A legnépszerűbb zsidó dal története

A Hava Nagila lendületes dallama a cári Oroszországban született az 1800-as évek első évtizedeiben, abban az időben, amikor I. Miklós cár egy sor rendelettel nehezítette a zsidó alattvalók életét.

Hava Nagila

This is maybe the most popular and the most recognizable Jewish melody. It is also an example of my favorite type of story: the Ugly Duckling tale (other examples include “Blue Danube” waltz and the song “Moscow Nights”). The melody came from wordless “nigun” (tune) of Ukrainian Hasidim, who brought it to Jerusalem at the end of the 19th century.

Ezek között a legkeményebb az volt, hogy a zsidó fiatalembereket erőszakkal besorozták a hadseregbe, ahol 25 éves katonai szolgálat várt rájuk. Sok zsidó nyíltan lázadt a cári önkény ellen, mások szokásaikat otthon gyakorolták és a zsidó szellemiséget ott őrizték.

Jiszrael Friedman rabbi volt az egyik zsidó vezető, aki a cár elleni lázadással szerzett tekintélyt. 1797-ben az ukrajnai Ruzsinban született. A karizmatikus rebbe követőit hamarosan a „ruzsini haszidok” néven kezdték emlegetni. A többi haszid rebbéhez hasonlóan az élet nehézségei, a brutális elnyomás dacára a boldogságot és örömöt hirdette. A dalolás az öröm megélésének egy formája. Számos haszid közösségben terjedtek el a szöveg nélküli dallamok, a nigunok, amket az ünnepi asztalnál, sabbatkor dúdoltak, emelve az ünnep hangulatát.

Friedman 41 éves volt, amikor a cár elleni lázadásért börtönbüntetésre ítélték. Két év után sikerült megszöknie, 1840-ben átszökött a határon, s a bukovinai Szadigorában (akkor a Habsurg birodalom, ma Ukrajna) telepedett le, ahol a helyi zsidó közösség befogadta, és újabb híveket szerzett magának. A ruzsini haszidokhoz hasonlóan a szadigoraiak is szerettek közösen énekelni összejövetelek alkalmával. Az egyik kedvelt dallamuk épp a Hava Nagila volt (amit persze akkor még nem ezen a néven ismertek).

a 20. század fordulóján a szadigorai haszidok egy csoportja Jeruzsálembe települt; magukkal vitték a nigunokat. Ott 1915 körül megismerkedtek egy zenei újítóval, s ez a találkozás a zsidó zenének is új irányt szabott. Az 1882-ben Lettországban született Abraham Zvi Idelsohn zeneszerző és kántor volt, németországi zsinagógákban működött, majd 1905-ben alijázott. Avatott zenetudós és lelkes cionista volt, a korai népzenekutatók egyike. Idelsohnt elbűvölte a zsidó hagyomány sokszínűsége; élete során több ezer, Ázsiából, Észak-Afrikából és Európából származó zsidó dallamot rögzített, s köztük van a sadigorai nigun, amit ma Hava Nagila néven ismerünk.

Idelsohnt megihlette a vidám melódia, szöveget írt hozzá, amiben a zsidók Izráel földjére történő visszatérését ünneplik.

Idelsohn az addig szöveg nélküli nigunt az új héber nyelvű zenei kánon részének szánta, amely egyesíti a világ különböző részéből a születőben lévő új Izráel földjére érkező zsidókat. A szöveg a zsidó ünnepi liturgiából ered: Ze ha’jom asza Adonaj, nagila v’niszmecha bo, Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! ” (Zsoltárok 118:24).

Idelsohn a haszid dal új változatának bemutatóját az I. világháború végét ünneplő jeruzsálemi koncertre időzítette. A Hava Nagila egyik napról a másikra lett sláger. A szerző így emlékezik vissza: „A dalt kórus adta elő, és nyilván rögtön megragadta a hallgatóság figyelmét, mert a következő napon férfiak és nők Jeruzsálem szerte mindenfelé énekelték. Rövid idő alatt népszerű lett Erecben, majd elterjedt az egész zsidó világban.” Gyakran a hóra körtánc közben énekelték. Izrael határain túl cionista táborok, később zsidó esküvők és más ünnepségek elválaszthatatlan része lett.

Az 1950-es években a dalt nem zsidó előadóművészek is gyakran vették fel repertoárjukba. Az egyik első közöttük Harry Belafonte volt, aki New Yorkban fedezte fel, és később a “Day-O” (vagy más címmel “The Banana Boat Song”) mellett a másik legnépszerűbb számának nevezte.

Harry Belafonte a zsidó dalt Németországban énekelte az 1950-es években.

Hava Nageela – Harry Belafonte.wmv

Hava Nageela – Harry Belafonte at Carnegie Hall

A sztár így nyilatkozott: „Szíven ütött, hogy itt vagyok én, egy afroamerikai Németországban, ahol egy évtizeddel korábban tömeggyilkosságot hajtottak végre, most pedig a német gyerekek velem éneklik a zsidó dalt, arról, hogy ’legyen béke, és örömteli szívvel vigadjunk’. Ez mélyen megérintett.”

A Hava Nagila ma talán a legismertebb zsidó dal. Ally Raisman erre a dallamra adta elő talajtorna gyakorlatát a 2012 évi olimpián és nyert vele aranyérmet. A youtube-on a dalnak mintegy félmillió különféle felvétele található meg.