Átadták a „Zsidóságért” díjakat

Írta: mazsihisz.hu - Rovat: Közösség

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vasárnapi közgyűlésén a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában az idei Zsidóságért díjakat Dr. Havas Judit, Schmidt Orsolya, Dr. Farkas Ciprián, Márkus Sándor vehette át a magyarországi zsidóság érdekében végzett, példamutatóan magas színvonalú munkájáért. Posztumusz Zsidóságért díj kitüntetést kapott Raáb András, a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség idén elhunyt elnöke az elismerést fia Raáb Gábor vette át.

Az elismeréseket Heisler András elnök és dr. Kunos Péter ügyvezető igazgató adta át. Az alábbiakban a díjazottak laudációjából idézünk.

Életet teremteni a hűség révén a pusztulásból: Posztumusz-díj / Raáb András
Az alig hetven év bő harmadában, mert nem egészen hetven évet adatott élnie a földön, a kiskunhalasi zsidó hitközség vezetője volt, a majdnem teljes pusztítás után született és ott, ahol egykor nagy zsidó közösség volt, vigyázott, hogy legyen valami akkor is, amikor már csak a maradék maradékát lehetett vigyázni.

A magyar kultúra egységesítése a humanizmusban: Dr. Havas Judit
Hosszú évtizedek óta ugyanazzal a lendülettel, erővel, finomsággal dolgozik, érzékeny és magabiztos művészete elemzőkészségének ugyanolyan élességét és pontosságát mutatja, mint az, ha szaval, úgymond, mindig másokról, közvetítő jelleggel beszél, nekünk, a zsidó közösség ennek a közvetítő tevékenységnek nagyon sokat köszönhet.

A figyelmes intézményépítő: Dr. Farkas Ciprián
Megválasztása óta szinte páratlan tapintattal, előzékenységgel és határozott döntések sora révén biztosította a kicsi, de lelkes soproni zsidó közösség igényeit. Munkássága lehetővé tette, hogy egy vidéki kis hitközség újra saját, kóser közösségi központjában működhessen, biztonságban, megbecsülésben.

Aki jövővé tette a múltat, reménnyé az emlékezetet: Schmidt Orsolya
Hosszú évek óta szívós, szenvedélyes munkabírással harcol a megváltoztathatatlan múlttal, de nem csak a múlttal, hanem a múltért is, hogy jövővé legyen, hogy Pápa városának egykori zsidósága, eltűnése után is jelen lehessen a város életében.

Kitartani, ameddig csak kell: Márkus Sándor
Szombathelyen dacolva a körülményekkel, életben tartott, működtetett egy közösséget, amikor kellett, úgy adta át a stafétát, hogy örökös, tiszteletbeli elnökként tekintsen rá mindenki. Szolgált, ameddig kellett, aztán tudott, amikor az idő erre is elérkezett, távozni, közmegbecsülés vette és veszi körül mindezekért.

Mazsihisz.hu

[popup][/popup]