A holokauszt nemzedékei – könyvbemutató a Zsidó Egyetemen

Több mint száz érdeklődő vett részt 2024. február 7-én az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen megrendezett nagy sikerű könyvbemutatón.

A Virág Teréz Traumakutató Csoport három tagja, Bárdos Katalin, Heller Mária és Vörös Kata által szerkesztett A holokauszt nemzedékei – Traumatizált generációk az interperszonális, szociális és kulturális térben című kötetet mutatták be. A kötetben szereplő írások a Virág Teréz Traumakutató Csoport 2021. április 15-i, a kötettel azonos című konferenciáján elhangzott előadásokon alapulnak.

Virág Teréz (1930-2000) pszichoanalitikus az 1980-as évektől haláláig foglalkozott a holokauszttrauma, és a másod- és harmadgenerációs trauma kutatásával. A kutatócsoport vezetője 2020-as haláláig Erős Ferenc szociálpszichológus volt, akire a kötetben több tanítványa is nagy szeretettel emlékezik vissza. Maga a kutatócsoport 2018-ban jött létre a KÚT Alapítvány és az OR-ZSE Szociális Munka és Társadalomtudományi Tanszéke közötti együttműködés gyümölcseként. A Váradi Júlia által moderált könyvbemutatón dr. Pléh Csaba, pszichológus, akadémikus bevezetőjében beszélt arról, hogy milyen formában válik a diszkurzív emlékek világa kollektív történeti emlékké, és a trauma szó milyen jelentésváltozásokon ment át eredeti jelentéséhez képest, illetve beszélhetünk-e ezekben az esetekben csoportfelelősségről.

Ezt követően a kötet több szerzője is megszólalt. Bakó Tihamér arról beszélt, hogy szerzőtársával, Zana Katalinnal hogyan alkották meg a transzgenerációs atmoszféra kifejezést, vagyis hogyan válnak a sajátunkká azok az élmények, melyeket mi ugyan nem éltünk át, de a szüleink átadnak számunkra. Ahogy az élmények, amelyekről korábban nem lehetett beszélni, különböző csatornákon átadódnak számunkra, ez lesz az általuk megalkotott atmoszféra fogalma, és hogy a harmadik generáció szempontjából, akik már csak közvetítve kapják meg ezeket a traumákat, ez milyen izgalmas kérdéseket hordoz magában.

Ezután Erős Ferencre „Ferire” emlékeztek kedves szavakkal a kötet bevezetőjét jegyző tanítványai, Richter Júlia és Kroó Adrienn, valamint Takács Mónika.

Zana Katalin beszélt arról, hogy Bakó Tihamérral közös munkájuk során kollektív traumákkal foglalkoznak, azt vizsgálva, hogy mennyire hagynak mély nyomot a korábbi generációk élményei, milyen módon adódnak át a szavak nélküli behatások, hogyan marad el a gyász, és válnak részünkké az élmények olyan formában, hogy nem is beszélnek róla. Az analitikus modell, a transzgenerációs atmoszféra egy vivőközeggé vált, olyan mező, mely tudattalanul is közvetít a generációk között. Láthatjuk ezt a második és harmadik generációban megjelenő aránytalan szorongásban is. Beszélt továbbá arról, hogy Virág Teréz világszinten az elsők között, Magyarországon pedig az első volt, aki leírta, hogy sok lélektani probléma létezik, melynek az előzményeként egy traumát találhatunk. A társadalmi szintű párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy előremozdulás történjen ezzel kapcsolatban, mivel, ha ez elmarad, akkor tovább kísértik az ezzel kapcsolatos problémák a társadalom tagjait.

Bakó Tihamár szerint nagyon érdekes tapasztalás volt, hogy egy olyan traumára, mint a COVID járvány, milyen módon reagáltunk, egyéni, csoport- és társadalmi szinten. Ez az időszak is egy transzgenerációs élményt hozott számunkra, ami felkavart valamit bennünk és a mostani életünkben.

Richter Júlia elmondta, hogy a mostani, harmadik generáció felnövésével változott a helyzet, hiszen a második generáció úgy nőtt fel, hogy nem beszéltek erről, létezett a „csend konspirációja”, ami azonban megváltozott, a rendszerváltás után már lehetett arról beszélni, amit Erős Ferenc is kutatott, hogy mi határozta meg a zsidó identitást, ahol a vallás és hagyomány helyébe a holokauszt lépett. A harmadik generáció számára új lehetőségek nyíltak meg, a túlélőket is kérdezhették, illetve a nagyszülő és unoka közötti sajátos kapcsolat lehetővé tette, hogy kinyílhattak olyan témák is, amelyek addig nem kerültek terítékre.

Az est lezárásaként, Virág Teréz lánya, Bárdos Katalin mesélt édesanyja örökségéről, a kutatócsoport létrehozásáról, amely Erős Ferenc ötlete nyomán jött létre. A jelen kötet alapjául szolgáló konferencia szintén teljes mértékben az ő ötlete volt, amelyen azonban hirtelen halála miatt már nem vehetett részt. A konferencia eredeti időpontját, 2020. májusát a COVID járvány miatt többször is halasztani kényszerültek, így végül online formában valósult meg 2021. áprilisában.

A kerekasztal-beszélgetés lezárásaként a közönség is feltehette kérdéseit, amelynek során arra keresték a választ, hogy milyen közösségeket lehetne létrehozni a magyar társadalomban a traumák feldolgozására, hiszen az ezzel kapcsolatos közéleti állapotok hagynak kívánnivalót maguk után. Bakó Tihamér a visegrádi országokban látható kezdeményezések közül egy cseh példát hozott fel jó gyakorlatként, ahol a feldolgozást támogatandó, csoportokot hoznak létre, és amely műhelyek és csoportok Magyarországon is hasonló módon tudnának megfelelő közösségek lenni a feldolgozáshoz.

A kötet az Animula Kiadó gondozásában, Gerlóczy Sári rajzaival jelent meg.

A szerző az OR-ZSE mesterszakos hallgatója