Amerikai zsidó esküvők
Istennel és anélkül
Amerikában a zsidó esküvő szinte minden mozzanatának jelentősége van. A házasságkötés: alkuk, személyre szabott rituálék szakértők által formált színtere.
Sadchenok (házasságközvetítők) sora egyengeti már az egyedülállók útját is: megmondják, ki a jó férjnek- vagy feleségnek való; melyik a jó match és melyik nem; ki kit érdemel meg; mit kell viselni, mondani, gondolni ahhoz, hogy az ember elkeljen. Avraham Newman ortodox rabbi rendszeresen tart előadásokat, csak nőknek arról, hogy a barátot miként kell ügyesen vőlegénnyé alakítani.
– A mai nemi identitás-zavaros időszakban a férfiak elfelejtettek valódi férfiak lenni, a nők pedig nők. A férj-fogás ezért ma olyan, mint a halászat: be kell dobni a csalit (pl. a nő viseljen csillogó ruhákat és mindig legyen csinos), és amikor a férfi bekapta a csalit, a nő tekerje a pecabotot egy kicsit, aztán engedje, hadd ússzon. Előadás sorozatával és informális társközvetítő tevékenységével Newman rabbi szeretne több boldog zsidó házasságot nyélbe ütni, hiszen a p’ru úr’vu (szaporodjatok és sokasodjatok) a legelső tórai parancsolat.
A magyar származású Jungreisz Eszter rebbecin elsősorban a gazdagok társközvetítője. Könyvei és heti cikkei rendkívül népszerűek: azt tanítja, Isten a harmadik fél a házasságban. Ha őt bevonják, nő az áldások száma. Ha kihagyják, csak baj lesz.
Yitzchak Ginsburg chabad rabbi könyve, The Mystery of Marriage (A házasság rejtélye) a házasság misztikus oldalát mutatja be, modern pszichológiával ötvözve: a férj és a feleség lelke egy tőről származik, uniójuk lényege az egy-ség, ezt kell megélni a mindennapokban. Könyve gyakorlati útmutatót is tartalmaz: kitartásra bíztat, és amellett érvel, hogy nincsenek véletlenek vagy tévedések, dolgunk van a társunkkal. Nem mindig az a lelki társunk, akivel a legkönnyebb az élet, hanem az, aki mellett a legtöbbet fejlődhetünk.
Shalom Arush rabbi, az izraeli breslov haszid közösségből még ennél is tovább megy kimondottan férfiaknak írott bestseller könyvsorozatában, a Béke kertjében (Garden of Peace). Egyenesen azt állítja, hogy
a nők már megváltották magukat
Éva bűne miatt azzal, hogy nem vettek részt az aranyborjú imádásában. Ma már csupán azért vannak a reinkarnációs körforgásban, hogy a férfiak spirituális felemelkedését segítsék. Ezért a férjeket arra szólítja fel, hogy engedelmeskedjenek mindenben a feleségüknek. Magasabb szinten állnak a férfiaknál, így minden kritikájukat isteni eredetűnek kell venniük, mely a javulásukat szolgálja.
Az esküvő – a bár micvó mellett – a legnagyobb „buli”, költségei New Yorkban tízezer dollártól a csillagos égig terjednek. Az ultra-ortodox közösségben a szegényebb párok megsegítésére sokféle alap létezik, melyek kamat nélküli kölcsönt vagy több ezer dolláros támogatást nyújtanak.
– Egy zsidó lapban találtam a hirdetést: kedves emberek teljesen önzetlenül nemcsak pénzt adtak, hanem elintézték, hogy a zsinagógát, a zenekart és a rabbi szolgáltatásait is ingyen kapjuk – mondja Daniella, egy újdonsült asszony. Hagyományosan a menyasszony családjának a feladata az esküvő szervezése. Mivel azonban én betértem, a szüleim semmit sem tudtak segíteni, el se jöttek, nekem meg fogalmam sem volt arról, hogy mi a teendő. A szponzorommal annyira összebarátkoztunk, hogy végül mindenben segített, sőt ő kísért a hüpe alá is.
Mivel a menyasszony támogatása fontos parancsolat, számos gemach (jótékonysági szervezet) létezik, melyek a menyasszonyi ruháktól kezdve az asztalterítőkön át a daloskönyvig
minden szükséges kelléket ingyen
a rászorulók rendelkezésre bocsátanak. Ezeket olyan leányok is gyakran igénybe veszik, akik nem spórolni szeretnének, hanem környezet-tudatosabb életre vágynak.
A jobb módúak számára a lehetőségek száma végtelen: van, aki repülőn mondja ki az igent, mások a mexikói tengerpart homokján kelnek egybe. Parti-szervezők és rabbik tartanak felkészítő előadásokat és megbeszéléseket nem csak az ifjú pár, de egész családjuk számára is, hogy a ceremónia minél „testhezállóbb” legyen. Minden részletet megbeszélnek. A legtöbb vita az esküvői ajándékok körül folyik. A legtöbb pár ugyanis ilyenkor szerzi be az új háztartáshoz szükséges tárgyakat – az eljegyzési partitól kezdve, több hullámban. Kevésbé elegánsnak, ám progresszívnek számít pénzügyi támogatást kérni, vagy az adományokat jótékonysági szervezeteknek továbbküldeni.
Amerikában a vegyes házasságok aránya lassan eléri az ötven százalékot, de a közösségekben még csak most kezdik ennek rituáléit kitalálni. A 92Y zsidó kulturális központban David Kalb ortodox rabbi rendszeresen készít fel különböző vallású párokat az esküvőre és az együttélésre. Ha a pár nem zsidó tagja szeretne betérni, segít neki. Ám ha vallásuk megtartásával szeretnének együtt élni, tanácsokkal látja el őket arra nézve, hogy miként navigáljanak a különbségek között, majd olyan liberálisabb rabbihoz irányítja őket, aki vállal ilyen ceremóniát. Mivel az államilag elismert esketési jogosítványt könnyű kiváltani, a rabbik mellett szinte bárki elláthatja a feladatot.
A zsidó esküvő hagyományos rituáléit egyre gyakrabban szabják személyesre. Saját készítésű hüpe alá állnak; van, aki rockzenére vonul be az esküvőre; más pedig barátai vállán, repülő szőnyegre emlékeztető alkalmatosságon viteti magát az arához. Dasee Berkowitz a JLife Consulting vezetője a zsidó rituálékat igyekszik tartalmasabbá tenni, a brit milától kezdve az esküvőkön át a temetésekig. A menyegző előtt akár fél évig is együtt dolgozik a párral, mélyebben elmagyarázza a zsidó esküvői szokásokat, hogy azokat személyesebbé, élvezhetőbbé és értékesebbé tegye minden résztvevő számára, figyelembe véve vallásosságuk mértékét és egyéni ízlésüket. Mindenre talál megoldást.
– Az egyik kliensem érdekes kéréssel állt elő: olyan zsidó esküvőt akart, melyből kihagynák Istent. Mindketten tudósok voltak és nem akartak olyan ceremóniát, melynek rituáléiban, fogalmaiban nem hisznek. Ugyanakkor rabbit kértek az esküvő levezetéséhez, mert a zsidó atmoszférát fontosnak tartották. Így átírták némelyik áldást.
Rebecca S. indiai vőlegénye nyakában indiai virágfüzérrel állt a hüpe alá. Mivel a vőlegény betért, édesapja nem kísérhette őt a hüpéhez. Így a papát egy szanszkrit szöveg felolvasásával vonták be a rituáléba. A hagyományos hét áldást (seva brachot) csak zsidó férfiak mondhatják el, ám ugyanezt angolul, szanszkritül, vagy más nyelven már bárki recitálhatja. A menyasszony nyakában is virágfüzér lógott, ezeket a hüpe alatt kicserélték.
Steve Greenberg ortodox rabbi, a meleg jogok élharcosa tavaly novemberben két ortodox férfit adott össze. „Ez az esküvő Washington DC polgári joga szerint érvényes, de nem számít kiddusinnak (ortodox törvény szerinti zsidó esküvőnek). Az ortodox kiddusin szerintem sem megfelelő azonos nemű párok számára. Ez a szertartás két férfi egymás iránti elköteleződésének ünneplése volt barátaik és családtagjaik előtt” – írta Greenberg a Jewish Week c. hetilapban. Ennek ellenére száznál is több ortodox rabbi írt alá egy Greenbergtől elhatárolódó nyilatkozatot, melyben kijelentik: az azonos neműek házassága a Tóra értékeinek megszentségtelenítése. A liberálisabb irányzatokhoz tartozó rabbiknak könnyebb dolguk van.
A zsidó esküvő és
a házasság feminista hadszíntér
is: a JOFA, az ortodox feminista szervezet egész internetes adattárat hozott létre a szertartás gender-különbségeinek halachikus (zsidó törvényeknek megfelelő) kiegyenlítésére. Hosszasan értekeznek arról, hogy miként vállalhat aktívabb részt a nő a szertartásban – például míg hagyományosan a vőlegény húzza a menyasszony ujjára a gyűrűt, ma már ezt a menyasszony is megteheti.
Átírták a ketubát (házasságlevél) is, hogy az ne a nő adás-vételéről szóljon, hanem 21. századi, egyenlő felek partnerségről, melyben a nő is kötelezettségeket vállal a férje iránt. Divatos a nem vallásos szertartásokból átvett házassági fogadalmak nyilvános felolvasása is. Ma már magára valamit adó rabbi el sem vállalja a házasságkötést úgynevezett pre-nuptial agreement nélkül, melyben a férj kötelezettséget vállal arra, hogy ha a feleség válni akar, elengedi. Erre azért van szükség, mert világszerte több ezer elhagyott ortodox vallásos nőt (héberül: agunát) zsarol a férje azzal, hogy nem adja ki a válólevelet. Ilyenkor a nő nem házasodhat újra, és ha más férfitól születik gyermeke, az mamzer státuszba kerül, tehát nem házasodhat zsidóval.
A mikvét (rituális fürdőt), melyet a zsidó házasság alapjának tekintenek, mostanában kezdik újra felfedezni a nem ortodox nők is, többnyire Aryeh Kaplan és Anita Diamant a mikve spirituális oldaláról szóló könyvei kapcsán. Korábban a mikve elsősorban a nő havi vérzésének tisztátlanságához kapcsolódó, avíttas, férfiuralmi jelképnek tűnt. A Diamant-által alapított Mayyim Hayyim, Boston-közeli közösségi és oktatási központnak is köszönhető, hogy sokan újra szent, élő vízként tekintenek a mikvére. A nőiesség ünneplésének rituális helyszíne lett, mely a nőket ciklikus természetükhöz és magához a természethez kapcsolja.Segít az is, hogy ma már az amerikai mikvék a wellness fürdők színvonalán állnak: tiszták, elegánsak, fűtöttek, gyakran extra kozmetikai szolgáltatásokat, tanácsadást és masszázst is kínálnak. Kevésbé ellenőrzik az alámerülő nőket, ezzel visszaadva a saját testük fölötti rendelkezési jogot.
Címkék:2012-03