Az angyal naivitása

Írta: Jász Attila - Rovat: Hagyomány, Irodalom, Kultúra-Művészetek

Uri Asaf nem én vagyok. Tényleg. Valamikor meggyanúsítottak vele írótársaim.

Uri Asaf (A Ferencvárosi Televízió felvétele)

Ahogy betűről betűre (Uri Asaf: Életet adó betűk)

Uri Asaf nem én vagyok. Tényleg. Valamikor meggyanúsítottak vele írótársaim, az Új Forrásnál megjelent kötet után (pedig az már a negyedik magyarországi kötete volt!), lévén képzőművészeti cím, lévén hasonló irány, mint amerre én is tartani igyekeztem épp. És a legdöntőbb apróság, hogy nincsen fordító megadva, tehát álnév. Lévén az álnevek nagy kedvelője, biztosan én vagyok, így adtam ki saját magamat, FESTŐVERSEK címen.

Tény, hogy jólesett a gyanúsítás, annál is inkább, mert évekkel korábban Márton László is úgy közvetítette Tatár György által Uri Asaf szövegeit, hogy itt van egy igazán nekem való anyag. És le is közöltem mielőbb, festményekkel együtt a prózaszerű verseket az Art Limes nevezetű kísérleti orgánumban, amit akkor szerkesztgettem.

Gyakran beszélgettünk telefonon, a Jeruzsálem-Tata vonalon, és Uri próbált rávenni, hogy látogassam meg, és ő megmutatja nekem a Városát. Megnézte, mikor legolcsóbbak a repjegyek, de akkoriban még kevésbé voltam vállalkozó szellemű az utazásokat illetően, így húztam-halasztottam az időt, gyerekekre, pénztelenségre hivatkozva, addig-addig, míg váratlanul Uri költözött vissza Budapestre, ahol a fiatal korát töltötte. Elbuktam hát a szentföldi utazás lehetőségét, viszont nyertem egy közeli barátot, akivel nem csak telefonon lehetett már beszélni, hanem nézegetni időnként a festményeit, közben versekről, könyvekről diskurálni.

Lassan (évek, évtizedek alatt) Uri Asaf önálló névvé nőtt: kiállításokon, verseskönyveken és nagyon komoly fordításokon keresztül. Bárki megismerhette az alacsony, őszes göndör fürtű, élénk gondolkodású és merész képzeletű, nagyon másként működő, égi lényt. Legalábbis a műveit, mert azok hozzáférhetővé, láthatóvá, olvashatóvá váltak. (Lassan.) A magam részéről az első mondatánál tudtam, hogy valójában ufó, amit a személyes találkozás csak megerősített.

Van valami, amire azóta keresem a választ, mióta Uri Asaf első sorai belém botlottak és megérintettek. Ez a kérdés nagyon egyszerű. Miért? Vagyis miért hatott rám és hasonló beállítottságú olvasótársaimra (mint például Halmai Tamásra is) ennyire ez a költészet. Mert olyan, mintha most prózakötetet mutatnék be, de valójában ezek is éppúgy épülő szövegszövetek, mint a verseké. A magam részéről inkább prózaverseknek tekintem őket, ha már valaminek kell őket tartani. Viszont azt is tudom, hogy Uri Asaf visszafelé dolgozik, a naplószerű szövegeiből alakítja ki verseit. Ezzel persze nem válaszoltam a kérdésre, csak elkezdtem körülírni.

Uri Asaf művészete (mert mostantól a képeit is belevonom az értelmezésbe) attól izgalmas, hogy alapvetően nagyon más, mint amit a magyar hagyományokból/ban megszoktunk. Engem biztosan a másság frissessége varázsolt el elsősorban és a képszerűség. Hogy képekben gondolkozik, és képekből építi szövegeit. Emiatt emlegetik sokan a szürrealizmust, mint lehetséges párhuzamot, de valójában másról van szó. A képei roppant egyedi, belső emléktájképek, jelszerű motívumokkal. Ahogy a szövegei, a képei is a valóság és a képzelet határán egyensúlyoznak, de úgy, hogy az egészen konkrét motívumokat, részleteket elemeli, mintegy felmutatja az Ég felé. Áttetszővé teszi tehát, személytelenné, egómentessé.

„… a csillagok csak a földön illatoznak” (Ártalmatlan hó). Uri éterinek tűnő szövegeiben (verseiben és prózájában is) gyakran (mindig) van valami önéletrajziság. Ez ad írásainak egy kis gravitációt, segíti az értelmezést. Ez a mostani prózafüzér még erősebben önéletrajzi ihletettségű, de leginkább azt mondanám, fiktív önéletrajzi regény.  Nem tudni pontosan, mi a megtörtént, tényleges valóság, mi a kitaláció. Mégis, ezek az ő lehetséges szellemi önéletrajzának fontos, apró részletei, mozzanatai.

Uri Asaf sajnos nem én vagyok. Vagyis szerencsénkre. A betűk mögött ott van egy emberi lénynek álcázott angyal, egyre bővülő, elbűvölően izgalmas életművel. A csalódás miatti vigasztalásként (hogy szerzői egóink mégsem annyira fontosak), hadd idézzem Tatár György (akit a szerző tanított héberre Jeruzsálemben) bevezetőjét a második (a még kettős lét határán egyensúlyozó) kötetből: „csak Egy nyelv van”. Hogy még ütősebb legyen ez a kijelentés, Uri Asaf első kötetének borítószövegének részletét is kimásolom (a folyton újraírt életrajzból): „A huszonkét évig tartó budapesti életből magammal hoztam egy kincset, amit csak négy évvel ezelőtt csomagoltam ki a kartondoboz mélyéről, ez a magyar nyelv.”

 

Egy lírai kódfejtő vallomásai (Halmai Tamás Uri Asaf-meditációi)

Halmai Tamás kitalált egy műfajt magának. Magához passzította az elemző és beleérző műfajokat, ami nem is csoda, hiszen költő és irodalomtörténész is egyszerre. Így élve költői szabadságával és kritikusi precizitásával, sok-sok könyv megírása közben kidolgozta ezt a most meditációnak nevezett saját bejáratú írásművészetet. Egy kicsit olyan, mintha tanult volna a Mestertől, aki a Kafka képekben című zseniális és műfajtalan könyvet is írta. Éppúgy műfajtalan Halmai Tamás kötete is.  A legeslegjobb értelemben vett verselemzések. Nem először ír verselemző könyvet Halmai Tamás, komoly kötetek vannak mögötte: Takács Zsuzsa, Gergely Ágnes, Székely Magda, Vasadi Péter költészetéről. De most kicsit másról van szó, dekódolja Uri Asaf jeleit, ami nem veszélytelen dolog. De ezt ő is tudja, érzékeny és intelligens értelmező, nem fejti meg a titkokat, vagy ha meg is fejti, nem árulja el. Szerencsénkre. Csak körülírja, és ettől nagyon izgalmas és szerethető a könyve.

Halmai Tamás könyve arról is meggyőz, amit mindig is gondoltam, nincsenek ismert felhánytorgatható elődei Uri Asaf költészetének. Ezért nehéz és könnyű a dolga. (Halmai Tamásnak is.) Mindenki azt hallja át, amit szeretne. Nincs ellenemre, hogy Pilinszky neve bukkan föl többször, bár nekem nem jutott eszembe. Ahhoz túlságosan képszerű, konkrét és reflexív Uri költészete. A mindennapi életre éppúgy, mint állandó szellemi témáira. Arra jöttem rá az elemzéseket olvasva (is), hogy költőnk figyelme nem csupán képalapú, mint egy festőnek általában, hanem a benne lévő tudós (vegyész) is nagyon figyel, nagyon pontos és analitikus.

Mindehhez természetesen roppant szabad lélek járul, akit gyaníthatóan éppen az alkotás, és annak több-pólusúsága szabadított fel, lassan, de csak annyira lassan, hogy amikor megszólalt első verseiben és megfestetette első képeit, már tökéletesen kész volt. Nem siette hát el a dolgot, viszont azóta lendületesen és folyamatosan dolgozik. Ír, fest, fordít. Halmai Tamás ezt is gyönyörűen dokumentálja, egészen a válogatott verseskötetig és az előző, első két prózakötetig. Verselemzéseit, meditációt olvasva kirajzolódik egy figura, egy naiv angyali figura. Aki azért szívszorítón tud mesélni a 20. század bűneiről, szülei, rokonai kapcsán, a holokausztról, de úgy, hogy azt a 21. században is pontosan értsük. Halmai Tamás ebben is segít. Könyvén nagyon érezhető, hogy inspirálva van, ezért is választhatta a meditációt, mint nem szokványos verselemző formát, amit nagyon szubjektív és szuggesztív módon használ. Pontosan értem, mert engem is folytonosan inspirál Uri Asaf 20 éves ismeretségünk alatt, hol írásaival, hol képeivel, hol pedig személyes jelenlétével. Így volt ez most is e kettős olvasat közben.

 

EZEK SZERINT. Örökzöld utóirat Uri Asafnak

 

Folyékonyak a falak valamiért, nem is érted,

ilyen hidegben pedig épp ellenkezőjét várnád,

 

kimész inkább megnézni milyen évszak is van,

közben a sötét járdán elhullajtod tűleveleidet,

 

ezek szerint elmúlt vízkereszt, nem söpri össze

senki, illat nélkül, mégis örökzölden ragyogsz.

 

A fenti szöveg Uri Asaf könyvbemutatóján hangzott el a Nyitott Műhelyben, 2020. január 9-én. A két kötet a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg. Az alábbi portéfilm pedig az izraeli-magyar költő, festőművész, műfordító egy korábbi kiállítása alkalmából készült a 2B Galériában. Uri Asaf misnafordításait hétről-hétre olvashatják a Szombat Online-on.

9.Tv – Uri Asaf kiállítása a 2B Galériában – Közös tér

Misztika, rejtély, zsidóság, magyarság, sötétbe borulás és megvilágosodás. A 2B Galériában kiállításra kerülő rajzok és festmények és korai Kabbala két könyve között látszólag nincs kapcsolat. Középkori misztika és rajzok. Vajon e szokatlannak tűnő párhuzam valódi jelenség, vagy csak a művész fejéből ered? Február 4-én megnyílt Uri Asaf kiállítása a 2B Galériában.

támogatás
[popup][/popup]