Amíg árnyékot vetek
“1942. június 26-án, a Földközi tenger keleti partján, Haifa városában születtem” – írja új könyvének, költői naplójának előszavában Uri Asaf.
Uri Asaf
Ötéves koromban, 1947-ben, Budapestre kerültem, mivel szüleim úgy döntöttek, hogy visszatérnek szülőföldjükre, néhány életben maradt testvérükhöz. Anyanyelvem végül is magyar lett, és ennek megfelelően minden tanulmányomat Magyarországon végeztem.
1969-től házasságom és további életem ismét Izraelhez kötött, ahová a saját, megátalkodott cionizmusom visszatérített.
2004 óta, mint a Jeruzsálemi Héber Egyetem nyugdíjasa, újra Budapesten élek. Az olvasó elé bocsátott naplójegyzetek a válásomat követő időkről szólnak, a jeruzsálemi és a budapesti képek nagyjából kronológiai sorrend szerint követik egymást.
Írásomban történetek és rövid esszék váltakoznak. A bibliai vonatkozású és történeti-esztétikai jellegű megjegyzéseim közben barátaimra, a festészetre, vagy egy-egy meghatározó zenei élményre is kitérek. A bejegyzésekben megszólított személy az élettársam, S. Anna, akivel békés napjaimat töltöm, és akinek köszönettel tartozom, hogy beavathattam őt a készülő munkába.
Fontos megjegyzés: a napló szerkesztése közben Izrael honvédő háborúja zajlott, mely rám és az írás hangulatára súlyos árnyékot vetett” – fogalmaz az Új Forrás kiadónál megjelent kötet előszavában a költő.
