Székelyföld és a lappangó antiszemitizmus

A Transtelex romániai magyar hírportál nagy cikkben tekinti át a székelyföldi zsidóság történetét a kiegyezéstől kezdve az utolsó zsidók távozásáig, az 1970-es évek közepéig.

A marosvásárhelyi zsinagóga, a második világháború után, az 1950-es években – Fotó: Centropa.org

Részlet a cikkből:

Míg az 1930-as évek Romániájában folyamatosan erősödött az antiszemitizmus, az 1927-ben létrejött román szélsőjobboldali szervezet, a Mihály Arkangyal Légiója pedig folyamatos antiszemita uszításokat hajtott végre Erdély-szerte, addig a túlnyomórészt magyarlakta Székelyföldön nem volt számottevő antiszemita uszítás. Románia 1938 után antiszemita törvények sorát hozta meg, de ezek a székely lakosság körében sem keltettek különösebb rokonszenvet, abból az okból kifolyólag, hogy a román állam intézkedéseit a székely többség is általában véve ellenszenvvel figyelte.

Ebben az együttélésben az 1940-ben meghozott bécsi döntés hozott egy tragikus kimenetelű törést. A bécsi döntés eredményeként Székelyföld területének tulnyomó része ismét Magyarország része lett, ezáltal a magyarság is ismét többségi tényezővé vált.

A székelyföldi zsidóság jobbára pozitívan viszonyult az államváltozáshoz: a marosvásárhelyi ünnepi bevonuláson például a város közismert zsidó polgárai, mint például a város legnagyobb butorgyárát birtokló Mestitz Mihály a dísztribünön foglaltak helyet, Horthy társaságában, a Csíkszeredába bevonuló magyar csapatoknak pedig a helyi Római Katolikus Főgimnázium zsidó származású tanára, Sarkadi Elek zenetanár által vezényelt zenekar játszotta el a magyar himnuszt.

A magyarországi zsidótörvények azonban rövidesen Székelyföldön is hatályossá váltak. Elvették a zsidók iparengedélyét, államosították a zsidó üzemeket és üzleteket, kizárták a zsidókat az egyesületekből. A második világháborút követően a zsidó férfiakat munkaszolgálatra hívták be, kezdetben csak az ország területén dolgoztatták őket, majd a keleti frontra kerültek, ahol a rossz bánásmód következtében különösen nagy volt a halálozási ráta közöttük. A székelyföldi zsidóság számára végül a német megszállást követő gettósítás és deportálás jelentette a véget. 1945 után nagyon kevesen tértek haza, ezzel a székely és zsidó lakosság közötti mintegy egy évszázados együttélés is lezárult.

Teljes cikk