Zsidók Jézusért – mi ez a mozgalom?

Aki az elmúlt hetekben tömegközlekedett Budapesten, aligha tudta kikerülni a Jews for Jesus pólóban szórólapot osztogató furcsa aktivistákat. De mit jelent Jézus-hívő zsidónak lenni? Kik ők, honnan jöttek és mit keresnek Magyarországon?

Ez a jelenleg amerikai központú, bizonyos értelemben világhódító történet is Kelet-Közép-Európából, nem utolsósorban Magyarországról indul, úgyhogy akár azt is mondhatjuk, hogy a pesti aluljárókat átmenetileg megszálló mozgalmárok tulajdonképpen hazajöttek. A történet Kisinyovban, a mai Moldovában kezdődött, ahol egy Joszif Rabinowitz nevű ember megalapította 1884-ben az első modernkori „messianista” (vagyis Jézust megváltónak tartó) gyülekezetet vagy zsinagógát. A közösség tagjai megtartották a szombatot, a bibliai eredetű zsidó ünnepeket, körülmetélték a fiúgyermekeket és Jézus-hitük ellenére is zsidónak tekintették magukat, a korabeli hatóságok is így tekintettek rájuk. A modern messiási mozgalom eredettörténete számontartja továbbá az ugyanebben az időben tápiószelei rabbiként működő Isaac Lichtensteint is, aki a tiszaeszlári vérvád hatására, a keresztény antiszemitizmust – illetve az ezt elítélő keresztény reakciókat – tanulmányozva olvassa el az Újszövetséget és tér meg Jézushoz. Még továbbá egy másik magyart, Leopold Cohnt, aki a ma Ukrajnához tartozó Bereznán született és az Újvilágban tért ki, majd megalapította New Yorkban a zsidók közötti térítést szolgáló Brownsville-i Missziót. Ennek jogutódját hagyta el sokkal később, 1973-ban Martin (Moishe) Rosen, a zsidó családból származó baptista lelkipásztor, hogy létrehozza a Zsidók Jézusért misszióját – így érünk vissza bő százados tengerentúli kitérővel a szórólapozókhoz a pesti közlekedési csomópontokra.

A Talmud és a poszthippik

A „messiási judaizmus” számos ágazatra oszló és rengeteg gyülekezetet magába foglaló irányzat, amely az Egyesült Államokban különösen erős, teológiai alapon filoszemita, politikailag jórészt Izrael-barát evangéliumi kereszténységhez kötődik. A messiási gyülekezetek jó része e mozgalom részeként tekint magára, híveik száma világszerte több százezerre tehető, az USÁ-ban állítólag negyedmillióan vannak. A gyülekezetek és a gyülekezeteket összefogó szövetségek jelentős mértékben különböznek egymástól abban a tekintben, hogy mit tartanak követendőnek a zsidó hagyományból. A legtöbben csak a héber Bibliát (az „Ószövetséget”) fogadják el, ezt természetesen mindannyian Isten szavának tekintik, a zsidó értelmezési hagyományt viszont, így a Talmudot csak emberi alkotásnak, amelynek a hívek nem kell hogy alávessék magukat. Aki mégis megtartja az előírásokat, csak azért teszi, hogy hű legyen „népe” hagyományához. Egy kisebbségi irányzat azonban ragaszkodik a zsidó vallásjog számos előírásához is, ennek értelmezésére és alkalmazására külön szervezetet is működtetnek, a Messiási Zsidó Rabbinikus Tanácsot. A messiási mozgalom feltámadása a kései 60-as, illetve a 70-es évekre tehető: a bevett magyarázat szerint azért, mert a hippiségből kipörgő, „poszthippi” zsidó fiatalok úgy akarták megőrizni spirituális fogékonyságukat, hogy egyúttal vissza is akartak találni valamelyest családtörténeti hagyományaikhoz.

Szórványosan feltűntek a rendszerváltást követően messiási zsidó rendezvények Pesten is, hogy aztán gyorsan el is tűnjenek, bár az egészen kicsi Menóra Messiáshívő Közösség jelenleg is aktív valamelyest.

A San Franciscoi központú Zsidók Jézusért, bár közel áll a messianisztikus zsidósághoz, nem vallási közösség és nem is hoz létre gyülekezeteket. Jézusban hívő zsidó származású emberek missziója, akiknek célja, hogy, „Jézus messiási mivoltát megkerülhetetlen tényezővé tegyék a zsidó nép számára világszerte”, ahogy küldetésnyilatkozatuk fogalmaz. Akiket fellépésük nyomán elér az evangélium örömhíre, azokat vagy messiási vagy – igényeik szerint – más evangéliumi gyülekezetekbe irányítják. Vagyis nem tekintik központi kérdésnek, bár nem is ellenzik a zsidó hitgyakorlat követését. Jelen vannak az USA mellett mintegy tucatnyi országban, Dél-Amerikában, Ausztráliában, Nyugat-Európában, nagy erőkkel Oroszországban és Ukrajnában, természetesen Izraelben és valamelyest – legalább egy perzsa nyelvű honlappal bizonyosan – még Iránban is.

Gój megtérés

Főállású budapesti misszionáriusuk Tar Kata, akire nagy hatással volt Rabinowitz és Isaac Lichtenstein példája. Asszimilált zsidó családból származik, kereszténnyé válása, ahogy ő fogalmaz „teljességgel gój megtérés volt”, csak később, református közösségbe járó hívőként fordult vissza a zsidósághoz. Évekig tanított angolt a Scheiber Sándor Gimnáziumban és gitározott a Klezmerész együttesben is, otthonosan mozog a pesti zsidó „közegben”. Úgy érezte, hogy az ő különleges elhívatása „saját népe” körében terjeszteni a megváltás örömhírét. Világossá vált számára, hogy „ha a zsidókat akarom szolgálni, azt nem tehetem kívülállóként, minél inkább egy akartam lenni a népemmel”. Ezért és nem vallási megfontolásból tart meg bizonyos zsidó vallási előírásokat. Tar jelen volt a messiási zsidó Menóra Közösség alapításánál is, általában viszont úgy látja, hogy némely messiási gyülekezetek túlhangsúlyozzák a zsidó „identitást” Jézussal szemben.

Tarék már tavaly augusztusban is csináltak egy két hetes szórólap-kampányt, bár az nem volt ennyire intenzív, mert még nem volt elég önkéntesük. (Tar, noha Pesten él, tekintélyes méretű gurulós bőrönddel érkezik találkozónkra, amelyről később kiderül, hogy színültig szórólapokkal van tele). A szórólapok osztogatása (az újsághirdetések mellett) a legfontosabb módszerük, így lehetőségük van közvetlenül kapcsolatba kerülni az emberekkel, becsléseik szerint körülbelül 180 ezer ember vette át tőlük anyagaikat két hét alatt. Tar szerint az alapító, Moishe Rosen azért is szakított a régi, még Leopold Cohn által létrehozott zsidó misszóval, mert közvetlenebb és radikálisabb módszerekhez kívánt folyamodni, az utcát a misszió kitüntetett terepének tekintette, a szószékkel legalábbis egyenrangúnak. A 60-as évek aktivizmusa erősen hatott rá és a lecsengőfélben lévő hippimozgalom zsidó disszidensei között valóban komoly sikereket tudott elérni.

A teljes cikk itt olvasható.