A siker útjára lépni nem félek

Két vers Cserne Klára: A siker útjára lépni nem félek című új kötetéből (Symposion kiadó, Szabadka, 2022)

Anyukám nagyon szeret.

 

Én nem szeretem anyukámat.

Anyuka rohadj meg – ez költői póz, ne félj mami. Csak oda van írva, szándékos kegyetlenségből.

Igazából szeretlek.

És nem elég, még tovább is fokozza a lírai én:

az anyukám egy szar, gonosz alak.

Mindenben segít.

 

Ezt is el fogja olvasni,

tetszeni fog neki, igaz?

 

Az anyukám minden reggel felhív

telefonon, hogy nehogy túl sokat aludjak.

Most már eleget aludtál –

mondja, pedig régebben azt mondta,

hogy a Zsuzsi, az ő anyja mindig ezt mondta

reggel amikor felébresztette őt, és hogy gyűlölte

akkoriban azt. Állítólag én hasonlítok Zsuzsira.

Ő igazán gonosz volt, anyukám nem az, csak gyűlölöm kicsit,

pedig nem szabad, mert sokat segít, megért és ápol engem.

 

Ide, anyukám, nem jutsz be.

Óvatosan sértegetlek csak, vigyázva.

 

De ez nem vicces, tudom.

Mit fognak szólni a barátaid,

ha meglátják, hogy miket írtam rólad?

 

Nem tehetek róla – mondod majd nekik.

Nem tehetsz róla. Ha kérdezik, ezt mondjad.

 

Zsuzsi sem volt gonosz, hanem holokauszt-túlélő volt.

Azért volt olyan rideg, kegyetlen és önző. Nem tehet róla.

 

Pénz a dobozban

Szüleim külföldre költöznek dolgozni. A családi lakásunk, ahonnan évekkel ezelőtt elköltöztem és minden saját tárgyamat elköltöztettem, az én és a nálam 6 évvel fiatalabb testvérem kezelésébe kerül. Szüleink bútorait és tárgyait az egyik nagyobb szobában fogjuk tárolni – a többi helyet pedig mindenféle más célra fogjuk használni.

Kiderült, hogy van egy kulccsal nyitható, kisebb széf, melynek egyetlen ismert kulcsa külföldön tartózkodik Apukámnál. Véletlenül ugyanis magával vitte. Ez azért fontos – mondja – mert van a dobozban 7-800 000 Ft készpénz. Azt szeretné kérni, hogy vigyázzunk a széfre, ami lényegében egy nehéz, de hordozható fémdoboz. Vigyázzunk rá, aztán majd amikor jövő tavasszal hazajön, akkor kinyitja és kiveszi belőle a pénzt.

Miért nem küldi haza a kulcsot postán? Miért tette bele a dobozba a pénzt? Hová tegyük a dobozt? Vigyázzunk a dobozra, mindenesetre.

Egy hordozható, de ki nem nyitható doboz, készpénzzel töltve. Mennyire számít biztonságosnak ez a megoldás? Jó őrzői leszünk a pénznek a dobozban?

Azonnal csalási gondolatok támadnak bennem – esetleg kinyitom, kiveszek belőle egy kis pénzt és visszacsukom? Eltitkoljam a testvérem elől is, hogy kiveszek belőle, vagy közösen lopjunk?

Meglopni a saját szüleimet nem túlságosan szép, de nem is túlságosan természetellenes dolog – hiszen a lakásukat is ránk bízzák: használjuk nyugodtan. Így szépen lassan mindent elveszünk tőlük, mi a gyerekeik. Elraboljuk tőlük az összes tárgyukat, legalábbis kölcsönvesszük, mi használjuk – mert megbíztak vele minket. Akkor a pénzüket is kölcsönvehetjük. Ha majd kinyitják, visszatesszük. Vagy ha tényleg nem lehet kinyitni, a dobozzal együtt használjuk. Ez a doboz 7-800 000 forintot ér. Mire lehet használni egy megbonthatatlan 7-800 000 forintos dobozt? Törzstőkének, biztosítéknak, letétnek. Mekkora kockázatai lehetnek ennek a mi oldalunkon: szinte semekkora.

Mi történik ráadásul – ha valaki más lopja el a pénzt? Betörő például. A rendőrségnek azt mondjuk, hogy elvitt egy lezárt dobozt, amiben ennyi és ennyi pénz volt? Legjobban akkor járunk, ha mi magunk lopjuk el, az a legbiztosabb.

Kockázat abban rejlik, hogy nem tudjuk ellenőrizni mi sem, hogy mennyi pénz van a dobozban. Ha letétbe adjuk valahová, és közben ők ügyesebbek mint mi, kinyitják, kifosztják és visszacsukják – nem tudjuk ellenőrizni. A mi kockázatunk – már a doboz kezelőié – akkor a legkisebb, ha kinyitjuk és a tulajdonosok elől eltitkoljuk. Egymásban teljesen megbízhatunk. De az én nyereségem akkor a legnagyobb, ha a testvéremmel sem osztozom, hanem egyedül kirablom a dobozt és visszacsukom. És ha ő is ezt csinálja? Összemérhető-e az egymásban való bizalom fenntartása közös lopás által és a feltételezett kölcsönös titkolózás egyéni lopásaink miatt?

A zárva lévő pénzesdoboz otthonhagyásának lényege ez a kérdés. Szüleink doboza megméri testvéremmel egymásba vetett bizalmunkat és pénzéhségünket, hogy mindezt előlük eltitkolva biztossá váljon: bűnös, tolvaj gyermekek vagyunk-e.

Hogy a kérdés megválaszolását elkerüljük – apukám egyértelmű és határozott utasításának ellenére kalapáccsal és vésővel, erőszakkal felnyitottam a pénzesdobozt.

Nem volt benne semmi. Üres a doboz. Nincs benne pénz.

Felhívtuk apukámat telefonon, hogy megmondjam: nincs benne 7-800 000 forint.

Papa válasza rövid volt, nagyon ingerült és minden eddig lezajlott gondolatot többszörösen alátámasztott:  Megmondtam, hogy ne nyissátok ki.

Igaza is van. A kinyitás által elveszett a benne lévő pénz. Schrödinger dobozában van is pénz és nincs is, amíg ki nem nyitják, hogy megnézzék, mennyi. A feltételezett 7-800 000 forint félig biztosan ott van. A kinyitatlan doboz értéke 350-400 000 forint lehetett.

Ez az erősen őrzött, de nem létező pénz a dobozban. Előhívja, felerősíti és láthatóvá teszi egy zárt közösség (a családunk) belső feszültségeit és a konfliktusokra adódó megoldási és elkerülési taktikáit.

Ennek a történetnek és tárgynak a feldolgozása: a dobozban lévő pénz keltette érzések szétválogatása. Család, testvér, tulajdon, lopás, doboz, pénz, bizonytalanság, tehetetlenség.

Ha kivesszük belőle a család és testvér kapcsolatot, akkor mi marad?