Egy francia-amerikai művész magyar zsidó gyökerekkel
Marcel Vertes-ről számos írást lehet találni az amerikai sajtóban, ugyanúgy, mint ahogyan Marcel Vertès-ről a franciában. Újabban, az online művészeti aukciók elterjedésével, ismét felfedezik a művészt – engem pedig meglepett, hogy Magyarországon manapság kevesen írnak Vértes Marcellről.
![](https://www.szombat.org/files/2021/11/vertes_marcell_portre_szigetvari_zoltan.jpg)
Vértes Marcell
Elsősorban francia művésznek tartják, ám – noha igaz hogy életének jelentős részét Franciaországban élte le és Párizsban hunyt el – amerikai állampolgár is volt és New Yorkban is volt állandó stúdiója.
Vértes Marcell 1895-ben, Weisz Manó néven, Újpesten született és származása, politikai nézetei miatt, a második világháború végéig országról országra menekült. Először a magyar fehérterror elől Bécsbe, majd onnan Párizsba. A Wehmacht 1940-es párizsi bevonulása elől pedig Amerikába. Onnan, a második világháború után, ötvenévesen, már szabad akaratából költözött vissza Franciaországba és sokáig New York és Párizs között ingázott. 66 évet élt és élete során rengeteget utazott és éjjel-nappal rajzolt. Rendkívül termékeny művész volt.
1952-ben egész Amerika ünnepelte, amikor egyszerre két Oscar-díjat is kapott a Moulin Rouge c. film jelmez- és díszletterveiért. Vértes – rá jellemzően – meg sem jelent az eseményen, Ginger Rogers jelentette be díjait és azokat a művész távollététében a film producere vett át.
Vértes már tizenévesként publikál: a Borsszem Jankó és a Színházi Élet közli illusztrációit. Húszévesen, 1915-ben első világháborús katona és a hadseregben is rajzol. 1916-ban Karinthy Frigyes Tanár úr kérem-jét illusztrálja.
A Tanácsköztársaság alatt politikai plakátokat készít és annak bukása után, a várható megtorlás elől Bécsbe menekül. Ott plakátversenyt nyer, és a fehérterror véres cselekményeit mutatja be rajzaival.
A következő állomás Párizs. A fiatalember páratlanul sikeres. Rajzait számos lap közli, illusztrációi, litográfiái kelendőek. Még nincs 40 éves, amikor 1932-ben megkapja a Francia Becsületrendet.
1935-től már a legnagyobb amerikai magazinok, Vanity Fair, Vogue, Esquire egyik vezető illusztrátora. 1940-ben a náci csapatok Párizsba vonulásának hírére, amerikai munkaadói segítségével New Yorkba menekül. Ott keresett könyvillusztrátor. Később faliszőnyeg és textil tervei valamint belsőépítészeti dekoráció is hatalmas siket aratnak.
![](https://www.szombat.org/files/2021/11/Vertes-Feher-Terror.jpg)
Fehérterror
A második világháború után tér vissza Párizsba, de New Yorkban is van stúdiója és gyakran jár Kaliforniában, Hollywoodban is.
1960-ban Budapestre látogat. Jó kapcsolatokat ápol az akkori magyar kormánnyal, kiállítása nyílik és kijelenti, hogy számára a mai napig Budapest a világ legszebb városa.
Tragikusan, egy év múlva Párizsban szívroham végez vele. A híres Père Lachaise temetőben nyugszik feleségével, Dórával, aki 1985-ben hunyt el.
![](https://www.szombat.org/files/2021/11/Vertes-Vogue-cimlap-1935-1024x819.jpg)
Vogue címlap 1935-ből
Adomázó, jó humorral megáldott ember volt. Nagyra tartotta Picasso, Braque és Georges Rouault művészetét, de érthetetlennek tartotta Paul Klee-t. A litográfia mestere, gyakran hatalmas belső tereket illusztrál falfestményeivel, korának egyik legjelentősebb jelmez és díszlettervezője, legendás magazin illusztrátor, plakátok tucatjait tervezte és gyakran nyilatkozott amerikai és francia újságokban.
![](https://www.szombat.org/files/2021/11/Vertes-belso-ter.jpg)
Belső tér
Budapest IV. kerületében egy kis utca viseli Vértes Marcell nevét, de nincsen emléktáblája, szobra és szülőhazájában ma talán kevésbé ismert, mint az angolszász világban. A londoni Courtauld Institute of Art idén márciusban publikálta amerikai magazinokban megjelent illusztrációit. Reménykeltő viszont, hogy a magyar-amerikai Magyar Hollywood Tanács (Hungarian Hollywood Council) idén augusztusban megemlékezett róla.
Nem vált prófétává saját szülőhazájában. Többet érdemelne.
Címkék:New York, Párizs, Vértes Marcell