Egy francia-amerikai művész magyar zsidó gyökerekkel

Írta: Lázár György - Rovat: Képzőművészet, Kultúra-Művészetek, Történelem

Marcel Vertes-ről számos írást lehet találni az amerikai sajtóban, ugyanúgy, mint ahogyan Marcel Vertès-ről a franciában. Újabban, az online művészeti aukciók elterjedésével, ismét felfedezik a művészt – engem pedig meglepett, hogy Magyarországon manapság kevesen írnak Vértes Marcellről.

Vértes Marcell

Elsősorban francia művésznek tartják, ám – noha igaz hogy életének jelentős részét Franciaországban élte le és Párizsban hunyt el – amerikai állampolgár is volt és New Yorkban is volt állandó stúdiója.

Vértes Marcell 1895-ben, Weisz Manó néven, Újpesten született és származása, politikai nézetei miatt, a második világháború végéig országról országra menekült. Először a magyar fehérterror elől Bécsbe, majd onnan Párizsba. A Wehmacht 1940-es párizsi bevonulása elől pedig Amerikába. Onnan, a második világháború után, ötvenévesen, már szabad akaratából költözött vissza Franciaországba és sokáig New York és Párizs között ingázott.  66 évet élt és élete során rengeteget utazott és éjjel-nappal rajzolt.  Rendkívül termékeny művész volt.

1952-ben egész Amerika ünnepelte, amikor egyszerre két Oscar-díjat is kapott a Moulin Rouge c. film jelmez- és díszletterveiért. Vértes – rá jellemzően – meg sem jelent az eseményen, Ginger Rogers jelentette be díjait és azokat a művész távollététében a film producere vett át.

Vértes már tizenévesként publikál: a Borsszem Jankó és a Színházi Élet közli illusztrációit.  Húszévesen, 1915-ben első világháborús katona és a hadseregben is rajzol. 1916-ban Karinthy Frigyes Tanár úr kérem-jét illusztrálja.

A Tanácsköztársaság alatt politikai plakátokat készít és annak bukása után, a várható megtorlás elől Bécsbe menekül. Ott plakátversenyt nyer, és a fehérterror véres cselekményeit mutatja be rajzaival.

A következő állomás Párizs. A fiatalember páratlanul sikeres. Rajzait számos lap közli, illusztrációi, litográfiái kelendőek. Még nincs 40 éves, amikor 1932-ben megkapja a Francia Becsületrendet.

1935-től már a legnagyobb amerikai magazinok, Vanity Fair, Vogue, Esquire egyik vezető illusztrátora. 1940-ben a náci csapatok Párizsba vonulásának hírére, amerikai munkaadói segítségével New Yorkba menekül. Ott keresett könyvillusztrátor. Később faliszőnyeg és textil tervei valamint belsőépítészeti dekoráció is hatalmas siket aratnak.

Fehérterror

A második világháború után tér vissza Párizsba, de New Yorkban is van stúdiója és gyakran jár Kaliforniában, Hollywoodban is.

1960-ban Budapestre látogat. Jó kapcsolatokat ápol az akkori magyar kormánnyal, kiállítása nyílik és kijelenti, hogy számára a mai napig Budapest a világ legszebb városa.

Tragikusan, egy év múlva Párizsban szívroham végez vele. A híres Père Lachaise temetőben nyugszik feleségével, Dórával, aki 1985-ben hunyt el.

Vogue címlap 1935-ből

Adomázó, jó humorral megáldott ember volt. Nagyra tartotta Picasso, Braque és Georges Rouault művészetét, de érthetetlennek tartotta Paul Klee-t. A litográfia mestere, gyakran hatalmas belső tereket illusztrál falfestményeivel, korának egyik legjelentősebb jelmez és díszlettervezője, legendás magazin illusztrátor, plakátok tucatjait tervezte és gyakran nyilatkozott amerikai és francia újságokban.

Belső tér

Budapest IV. kerületében egy kis utca viseli Vértes Marcell nevét, de nincsen emléktáblája, szobra és szülőhazájában ma talán kevésbé ismert, mint az angolszász világban. A londoni Courtauld Institute of Art idén márciusban publikálta amerikai magazinokban megjelent illusztrációit. Reménykeltő viszont, hogy a magyar-amerikai Magyar Hollywood Tanács (Hungarian Hollywood Council) idén augusztusban megemlékezett róla.

Nem vált prófétává saját szülőhazájában. Többet érdemelne.

 

 

támogatás
Pop up banner

Címkék:New York, Párizs, Vértes Marcell

[popup][/popup]