Egy szép és tartalmas bédekker

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Képzőművészet, Kultúra-Művészetek, Történelem

„Olyan kulturális örökségről szól ez a könyv, amelyik, mint a menóra, noha a múltban fénylik, mégis előrevilágít” 

Hogy eltűnődjünk e köteten, jó, ha tudjuk, hogyan dolgozott együtt építész és rabbi. Nézzük például a szegedi Új Zsinagógát: Baumhorn Lipót rajzolta az épület terveit, de ceruzáját Löw Immánuel vezette.

Milyen egy hasznos útikönyv, mely a magyarországi zsidó emlékhelyekről, értékekről, teljesítményekről szól, és amelyet bátran forgathat a fogékony érdeklődő (turista) vagy a diákcsoportot kalauzoló pedagógus?

Elsősorban összetett, árnyalt, és a hajdani és mai zsidó közösségek arányához igazodva Budapest-központú, de felvillant csodás vidéki látnivalókat az ország nyugati és keleti részeiből. Történelmi, művelődéstörténeti, művészettörténeti kontextusba helyez hírességeket és épületeket, és sok mást. Ezt kísérli meg Szunyogh Szabolcs új könyve, a Magyar menóra, mely megmaradt (és eltűnt) emléknyomok után kutat, és tisztelettel említi azon településeket, ahol megőrizték a zsidó értékeket.

Elsősorban kézikönyv, ám minden fejezete, mint egy GPS: megadja a tárgyalt emlékhely megközelítésének koordinátáit.

Zsinagógák, gyárak, múzeumok, oktatási intézmények, főrabbik, csodarabbik, tudósok, írók, költők, festők, zeneszerzők, vállalkozók tűnnek fel a lapokon.

Szunyogh Szabolcs

A kötet szerkezete világos: Budapesten, a zsinagógák és más intézmények építészettörténeti stílus kavalkádjában megismerjük az őket építtető közösség és tudós rabbik történetét is. Előbukkannak az emléktáblák: a hősöké, az áldozatoké és az embermentőké. Megmutatkoznak a temetők páratlan építészeti csodáikkal.

Szunyogh Szabolcs a kompozíciókat figyelve elemzi a holokauszt-emlékműveket: mennyiben változott a rendszerváltás körüli/utáni emlékhelyek narratívája, hogyan lazult a művészetpolitika és váltak őszintévé az emlékművek.

Megismerjük a gettóemlékműveket, az embermentés zárkózott épületeit, mint pl. a Kozma Lajos tervezte üvegházat, ahol menleveleket hamisítottak.

Emléktábláik életre keltenek művészegyéniségeket és világhírű tudósokat.

Láthatatlan emlékműveket varázsol elénk, pl. az Orczy-házat, mely a Károly körút és a Király utca sarkán állt 1728 óta. Ez a legendás építészeti monstrum a zsidónegyed ütőere volt: lakónegyeddel kombinált teljes körű zsidó szakrális és világi infrastruktúra, ám 1937-ben a kormány lebontatta.

A budavári, 1461-es Mendel-zsinagóga előbukkanhatna a láthatatlanságból.

A szegedi új zsinagóga

Egy-két emlékmozaik vidékről:

Pápán Löw Lipót volt az első rabbi, aki magyarul prédikált. Balatonfüreden zsinagógából lett modern múzeum. Keszthelyen Goldmark Károly mellett Schwarz Dávid, a merev rendszerű kormányozható léghajó feltalálója jusson eszünkbe. Érdekes: a Ludwig Schöne tervezte szombathelyi zsinagóga a Ludwig Förster-féle Dohány utcai zsinagóga kicsinyített mása.

Szegeden 1849. július 28-án mondta ki az országgyűlés a zsidók emancipációját, bár az ablakok rezegtek Haynau ágyúitól. Baumhorn Lipót 22 zsinagógát tervezett, a szegedi a főműve. Az építtető főrabbi, Löw Immánuel botanikus volt. A városban a Pick testvérek csak gyártották, de nem kóstolták a szalámit, ami nem volt kóser. Nyíregyházán Bernstein Béla főrabbi lefordította magyarra a Tórát és megírta a zsidók történetét az 1848-as szabadságharcban. Vácon Silberstein Dávid (csoda)rabbi sírja búcsújáróhely, a híres kabbalista jóslatai rendre beváltak. A mádi zsinagóga: a legszebb barokk templom. Nagykállón van Taub Izsák és Sátoraljaújhelyen Teitelbaum Mózes (csoda)rabbik sírja. Nem csoda: zarándokhelyek.

Páran kimaradtak a gyűjteményből, képtelenség a teljességre törekedni.

A könyv gazdagon illusztrált fekete-fehér és színes fotókkal, a szerző felvételeivel. A fejezetek után ajánlott olvasnivalókat talál az érdeklődő, papír-és online felületen egyaránt.

 

Szunyogh Szabolcs: Magyar menóra – Zsidó emlékhelyek Magyarországon

Noran Libro, Budapest, 2018.

436 oldal,   3990 Ft

támogatás