Szemben a bojkottal

Írta: vs/Lakner Dávid - Rovat: Hírek - lapszemle

Interjú Köves Slomóval.

Az EMIH vezető rabbija szerint sokan félreértik, hogy mi egy zsidó hitközség feladata. A bojkott kontextusát károsnak tartja, ugyanakkor ő sem szemléli kritikátlanul a német megszállás emlékművét vagy a Sorsok Házát.

Köves Slomó

A holokauszt-emlékévről elmondta, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) nem pályázott állami pénzekre, mert ezeket a civil szervezeteknek kellene kapniuk. A Civil Alapnál ugyanakkor pályázott és nyert a Rabbinical Centre of Europe (RCE), amelyhez annyiban van köze, hogy a március végi magyarországi rabbikonferenciájukat ön szervezi. Ebből a pénzből jutott az EMIH-nek is?

 Az RCE arra pályázott, hogy nemzetközi mobil kiállításon (amely más országokba is eljut – a szerk.) mutassa be a magyarországi zsidó élet múltját és jelenét, figyelemfelhívásként annak a közösségnek kultúrájára, szokásaira, nehézségeire és szépségeire, amely az egyetlen folytonos, honi közössége Európának. A projektet az RCE viszi, ebben maximum szakmai hozzájárulással tudunk részt venni.

Többen felvetették, hogy kontraproduktív lehet a választás előtt rabbikonferenciát tartani. Heisler András, a Mazsihisz elnöke azt írta kommentben Radnóti Zoltán rabbi oldalára, hogy „tíz nappal a választások időpontja elé szervezni egy kétszáz fős rabbigyűlést közösség elleni vétek!” Az időpontot önök nem találják aggályosnak?

 Szerintem az lenne inkább vétek, ha még egy rabbikonferencia időpontjának kiválasztásába is hagynánk belefolyni a mindent átható politikát. Eleve úgy tűnik, van egy félreértés konkrétan a rabbikonferenciával és azzal kapcsolatban is, hogy rabbiknak, vallási szervezeteknek, hitközségeknek mi lehet a fő feladatuk és célkitűzésük. Egy rabbikonferencia fő témája nem lehet az antiszemitizmus, mert a rabbiknak a zsidóság a fő fókuszuk, nem pedig a zsidó embereket támadó antiszemitizmus. Egy hitközség fő témája nem lehet más, mint a zsidó vallási élet propagálása mind a közösség tagjai, mind a potenciális tagok és a társadalom egésze felé. Azzal kapcsolatban Magyarországon is van egy óriási félreértés, hogy mi egy zsidó hitközség feladata. Nekünk, magyar zsidóknak kötelességünk felszólalni az antiszemitizmus ellen, és akkor is, ha úgy látjuk, hogy a történelem bizonyos eseményéhez való viszonyt nem eléggé érzékenyen kezelik. De ez nem válhat egy zsidó hitközségnek a központi témájává – ha azzá válik, akkor teljes szereptévesztésben vagyunk.

Ha egy rabbi egy köztéri szoborhoz való viszonyát teszi a fő mondanivalójává, azzal azt a képet erősíti a társadalomban, hogy a zsidók problémájáról, és nem a sajátjáról van szó. Amikor jöttek a szoborral kapcsolatos híradások, azok nekem a szakszervezetek és a kormány tárgyalását juttatták eszembe. Egy átlagembernek pedig az jöhetett le, hogy „ja, van valami szobor, és ez a zsidóknak nem tetszik”. Ha egy ilyen – az egész nemzet szempontjából – lényeges kérdés, mint a nemzeti önszemlélet és a történelmi felelősség viszonyának ügye a zsidók és a kormány alkudozásává válik, akkor az amúgy is apátiában fulladozó átlagember biztos nem fogja azt sajátjának tekinteni, és nem fog érdemben elgondolkodni a dolgon.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]