Utána furcsa csend volt: 70 éve ért véget Budapest ostroma
Nagy szám volt, hogy az angyalföldi „stricik”, azaz grundi fiúk megtanulták a nevét.
A grundok a Szent István park mögötti református templom közelében álltak, onnan a stricik legfeljebb labdáért jártak át a parkba. Apró termetéből előnyt kovácsolt, ügyesen focizott, ha csak lehetett, rúgta a bőrt. Kisneufeld olvasni is imádott, mindenen átrágta magát, amit könyvkötőmester és vígszínházi főellenőr nagyapja hazahordott a műhelyéből. Nagyanyja, aki korábban tyúkszemvágóként dolgozott, abbahagyta a munkát, hogy vele foglalkozhasson, így elkényeztetett egykeként élhette világát. Amíg a sors úgy nem hozta, hogy hirtelen fel kellett nőnie – abban a háborúban, aminek legvéresebb utolsó fejezete, Budapest ostroma hetven éve, 1945. február 13-án fejeződött be.
Kisneufelddel apja szerettette meg egyszer s mindenkorra a meccseket, amikor kivitte a Nagyvárad–Gamma, Fradi–Szolnok kettős rangadóra. A fiú a foci mellett korcsolyázni szeretett, és járt a Fodor tornaiskolába is, ahol egyszer pontozással az egyik sztárt, a Popper fiút is megverte bokszban.
Vitray Tamás (fotó: Karip Timi, Index)
70 éve ért véget Budapest ostroma
Az évforduló alkalmából a háborús évekről életrajzi regényében részletesen író Vitray Tamással beszélgettünk, aki a Vitray nevet nevelőapja után viseli. Kérésére az interjúban az ostrom idejéről és az azt követő évekről beszéltünk, az ezt megelőző időszakról könyveiből tájékozódtunk. Budapest ostromát Ungváry Krisztián tanulmánya nyomán rekonstruáltuk. Világháborús sorozatunk korábbi darabjait Mengele a szemembe nézett című keretes írásunkban találja.
Gyerekfejjel aligha lehetett felfogni, milyen irányba megy a világ, pedig voltak jelek: apja (aki nem élt velük) egy munkaszolgálaton szerzett ízületi gyulladás miatt járt mankóval, és az is vitte el hamarosan, egyik anyai nagybátyját pedig annak ellenére hívták be munkaszolgálatra, hogy sclerosis multiplexe volt. Soha többé nem hallottak róla. A másikat, gyomorvérzése miatt, mint használhatatlant, lelőtték.
A zsidótörvények könyvkötőmester nagyapját is sújtották: csak titokban kaphatott megrendelést, és nem lehettek alkalmazottai sem. A végső időkben már a 11 éves Kisneufeldnek kellett beállnia a fűzőgéphez. „Nagyon olcsó munkaerő voltam, de azért kaptam valami pénzt” – emlékszik ma vissza. A Kölcseyben, ahova akkor elsőbe járt, származásukért száműzött akadémikusok, tudósok mellett sok antiszemita tanár dolgozott. A németek sztálingrádi vereségének másnapján egyikük úgy szájon vágott egy mosolyogva tisztelgő 13 éves gyereket, hogy orvoshoz kellett vinni.
