“A zsidóság mindig is aktuális volt és provokatív”

Borgula Andrással és Marcsa Barbarával beszélgettünk az új Gólem Központról, a független kulturális szervezetek működtetéséről. Szó volt arról is, hogy mi a zsidóság a színházban, betonfeltörésről és pékmesterségről, illetve a magyar színházi közegről. 

Kérlek, mutatkozzatok be, és meséljetek arról is, hogyan született a Gólem Központ?

Borgula András: Én a Gólem Színház egyik alapítója voltam 17 évvel ezelőtt, jelenleg a Gólem Központ művészeti vezetője vagyok. A Gólem Központ egyfelől a Gólem Színház otthona, másfelől minden zsidó vonatkozású előadóművészeti produkció befogadó tere szeretne lenni. Ez lehet cirkusz, zene, mozgásszínház, tánc vagy bábszínház – egyetlen kritérium van, a legtágabban értett zsidó vonatkozás, amelynek természetesen semmi köze az alkotók származásához vagy családtörténetéhez. 

Marcsa Barbara: Én a színház ügyvezető igazgatója vagyok, és több mint 10 éve dolgozom már itt. A nonprofit menedzsmentbe egy korábbi civil szervezetemnél tanultam bele. Ezt a tapasztalatot hoztam ide, és közben kulturális menedzseri végzettséget is szereztem. A kávézó üzemeltetéséhez pedig további tanulmányokat is folytattunk: András nem dicsekedett még vele, de ő szakács, én pedig pék vagyok. A Jurányi Inkubátorházat, ahol azelőtt működött a színház, egyszerűen kinőttük, és mivel kialakult körülöttünk egy állandó közönség, úgy éreztük, saját otthonra van szükségünk. Már öt éve elkezdtük keresni a helyet, kapcsolatba léptünk több kerületi önkormányzattal. Ennyi idő kellett hozzá, hogy valóssággá váljon a Gólem Központ. Idén október 23-án nyílt meg a ház a Csányi utca 3. alatt. 

Az érintett VII. kerületi önkormányzatnál közben lezajlott egy kurzusváltás. Ez mennyiben befolyásolta a projektet? 

BA: Ebben a tekintetben teljesen észrevétlen volt számunkra. Az előző polgármester, Vattamány Zsolt teljes mértékben támogató volt. Ha minden igaz, a képviselőtestületen is ellenszavazat nélkül ment át, a Jobbik is megszavazta. A megállapodásunk után pár hónappal később jöttek az önkormányzati választások, de minden ment tovább változatlanul. Anyagi támogatást is biztosítottak, és ma is fontos partnerként kezelnek minket. 

Mára a zsidó terek mintha muzealizálódtak volna a VII. kerületben. Hogyan fogadták, hogy ti újra elevenné szeretnétek tenni a városrész zsidó kultúráját. 

BA: Arról, hogy egyáltalán belevágtunk, sokaknak az a véleménye, hogy meg vagyunk őrülve, különös tekintettel a mostani finanszírozási körülményekre. Ami a kulturális ajánlatot illeti, csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, igaz, keveset – most, a járvány felfutó szakaszában éppen kevés a látogató. Ebbe a térbe jól illeszkedik, amit létre szeretnénk hozni, és az valóban nem múzeum, nem rituálé és tiszteletadás, nem mintha bármi fenntartásunk volna a vallással. Európai, kortárs, provokatív zsidóság – ez az ars poeticánk, dehát a zsidóság mindig is aktuális volt és provokatív, szóval a mi elképzelésünk igazából hagyományőrzés. 

Hogyan függ össze ezzel az a hitvallásotok, hogy a Gólem elsősorban színház és csak másodsorban zsidó? 

BA: Színházi emberekként számunkra a zsidóság nem előírások sokasága, hanem inspiráció. Persze nem vitatom, hogy lehet a vallási előírások betartása is inspiráló, de ez attól is függ, hogy ki milyen személyes viszonyt épít ki a hagyománnyal. A zsidóság számunkra a közösségépítés fontos aspektusa. Máshol, mondjuk New Yorkban, sokkal bevettebbek a tematikus színházak, a ladinó, fekete vagy éppen LMBTQ színházi kezdeményezések, amelyek úgy foglalkoznak a saját közösségük problémáival, hogy az mások számára is érdekes legyen. 

Nálatok melyek ezek a problémák? 

BA: A természetfelettitől a családi konfliktusokig bármi lehet. Zsidó és nem zsidó emberek párkapcsolati problémáitól a zsidók teljes eltűnéséig – az egyik előadásunk pont ezt járja körül. Egyszerűen mindenbe belekeverjük a zsidókat, sokféle zsidó karaktert és problémát. 

A Forbesnak azt nyilatkoztad a közelmúltban, hogy teljesen új támogatási formákat és stratégiákat kell találnotok, nektek és az egész szcénának is. Ez a központ milyen forrásokból jött létre? 

MB: Volt egy nagyon részletesen kidolgozott forrásteremtési stratégiánk. És úgy terveztük, hogy tavaly áprilisban elkezdődnek majd az események is, de ismeretes módon nem így lett. A koronavírus miatt mindent át kellett ütemezni a felújítással kapcsolatban, és végiggondolni, mi az, amibe feltétlenül bele kell fognunk, hogy egyáltalán ki tudjunk nyitni. A felújítási munkák nagy részét mi magunk végeztük el. Felvertük a beton aljzatot, gipszkartonoztunk, téglafalakat emeltünk. A vízvezeték- és a villanyszerelési szakmunkákon kívül szinte mindent mi raktunk össze – szervezeti vezetők, színészek, önkéntesek. Volt olyan színész, akinek a lezárások alatt ez volt a megélhetése. Ez idáig körülbelül 40 millió forintot költöttünk a helyre. Bár nem sok, de volt valamennyi állami támogatásunk a felújításra, és volt némi tartalékunk is, bár ebből a munkahelyek megőrzésére is költöttünk a lezárás idején. Ezen kívül volt magánadományozói kampányunk, és kaptunk valamekkora önkormányzati támogatást is. Illetve ott van még a GóleMenza, ahol közös vacsorák révén gyűjtünk adományokat. 

BA: Ez utóbbi egyszerre közösségi esemény és adománygyűjtés. Még a járvány előtt, a Jurányiban kezdődött, havonta egyszer, néhány tucat ember számára. Amikor beütött a járvány, kitaláltuk, hogy kiszállítjuk majd, amit főzünk – így egyszerre segítünk és tartjuk a kapcsolatot a közönséggel. Egyre népszerűbbé vált a szolgáltatás, és mi is felépítettünk belőle egy több száz fős adományozói bázist. A nyitás előtti utolsó hónapban álltunk csak le, hogy tudjuk a színházat csinálni.

Hogyan képzelitek el a fenntarthatóságot, ha majd egyszer teljesen helyreáll az élet? 

MB: Akkor majd jórészt a jegybevételekből fogunk újra élni, illetve a kávézóból, amit mi működtetünk. Az előadások befogadásából is jön be pénz, valamint, ha elkészül a felújítás többi része, még nagyobb terünk lesz, és próbatermet is bérbe fogunk tudni adni. Ezeken kívül több helyre pályázunk, és belefogunk egy külföldi adománygyűjtő kampányba is. 

Milyen repertoárral tértetek vissza? 

BA: Az utolsó velencei kalmárral nyitottuk meg a Gólem Központot október végén. Ezen az új előadáson kívül pedig újra színpadra állítottuk a lezárás előtt futó összes előadást. Hamarosan jön még a FreeSzfe-vel közös projektünk, a Mundstock úr és Cseri Hanna bábrendező vizsgaelőadása, amely az első befogadott darabunk lesz.  

Szokás mondani, hogy a magyar színházi közeg nagyon zárt. Felétek mennyire nyitott? 

BA: Bár ez enyhült valamennyit az utóbbi időben, ez továbbra is egy legalább két részre szakadt, igen zárt világ. 

MB: Az, hogy a Jurányiba annak idején hívtak minket, megerősítés és elismerés volt. Illetve ott tudtunk annyira megerősödni, hogy most saját otthont építhettünk. Kívülállók vagyunk, de nem teljesen, viszont ennél nem is szeretnénk sokkal beljebb lenni.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (X)