet. Ezért lett a kötet címe: „Átéltem egy évszázadot”.

Mik voltak visszatérő témái, életének vezérmotívumai? Melyek voltak számodra a legizgalmasabb történetei?

Örkényről, Bartókról, Babitsról, Kosztolányiról és a Nyugat folyóirat nagy nemzedékének többi tagjáról mesélte el a személyes benyomásait. József Attila utolsó közeli barátja volt, az ő felkérésére írta meg a költő A Dunánál és a Hazám című verseit. 1920-ban Trianonnal a családja arányosan annyit veszített az ingóságaiból, mint Magyarország a területeiből; több mint 30 rokona odaveszett a Holokausztban; elsőként leplezte le Rajk László perének koncepciózusságát; megosztotta velem Kádár Jánosról alkotott, már-már eretnek nézeteit is.

Ma sok vita zajlik a huszadik századi magyar történelemről, a Horthy-korszakról, Horthy felelősségéről a vészkorszakban, revíziós törekvéseket is érzékelni. Hogyan ítélte meg Fejtő a Horthy korszakot?

Súlyosan, negatívan. Főleg az utolsó időket. Fejtő elismerte Bethlen István miniszterelnök érdemeit, a kor legintelligensebb konzervatív politikusát látta benne. Horthyt nem tartotta fasisztának, se ördögi figurának, de – mint mondta – nem volt se igazi államférfi, se nemzeti hős, az ő politikája vezetett el a magyar zsidóság deportálásához. Bibót idézve vallotta: a numerus clausus-szal teljesen törvényesen szoktatták hozzá a lakosságot ahhoz, hogy a zsidók alsóbbrendű állampolgárok, hogy rájuk az emberi méltóság tisztelete nem vonatkozik. Fejtő kutatott Horty Miklós titkos iratai között: a kormányzó – későbbi vallomásával ellentétben –pontosan tudta, hogy mi folyik az országban, mégsem lépett. Olvashatják a könyvben Habsburg Ottó levelét, aki tanúként mondja el, hogy Horthyt még a legvészterhesebb időkben is csak a családja ingóságai és jóléte érdekelte…

Fejtő sokat foglalkozott a zsidósággal, saját zsidóságával is. Mi az, ami ennek kapcsán leginkább érdekelte?

 Olyan zsidónak tartotta magát, akit a kirekesztés termel újra. A zsidó és az Úristen című munkája egy asszimilált zsidó belső vívódása, lázadása saját gyökereivel szemben. Vitába szállt a saját hitével, a „zsidó isten”-nel, egyszerre vádolva, szánva és szeretve e népet. A Magyarság, zsidóság c. könyve sokkal kiegyensúlyozottabb, a két nép együttélésének ezeréves történetét dolgozta fel. Az Isten, ember, ördög című munkájában pedig arra tett kísérletet, hogy a megbékélés jegyében rámutasson arra, ami a keresztény és a zsidó vallás híveit közelebb hozhatja egymáshoz.

Kiderült-e olyasmi számodra, netán számára beszélgetéseitek során, ami meglepetést okozott?

Fejtő Ferenc 18 évesen kikeresztelkedett. A katolicizmust szeretetvallásként élte meg, ám nem sokkal később kiábrándult az Egyházból annak képmutatása miatt. Meghasonlott, a tételes vallástól a személyes hit felé fordult, és megalkotta saját Fejtő-vallását. Azt kívánta, hogy katolikus pap és zsidó rabbi is mondjon imát érte a temetésén. Ez nem teljesült, de a halálakor felhívtam Verő Tamás rabbit, ő mondott érte kaddist. Nem akárhol, Auschwitzban.  Fejtő szülővárosában, Nagykanizsán, a Zsidó Hitközség később külön temetési szertartást szervezett.

Meglepett az is, hogy Fejtő már-már megszámlálhatatlanul sok hölgy szerelmét nyerte el, közeli barátai szerint több százét! Szerető felesége, Hilmayer Róza sok mindenről tudott, mégis a legfőbb támasza maradt. Fejtő nagyon szabadon értelmezte a szerelmi viszonyokat, önzése, hitvallása a korlátlan szabadságvágyából fakadt.

Mi foglalkoztatta Fejtőt a jelenkorból leginkább élete végén? Hogy látta az ezredforduló Magyarországát?

Különösen a magyarországi napi politika foglalkoztatta, miközben öt nyelven olvasta a világsajtót az utolsó napig. Kiváló politikai kapcsolatai voltak a legmagasabb posztokon. Az árpádsávos zászlók megjelenése felháborította, aggasztotta, kemény politikai fellépést várt a visszaszorításuk érdekében. 2008 márciusában ezt mondta: „az a kérdés, hogy Orbánnal tulajdonképpen a Horthy-féle Magyarország jön-e vissza? Ha igen, egész Európától el lenne szigetelve, mert ezt a magyar felsőbbséget senki sem ismeri el. […] Barát nélkül, szövetséges nélkül, NATO nélkül, Európai Unión kívül” kerülnénk.

Részlet a könyvből

 

támogatás