Enyészet helyett vizuális örökség 

Interjú Schiller Noával, a Dokuforte alapítójával

Kérlek, mutasd be röviden a Dokuforte projektet, és beszélj arról is, hogy miért tartod fontosnak!

A Dokuforte egy online, szabad felhasználású közösségi fotóarchívum, melyben Izrael-diaszpóra vonatkozású fényképeket gyűjtünk 1998-ig, azaz Izrael állam megalapításának 50. évfordulójáig. Reményeink szerint ez az amatőr családi fényképek, valamint professzionális fotók által is őrzött vizuális örökség segíthet megérteni Izraelt, hiszen magát az izraeli társadalmat is, többek között, az oda érkező családok kulturális gyökerein keresztül érhetjük meg. A gyűjtések forrása földrajzilag így egyrészt Izraelhez, másrészt a diaszpóra országaihoz kapcsolódik. Utóbbi esetében, olyan családokhoz, akiknek szoros kapcsolata van Izraellel: alijáztak családtagok, akik akár Izraelben maradtak, akár visszatértek.

A Dokuforte ugyanakkor nem csupán egy fotóarchívum, hanem közösségteremtő és közösségformáló platform is szeretne lenne. Egy olyan generációkon átívelő felület, ahol az egyéni-családi vizuális emlékekből kollektív közösségi emlékezet válik. Egyfajta közös örökség, amely kapcsolódásokra, tanulásra, további felfedezésre inspirálja a látogatókat.

Hogy merült fel az ötlet, és mi adja az aktualitását?

Én magam fotós családból jövök, a szüleim és a nagyapám is fotósok. Az ötlet a COVID járvány kitörése után merült fel, egy olyan időszakban, amelyben felértékelődtek mind a digitális világ adta lehetőségek, mind pedig a kapcsolatok és a kapcsolódások fontossága. Jelentős inspirációt a Fortepan adott, amely kezdeményezést és a mögötte lévő gondolatot mindig is nagyra tartottam. További személyes kapcsolatom, pedig a saját izraeli identitásom és kapcsolatom az országgal.

Ami az aktualitását illeti, a fentieken kívül a Dokufortéra értékmentő kezdeményezésként is gondolhatunk. Többször láttam a munkám során is, hogy ezek a felbecsülhetetlen családi fotótárak az enyészeté lesznek, hiszen nincs ki tovább vigye, gondozza őket, amikor az idős családtagok meghalnak. Ha pedig mégis, a későbbi generációk számára már alig mondanak valamit a képek.

Mennyire számít egyedinek a Dokuforte az izraeli vagy akár a diaszpórában fellelhető, hasonló témájú archívumok között?

Természetesen számos fotóarchívum létezik Izraelben is nagyon értékes, jó fotográfiákkal, de ezekkel általában több probléma is van. Az egyik az, hogy nagyon nehezen hozzáférhető a képanyag. Tehát vagy igazán elszánt érdeklődőnek kell lenni, hogy azt valaki tényleg meg tudja nézni online, vagy egyszerűen csak offline elérhetőek a képek. Hogy egy példát is mondjak, ott van az izraeli nemzeti archívum egyébként csodálatos képekkel. Viszont ha elkezdesz benne keresgélni, nagyon hamar egy két és félmillió fotográfiát tartalmazó szövevényes linkgyűjteményben találod magad, és rövid időn belül már nem is tudod, hogy mire kattintasz és milyen képet fogsz ott találni. A felhasználói élmény inkább elijesztő, mint invitáló. A Fortepan megjelenítési módja, amelyből mi is kiindultunk, ennek épp az ellenkezője: amint kinyitod, képeket látsz, és a fotókat mindenféle kritériumok alapján szűrni is tudod. Sőt, az ott megjelenő képeket ingyenesen letöltheted, használhatod.

Említetted már, és az oldalon is egyértelműen érzékelhető, hogy a koncepciótok fontos része a hozzáférhetőség és a felhasználhatóság. Milyen célközönségben gondolkodtatok, amikor az archívumot létrehoztátok?

Az oldalnak egyszerre több célközönsége van. Az első és talán legszélesebb, az általánosan vett érdeklődő publikum. Bárki, aki érdeklődik a zsidóság, a zsidó történelem, kultúra iránt, illetve bárki, aki Izraelről, az izraeli társadalomról és az izraeli történelemről szeretne többet megtudni képek által. Természetesen e két nagy téma metszéspontjában ott van a diaszpóra és Izrael kapcsolata.

Mivel az archívumhoz regisztrált felhasználók is hozzáadhatnak képeket, a második fontos célközönség azoknak a köre, akik ilyen módon szeretnék megőrizni, (és ebben a már említett közös örökségben látni) a témához kapcsolódó családi fotóikat.

A harmadik és szintén jelentős célközönség pedig más zsidó közösségi szervezetek Magyarországról vagy külföldről. Különösen fontosnak tartjuk a kapcsolatot az oktatási és fiatalokkal foglalkozó szervezetekkel – szeretnénk, ha ezt az archívumot oktatási keretekben is használnák, hasznosítanák. Illetve nem titkolt célunk az sem, hogy a következő években fokozatosan bővítsük a gyűjtést a diaszpóra más országainak beemelésével. Az első időkben főleg Közép-Kelet Európára szeretnénk fókuszálni, és olyan helyi partnereket találni, akiken keresztül tovább tud nőni földrajzilag is az archívum.

Ahogy említetted, a Dokuforte fontos eleme, hogy a felhasználók maguk is tudnak fényképet feltölteni. Végigvezetnél a folyamaton, hogy mi történik a feltöltött képekkel?

A regisztrált felhasználó az online felületen tölti fel a képet minden ismert adatával együtt, vagyis, hogy kik szerepelnek a fotón, mikor és hol készült, illetve bármilyen más információval, ami ismert a feltöltő számára. A kép így bekerül a rendszerünkbe, innentől pedig az oldal szerkesztői egyfajta kurátorként döntenek az oldalon való megjelenítésről. Ha a képet egyedinek, izgalmasnak tartják, további technikai szerkesztés, gondozás kezdődik, majd az adatokkal együtt angolul és héberül is publikáljuk.

Beszélnél röviden a közeljövőre vonatkozó terveitekről és arról is, hogyan biztosítjátok majd a projekt és az oldal fenntarthatóságát? 

Először is szeretnénk, ha a Dokuforte körül kialakulna egy közösség a rendszeres feltöltőkből és látogatókból. Ez a projekt – mivel nagy részben kapcsolódásokról szól – közösségben tud igazán nagy hatást elérni. Elengedhetetlen, hogy az oldal technikailag folyamatosan tudjon fejlődni, és akár új igényeket is kiszolgálni. Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy a komplex technikai háttér biztosításában, de sok más kérdésben is nagy segítség számunkra a Fortepan csapata, akiknek hatalmas köszönet jár mindezért, különösen Tamási Miklósnak.

Ahhoz, hogy igazán széles körben elterjedjen a Dokuforte híre, és minél nagyobb legyen az a bizonyos közösség, növelni szeretnénk a kapacitásunkat, és közben természetesen biztosítanunk kell pénzügyi forrásokat is. A csapatunkba folyamatosan várjuk önkéntesek jelentkezését, akik a munka különböző részébe kapcsolódhatnak be: a technikai feladatoktól kezdve, a külső kommunikáción át, az oldalhoz kapcsolódó kisebb projektekben való részvételig. Ami a pénzügyi hátteret illeti, tervezünk létrehozni egy támogatási felületet, ahol a látogatók egyszeri vagy rendszeres mikrotámogatást tudnak adni, hosszabb távon pedig igyekszünk majd nagyadományozókat és intézményi támogatókat is bevonni.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)