Visszaad a londoni Tate galéria egy festményt

Írta: MTI - Rovat: Hírek - lapszemle

Visszaad a londoni Tate galéria egy festményt, amelyet a brit kormány szerint a magyarországi holokauszt idején raboltak el egy budapesti műgyűjtőtől.

Beaching a Boat, Brighton 1824 by John Constable 1776-1837

A mű az angol romantika egyik legnépszerűbb művésze, John Constable 1824-ben festett, Beaching a Boat, Brighton (Hajó partra vontatása Brightonnál) című alkotása. A Tate csütörtöki közleménye szerint a galéria elfogadja a brit kulturális tárca szakbizottságának ajánlását, és visszajuttatja a festményt a képtár által meg nem nevezett igénybejelentő örökösöknek.

A The Art Newspaper című, Londonban szerkesztett nemzetközi képzőművészeti folyóirat online kiadásán csütörtökön olyan értesülést közölt, hogy a festmény Hatvany Ferenc báró tulajdona volt, és örökösei két éve fedezték fel, hogy az 1944-ben ellopott Constable-alkotás a Tate birtokába került.

A leszármazottak a magazin szerint tavaly áprilisban nyújtották be igényüket a képre a brit kulturális minisztérium irányítása alatt működő bizottságnak, amelynek feladata a nácik által az európai holokauszt idején elrabolt és Nagy-Britanniába került műkincsek felkutatása és lehetőség szerint visszajuttatása az egykori tulajdonosok örököseinek.

A brit kormánybizottság 22 oldalas, a Tate galériát helyenként élesen bíráló szakértői jelentése szerint a benyújtott igény megalapozottsága elégséges ahhoz, hogy a festményt a holokauszt idején elrabolt kulturális javak visszajuttatásáról intézkedő, 2009-ben kelt brit törvény hatálya alapján az igénylőknek visszaadják.

A bizottság végkövetkeztetése szerint valószínűsíthető, hogy a festmény 1944-ben, Magyarország német megszállásának idején “egy magyar műgyűjtő” birtokában volt, akitől az antiszemita üldöztetések idején vették el a német megszállók.

A jelentés szemtanúk korabeli beszámolóit idézi, amelyek szerint a gyűjtő javait annak idején német katonai teherautókkal szállították el a család otthonából.

A festmény a brit kormánybizottság adatai szerint az egykori tulajdonos egy párizsi aukción vásárolta 1908-ban.

Az üldöztetések idején bujkáló gyűjtő családtagjait a Gestapo kínzással próbálta rákényszeríteni, hogy felfedjék a család értékeinek hollétét. A hozzátartozók később gettóba kerültek, a műgyűjtő egyetlen fiát megölték, nővére és nővérének férje Auschwitzban halt meg, feleségének édesanyját a magyar nyilasok gyilkolták meg – áll a jelentésben.
A festmény visszaadása mindezek ismeretében jelképes, de komoly jelentőségű kárpótlási gesztus lenne azon szenvedésekért, amelyeket a család a háború idején zsidó származása miatt átélt.

A testület szerint a Tate-nek többször is lett volna módja felkutatni a festmény eredeti tulajdonjogát, és több különböző forrásból is megállapítható lett volna annak valószínűsége, hogy az alkotást a II. világháború idején elrabolták tulajdonosától. “Nem lett volna nehéz feladat” például érdeklődni a magyar kormánynál, amely már az 1940-es évek vége óta az ellopott műtárgyak listáján tartotta nyilván a Constable-alkotást – áll a brit minisztériumi bizottság jelentésében.

Az örökösöket képviselő ügyvéd, emlékeztetve arra, hogy a második világháború végén elhurcolt kollekció számos további darabjának sorsa még mindig ismeretlen.

Peresztegi Ágnes csütörtök este elmondta, a Mravik László által szerkesztett Sacco di Budapest című, a témában alapműnek számító kiadványban szerepel a Constable-festmény, így 1998 óta bárkinek feltűnhetett volna, hogy a Tate galériában lévő mű azonos azzal, amely a Hatvany-gyűjteményben volt. Ez azonban csak 2011-ben történt meg, amikor egy művészettörténész összevetette az eltűnt képek listáját több angliai múzeum gyűjteményével, és észrevette, hogy a festmény a Tate kiállításán függ a falon. Ez azért is meglepő, mert a Sacco di Budapest szinte minden fontosabb múzeumnak megvan Európában, így a Tate galériának is – mutatott rá Peresztegi Ágnes.

A kép történetét firtató kérdésre azt válaszolta, nem lehet tudni, hogy a festmény miként került ki a gyűjteményből, és azt sem, hogyan jutott Angliába az 1960-as évekre, de az biztos, hogy 1944-ben, a zsidóüldözés alatt tűnt el a gyűjteményből.

Az örökösök külföldön élnek, a képpel kapcsolatos terveik még nem ismertek. “Egyelőre annak örülnek, hogy a közeljövőben átvehetik a festményt” – tette hozzá Peresztegi Ágnes. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy az egykori rangos gyűjteményből számos további kép, műtárgy sorsa ismeretlen – vagy ismert ugyan, de például Oroszországban vannak, ahonnan egyelőre nem sikerült visszakapni őket.

 

[popup][/popup]