Az Elit kávé

Írta: Toronyi Zsuzsanna - Rovat: Kultúra-Művészetek

Az Izraeli Kulturális Intézet 70 év – 70 tárgy – végtelen történet címmel rendezett kiállítást a modern Izrael Állam születésének 70. évfordulójára. A tárgyakból és a köréjük írott szövegekből válogatunk.

Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója:

Henger alakú alumíniumdoboz, a teteje nyitható. Felülete barna alapon alul kávészemekkel díszített.  A henger palástján három piros mezőben a termék márkajelzése: Elit és megnevezése: granulált instant kávé valamint az összetevők és a kósersági tanúsítvány szerepel héberül és angolul. Az alsó részén félig lekopott árcédula melyen látszik az ár: 6.50 sékel valamint a termék fogyaszthatóságának dátuma: 2001. december a dobozba 50 gramm kávé fér.

A rendszerváltást követő határnyitás pozitív következménye volt, hogy az Izraelbe látogatóknak már nem kellett Bécsen keresztül „repülő” vízummal titokban látogatni az áttelepült rokonokat, ismerősöket vagy egyszerűen csak felkeresni a történelmi-vallási látnivalókat. (A repülő vízum egy külön papírba adott vízum elnevezése melynek így nem maradt nyoma a piros vagy kék útlevélben) a svájci követségen lehetett hozzájutni azokban az években, amikor a magyar-izraeli diplomáciai kapcsolatok szüneteltek.)

A kilencvenes években a zsidó fiatalok egy számottevő része „alijázott”, azaz hivatalosan is Izraelbe települt, felvette az állampolgárságot, egyetemre járt, letöltötte a kötelező katonai szolgálatot. Egy részük tényleg izraelivé vált, de sokan visszajöttek, hogy innen oda, onnan ide sóvárogjanak, és amint a régi vicc találóan megfogalmazta: kizárólag útközben érezzék jól magukat.

Az Elit kávé fogalom volt az Izraelbe látogató fiatalok körében, és nem véletlenül. Íze a gyerekkori Maci kávénkra emlékeztet. Izraelben is felidézve az iskolai menzák és a csillebérci nyaralások emlékét. Magyarországon viszont a doboza értékelődött fel: héber betűivel, kóserságát tanúsító pecsétjével nagyon is izraeli és zsidó. Így amellett, hogy roppant praktikus, a kis fémdoboz birtoklása identitáskellékké vált.

Az én kávém már rég kifogyott, ma izraeli utakról megmaradt aprópénzek (sékel) vannak benne, amik jól jönnek majd a legközelebbi látogatáskor: például elég lesz egy kávéra a Ben Gurion repülőtéren. A konyhapolcon áll egyértelmű identitásjelző tárgy – látogatóimnak így nem is kell elmenni a hűtőmágnesekig, hogy felismerjék és megfejtsék identitásom egy talán kissé titokban tartott részét.

támogatás

Címkék:Izrael 70