“A rendező Izraelbe távozott…

Írta: Zsehránszky István - Rovat: Kultúra-Művészetek

… és nem volt szabad feltennünk a nevét a plakátra.” A bukaresti zsidó színház művészeinek emlékeiből.

Maia Morgenstern

maia morgenstein  ango final cimu eloadason szerzo Mario Diament

Maia Morgenstein az Ango final című előadáson

– Minden pillanat, amit a TES-ben (az Állami Zsidó Színházban) megélek, különleges. Igazságtalan lennék, ha egyet is kiemelnék. Számomra mindegyik életlecke. Kezdve azzal, hogy miután a színiakadémiai felvételi vizsgán elbuktam, felvettek a Zsidó Színházba.

Maia Morgenstern elbukott a színiakadémiai felvételin? Ez nem lehet igaz!
– De így volt.

A Zsidó Színház becsületére váljék: mégiscsak megláttak valamit. Felismerték az Önben rejlő tehetséget.
– Itt is vizsgáznom kellett ahhoz, hogy felvegyenek. Mit láthattak egy színházi tapasztalattal nem rendelkező, tizennyolc éves leányban… Mindenestre korlátlan bizalmat élveztem. Elláttak szerepekkel, melyekre valójában nem voltam felkészülve. Nagy iskola volt. És itt tanultam meg a jiddis nyelvet. Mert a szüleim, most ne részletezzük miért, otthon sem beszélték ezt a nyelvet, ami nagy hátránnyá vált számomra, de leküzdöttem.

Ott, a színházban meglelte az anyanyelvét…
– Harminc éve, hogy munkakönyvem van. Az Állami Zsidó Színházban kaptam. Nyilván először statiszta kórustagként alkalmaztak. De rövidesen nagy szerepeket kellett eljátszanom. Az első beugrás volt. Radu Mihăileanu külföldre menekült, s át kellett vennem a szerepét, Puckot. Elég, ha azt mondjuk, shakespeare-i hős, és nyilvánvaló hogy mekkora feladat. Nem az eredeti darabban, hanem egy zenés színházi revüben kellett megelevenítenem őt, a varázslót, a tündéri álomteremtőt. Egyik napról a másikra. Állítólag alkatilag hasonlítottam Radu Mihăileanura: nekem is fekete hajam volt, göndör, az orrom is eléggé látható, és ami a legfontosabb: ugyanolyan bátor voltam a színpadon, és ugyanolyan örömmel dolgoztam, mint ő. Hát ezért kaptam meg a szerepet… Egy éjszaka állt rendelkezésemre, hogy megtanuljam a szöveget jiddisül, és megtaláljam magamban Puckot…

Hogy aztán másoknak is megmutassa.
– Igen, mert lassan előjöttek a dolgok. A TES-ben nagyon sok zenés előadás volt, és van ma is. Néha el kellett énekelni azokat a dalokat, amelyeket édesanyámtól, édesapámtól hallottam, és amelyek itt a színházban más súlyt és jelentést kaptak… Aztán elvégeztem a színiakadémiát is, de soha meg nem szakadt a kapcsolatom a Zsidó Színházzal. Azóta sem, hogy a bukaresti Nemzeti Színház művésze lettem. Állandóan játszom a TES-ben.

*

Leonie Waldman-Eliad

– Ma is izgalommal gondolok a legelső fellépésemre a Zsidó Színházban. Avram Goldfaden Boszorkány című darabjában léptem először színpadra, a színház nagy színészeinek társaságában. Aztán egy sor jelentős szerep következett a klasszikus jiddis drámairodalomból, majd a világirodalom klasszikus és jelenkori műveiből, amíg eljutottam odáig, hogy én is egyéni műsort mutathassak be. Első egyéni műsorom címe: Énekeljenek velem egy dalt, amelyből később lemez készül. Zsidó népdalokat énekeltem. Színházunk repertoárja rendkívül változatos, és minden színésznek egyaránt meg kell állnia a helyét a tragédiában, a drámában, a vígjátékban vagy a zenés előadásban, tudnia kell beszélni, énekelni, táncolni – vagyis mindent, amire a színpadon szükség van. Visszatérve az első fellépésemre: nagy-nagy izgalommal járt, de rengeteget segítettek a színház nagy művészei, akiktől sokat tanultam. Csodálatos, jó kolléga volt Sevilla Pastor és Dina König, gondját viselték a fiataloknak, így nekem is.

És feltehetőleg Ön is hasonlóképpen viszonyul a mostani fiatalokhoz, hiszen teli van fiatal színésszel a Zsidó Színház.
– Kétségtelen. Persze csak olyan mértékben segítek, ahogy ők is hajlandóak elfogadni, amit nyújtunk, mert ez más nemzedék, más mentalitás.

De jól érzi magát közöttük?
– Valóban jól érzem magam, és segítek nekik abban, hogy megtanulják a jiddis nyelvet.

*

Rudy Rosenfeld

rudy rosenfeld

– Nehéz kérdés. Hogyan válasszak ki egyetlen pillanatot?…

– …amikor millió nagy pillanat között kell válogatni.

A színész élete teli van rendkívüli momentumokkal. Annyi szerzővel találkozik, annyi szereppel, annyi rendezővel, és annyi színésszel! S ha már így, ajtóstól rontottunk a házba, el kell mondanom, hogy nagy szeretettel emlékezem a Hogyan hódítsuk meg a nőket? című előadásunkra, amelyben Woody Allen szerepét játszottam. (Eredeti címe: Játszd újra, Sam!) Fantasztikusan hosszú életű produkció volt, több mint 300 előadást ért meg. Előbb jiddis nyelven játszottuk. Aztán – mert hogy kiszállásra nem vihettünk magunkkal elég fülhallgatót azoknak, akik fordításban akarták hallani a szöveget – át kellett térnünk a román nyelvű előadásokra. Megragadtuk az alkalmat, és Bukarestben is eljátszottuk a darabot, teltházzal, minden színházban. Erre azért volt szükség, mert a mi negyedünkben kevés a néző. Ezért felléptünk vele a Nottara Színházban, a Bulandra Színházban, a revüszínházakban, mindenütt. Bukarestben és vidéken is sikerünk volt, pedig tegyük hozzá: olyan korban éltünk, amikor senkinek sem volt nevethetnékje. Woody Allen értelemre ható komédiája viszont behozta a nézőt. Nagy szeretettel jöttek…

Mikor is történt mindez?
– 1986-87-ben. Nehéz időszakban.

Szellemi sivatagban. Utolsókat rúgta a Ceauşescu-rendszer. Veszettebb volt, mint valaha… Érthető, hogy mindenki oda rohant, ahol mégiscsak kaphatott valami mást.
– És ami szintén feltűnhetett a színházba járóknak: az előadás plakátjáról hiányzott a rendező neve. Rendező nélkül játszottuk, ugyanis Adrian Lupu, aki az előadást színpadra állította, Izraelbe távozott, és nem volt szabad feltennünk a nevét a plakátra.

Ilyen esetben az is előfordult, hogy az elvtársak letiltották az előadást…
– Pályámon ez volt az egyik csúcs. A másik, az igazi, pedig most van: hogy élek és játszhatok… A nemlét ugyanis meglátogatott, szívinfarktus formájában… És hogy milyen gyorsan telik az időnk: nemrég még, 1965-ben a Vőlegényt játszottam a Dibukban. Kivételes szerencsénk volt: elmehettünk vele Amerikába és Kanadába. Aztán 1994-ben megint bemutattuk a Dibukot, ekkor már a Rabbit játszottam… Ezért érzem magam a csúcson.

 

TESmagus_eloadas web.JPG
A bukaresti Állami Zsidó Színház előadása

 

Címkék:2010-09, Bukaresti Zsidó színház, Ceausescu, Maia Morgenstern

[popup][/popup]