Izrael: három női pártvezér

Egy friss izraeli közvélemény-kutatás szerint az izraeliek 7o százaléka elfogad egy női miniszterelnököt, ugyanakkor 77 százalékuk szerint a védelmi miniszter vagy a Moszád feje ne hordjon szoknyát.

A politikában, a közéletben ma már teljesen elfogadott, hogy női jelölt éppen úgy megállhatja a helyét, mint férfitársa. Három fontos párt – a szociáldemokrata Munkapárt, a ballib Merec és a centrista Kadima – élén is nő áll, továbbá számos hölgy ül be majd a következő Kneszet balközép padsoraiba. Dübörög a feminizmus, még a telepesek vallásos nacionalista (Habájt Hajehudi – Zsidó otthon) pártjának egyik vezéralakja is egy – mellesleg nem vallásos – nő. Az arab pártok is delegáltak hölgyeket, csak az ortodox pártok – askenáziak és keletiek egyaránt – felejtették le pártlistáikról a szebbik nemet. Nőjogi mozgalmak emiatt egyenesen diszkvalifikálásukat indítványozták a Kneszet választási bizottságában, de ez a lépésük elbukott a szavazáson.
*
Mitől lesz Izraelben sikeres egy nő, ha a közélet alakításának szenteli életet? A három pártvezérnő életrajzából úgy tűnik, nagy szükség van egy háttérből támogató férjre, biztos egzisztenciára, lehetőleg lengyel-litván askenázi származásra, továbbá arra, hogy az izraeli hármas átlaggal szemben csak két gyermeket vállaljon. Legalábbis Seli Jehimovics, Cipi Livni és Zahava Gal-On életrajzából ez következik.

Seli Jehimovics
a Munkapárt elnöke 196o-ban született Kfar Szábán. Szülei plebejus lengyel holokauszt-túlélők, édesapja kommunista építőmunkás volt. Korán forradalmárkodni kezdett, már 15 évesen kivágták a középiskolából, miután teleplakátozta az épületet az igazgatóság elleni tacepaókkal. Katonaság után a Beer Seva-i egyetemen szerzett társadalomtudományi diplomát, diákként csatlakozott a ’Békét, most!’ mozgalomhoz és más polgári jogi csoportokhoz. A közszolgálati rádió riportereként, gazdasági szakembereként majd műsorvezetőjeként komoly újságírói nevet szerzett magának. Később politikusokat faggató tévéműsoraiban lett ismert, megalkuvást nem tűrő rákérdezéseiről. Ekkor elhatározta, hogy az asztal túloldalán is megpróbálja sikerre vinni nézeteit. Csakis baloldali párt jöhetett szóba, így a kormányzásra is esélyes Munkapártot választotta. A 2oo6-os választások előtt a pártelnök, Amir Perec segítségével lett a Munkapárt képviselőjelöltje, majd képviselője, de kapcsolatuk hamar megromlott. Perec ugyanis szociális programmal kampányolt, de a választások után szögre akasztotta szegénypolitikáját és beszállt Ehud Olmert kormányába.

A mostani kampányban így már egymás ellenében határozták meg a párt két pólusát, a szociálisat Jehimovics, a biztonsági és palesztin ügyeket pedig Perec hirdette. De két dudás nem fért meg egy csárdában, Perec átment Cipi Livni új pártjába, Seli pedig maga mellé ültette Ben Eliezert, a párt veterán biztonsági ügyekkel foglalkozó politikusát és meghirdette a palesztin ügyekkel kapcsolatos nézeteit, miután minden igyekezete ellenére, a jobboldalnak sikerült a megélhetési nehézségek helyett erre a kérdésre tematizálnia a kampányt. Jehimovics Tel Avivban él elváltan, két gyermekével.

Cipi Livni

Az 55 éves Livni nem a nép egyszerű lánya, kiváló jobbos-elit pedigrével érkezett a politikába. Szülei gyermekként vándoroltak Lengyelországból családostól Palesztinába, ahol már kamaszként a nacionalista-revizionista vonalhoz csatlakoztak. Az Ecel-ben (Menahem Begin vezette radikális fegyveres szervezet) harcoltak Izraelért, s az állam kikiáltása után ők voltak az első, már Izraelben összeadott pár. Apja üzletemberből a Likud képviselője lett a hetvenes években. Livni a katonaság után a Moszádban dolgozott, állítólag részt vett a müncheni vérengzés bűnöseinek levadászásában is. Igen csinos volt fiatal korában, és nőiességét ma sem hanyagolja el. Később otthagyta a Moszádot, a haza szolgálata helyett egy időre a magánéletet választotta: jogász lett, férjhez ment, szült két gyereket és praktizált.

Politikai karrierje Ariel Saron segítségével indult el, aki 2001-ben rögtön miniszteri tárcát adott neki. Több igazgatási poszton is kiválóan teljesített, még díjat is kapott érte 2004-ben, s egy év múlva már az igazságügyi tárcát birtokolta. Követte Saront a Kadimába, a harmadik helyen szerepelt a párt listáján a 2006-os választásokon. A miniszterelnök kómába esése után a választásokon győztes párt második embereként a külügyet irányította és Olmert miniszterelnök helyettese volt. A majdnem sikeres palesztin–izraeli tárgyalásokon a kétállami megoldás elszánt harcosa lett, jelenlegi politikai programjának is ez az alapja.
A 2009-es választásokon sikerre vitte a Kadimát: a párt az első helyen 28 mandátumot szerzett. A kormányalakítást Netanjahu mégis elhalászta az orra elől, mivel Livni nem teljesítette a vallásos pártok anyagi követeléseit, és nélkülük nem sikerült összehoznia a koalíciós többséget. Amíg tehette, az ellenzék első női vezéreként küzdött a parlamentben, de a Kadima kormányzati pozíciókra ácsingózó megélhetési politikusai kisomfordáltak elvi politizálást hirdető sáncai mögül és Saul Mofázra cserélték. Mofáz egy időre be is lépett a Netanjahu kormányba, majd, látva támogatottságának viharos csökkenését, kiszállt és röpke fél év alatt belülről szétverte saját pártját.
Livni visszavonult ügyvédnek, aztán a Felhőoszlop hadművelet idején katonának behívott fiai meggyőzték a visszatérésről. Legalábbis ezt mesélte, ezért tért vissza új, személyét előtérbe helyező centrista pártot – „Hatnua” (a Mozgalom) – alapítva.

Zahava Gal-On
a ballib értelmiségi Merec párt vezetője a Szovjetunióban, Vilniusban született és 4 évesen, 196o-ban érkezett szüleivel Izraelbe.

Akárcsak Jehimovics, Gal-On is plebejus: édesapja vízvezeték-szerelő, édesanyja tanítónő volt. Ő, anyja nyomdokain, a sereg után először tanítóképzőt végzett, majd a jeruzsálemi egyetemen MA fokozatot pedagógiából és filozófiából. Amikor 2009-ben, első körben nem jutott be a Kneszetbe, nekikezdett egy gender témájú PhD-nek is a Bar Ilan egyetemen.
Első politikai tette ’84-ben egy Petach Tikva-i mozi péntek esti nyitva tartásának kikövetelése volt. Később a Merec egyik elődjében, a Rac pártban tevékenykedett, létrehozta és vezette a B’celem-et, a ’67-ben elfoglalt területek történéseiről információt gyűjtő és azt megosztó szervezetet. Afféle hivatásos forradalmárként, különböző békepárti és emberi jogi NGO-k élén állt, mielőtt 1999-ben bejutott a Kneszetbe a Merec listáján. Különféle jogi és törvénykezési bizottságokban működött, sokat küzdött a nők adásvétele, a prostitúció ellen.
2009-ben a Merec csak három helyett szerzett a Kneszetben, Gal-Onnak nem jutott mandátum, ekkor tanított, tanult, műsort vezetett, bizottságokban dolgozott. 2011 márciusában visszavonult a Merec addigi vezetője, és Gal-On azóta ismét a parlamentben harcol, elsősorban az emberi jogokért. Tavaly megnyerte a belső választásokat, így immár ennek a kicsiny, de közvélemény-formáló értelmiségi pártnak az élén is feminista női politikus áll. Gal-On férje egy high tech céget igazgat, a nyolcvanas évek elején két kisfiúk született, akiket politikai karrierje közepette nevelt fel. Gal-On liberális és pluralista alapállása mellett híres szókimondásáról is, ami a szívén, az a száján, még ha ez nem is mindig tekinthető politikusi erénynek.

Shiri Zsuzsa
Jeruzsálem