A beteljesületlen szenvedés regénye

A művész szürrealista egzisztencializmusa át-meg átszövi az elbeszéléskötetet, reflexió ez a mindannyiunkat körülvevő, ordító, belső magányra, amely kapaszkodna valaki másba, de nem tud.

Mindannyian kapaszkodni próbálunk, belénk is kapaszkodnának, de csak a saját terhünket bírjuk hordozni, amely néha annyira nehéz, hogy szívesen megválnánk tőle, de nem lehet, mert teherhordásra teremtett bennünket az Örökkévaló, mióta kiűzettünk az Édenből.

Sőt, miközben tartjuk önmagunkat és próbáljuk tartani azokat, akik saját terheik cipelésére alkalmasnak hisznek, még élni is kell élni valamiből, és tűrni, hogy hiperszenzibilis személyiségünket naponta katasztrófának tegyük ki, miközben szemléljük embertársaink tragikus útját a földön.

S mindez miért? Mert kiűzettünk. Mert erősebbnek találtuk önmagunkat Istennél. Mert azt gondolta valahol valaki, hogy bírni fogjuk. És nem bírjuk. Csupán önmagunkkal élünk együtt, de ezt sem mindig bírjuk.

Ezer kérdés a létről, nincs, akinek feltegyük, mert megszűnt az Örökkévalóval a közvetlen kapcsolat.

A beteljesületlen szenvedés regénye ez a könyv, mert a beteljesülés, maga a halál.

Kószál az olvasó a történetek, a sok-sok költői kép között, amelyek egyetlen képet formálnak – jelzők, metaforák rendszerében példázzák az élet hiábavalóságát.

És amikor már teljesen elsüllyednénk kétkedésünk mételyében, utánad nyúl a művészet, az alkotó, Isten ihletével a lelkében – tehát hiába volt a kiűzetés, Isten itt van, veled, fogja a tollat, amikor dolgozol, befészkeli magát agyad sejtjei közé, ihletet és erőt ad, hogy lefesd azt a tündöklő ragyogást, amelyet az Ő szánt a kiválasztottaknak, hogy munkájuk erejével könnyebbé tegyék a terhet, amelyet kiűzetésünk óta nyomorultul cipelünk.

Felmerül a kérdés, hogyan alkalmazkodhatunk eme Isten nélküli világhoz? Isten kezében vagyunk.

Tóth B. Judit: Kezdetben volt az Éden és más történetek, Ampersand & Son Kft. 2026