Sulyok Tamás: “Személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt”
„A múltat, a személyes múltamat is vállalva hajtok fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt” – a 444 beszámolója szerint ezt mondta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján Sulyok Tamás köztársasági elnök az Országgyűlés Felsőházában.
Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök
Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam – mondta az államfő magyarországi zsidó vezetők és más meghívottak előtt a magyarországi holokauszt 80. emléknapján. „Egy nemzet önbecsülésén múlik, hogy tekint a múltjára, nem tagadhatja meg, azt, de az öntisztulás lehetőségét sem” – mondta beszédében a köztársasági elnök. „Hiszem, hogy szitokszavak, egymás Janus-arcú méricskélése helyett jóra, egymás elfogadására születtünk” – mondta Sulyok, majd apja történetére is kitért – írja a Telex.hu.
„Nem tudtam faggatni, így maradtak az ő elejtett szavai és hallgatásai. Ma sem tudom már kérdezni. Tizenkét évvel a holokauszt után születtem, a családban azt hallottam, hogy mi soha senkinek nem ártottunk, nem voltak ellenségeink” – mondta.
Sulyok Tamás köztársasági elnök tavaly nyáron egy interjújában azt mondta édesapjáról, hogy 1945 után egy kommunista párttitkár személyes bosszúja miatt ítélték halálra, és évekig bujkálnia kellett. Karsai László történész a Hvg.hu-n megjelent írásában ezzel szemben nemrég kiderítette, hogy Sulyok Lászlóra az említett Zászlóbontás című cikk miatt figyeltek fel a hatóságok, és valójában azért körözték, mert tisztázni akarták, milyen szerepet játszott a nyilas mozgalomban. A cikkben Sulyok azt is írta: „Jöhet hozzánk mindenki, akit zsidó vértől való mentessége, erkölcsi feddhetetlensége és magyar nemzetiszocialista meggyőződése erre feljogosít.”
Sulyok Tamás nemtelen támadásnak nevezte Karsai írását, apját pedig „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita embernek” nevezte. „Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt” – fogalmazott, és hozzátette: „létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam.”
Ungváry Krisztián történész a Telexnek írt cikkében részletesen elemezte , miért mondott valótlanságokat az apja múltjáról a köztársasági elnök.
*
A holokausztra emlékezve, miközben megrendülten hajtunk fejet az áldozatok emléke előtt, a jövőért érzett felelősségünket is kinyilvánítjuk – jelentette ki Sulyok Tamás köztársasági elnök az Országházban kedden, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, a magyarországi holokauszt 80. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen – írja összefoglalójában az MTI.
A köztársasági elnök kiemelte: csak akkor emlékezünk tisztelettel és őszintén áldozattá vált honfitársainkra, ha újra és újra “szembesítjük magunkat a múltra néző, de a mának és a jövőnek szóló” kötelességgel.
Sulyok Tamás azt mondta: az ember mint olyan, szent, és semmilyen, se vallási, se származási, se világnézeti meggyőződése miatt nem ítélkezhet egyik ember a másik ember élete felett, egyik közösség a másik közösség élete felett.
A sérthetetlen emberi méltóságba vetett meggyőződéssel és az ehhez társuló elhatározással tekintünk az emléknapon egyszerre a múltra és a jövendőre – tette hozzá.
A köztársasági elnök szólt arról is: 12 évvel a holokauszt után született, és a családban azt hallotta, hogy ők soha senkinek nem ártottak. Megrendítette, amit az elmúlt hetekben a lassan 40 éve halott apja múltjáról elé tártak a nyilvánosságban.
Olyan korban nőtt fel ő és halt meg édesapja, “amikor a tettesek és áldozatok egyaránt hallgatásba burkolóztak, legyen szó holokausztról, szovjet katonák által meggyalázott lányokról, asszonyokról vagy ’56-os sortüzekről” – hangoztatta.
“Nem érte meg a rendszerváltást sem. Nem tudtam faggatni, így maradtak az ő elejtett szavai és hallgatásai, ma sem tudom már kérdezni. Abból tudok ítélni, ahogyan őt bő 30 esztendő alatt megismertem. ’45-ben szembesülhetett azzal a rémséggel, amit a holokauszt jelentett, s egy világ dőlhetett össze benne. Számomra így ér össze az elmúlt évtizedekben hallott családi elbeszélésekkel. A múltat, saját, személyes múltamat is vállalva hajtok most fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt” – fogalmazott az államfő.
Jichák Hercog izraeli államelnök videóüzenetben köszöntötte a megemlékezés résztvevőit. Hangsúlyozta: a holokauszt a világtörténelem legsötétebb fejezete, és az elkövetett gonosztettek közül is kimagaslik a magyarok ellen elkövetett bűntett annak sebessége és akadálytalansága miatt. Azt is mondta: hálás, amiért Magyarország teljes felelősséget vállalt kollaborációjáért a nácikkal, és aktív szerepet vállal a nemzetközi holokausztszervezetekben.
Magyarország antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciája egyértelmű üzenet, és biztonságot ad a magyar zsidó közösségnek egy olyan korban, amikor a zsidók iránti gyűlölet sok-sok zsidó életét veszélyezteti világszerte – tette hozzá. Az október 7-i Hamász-támadás egyértelművé tette, hogy a holokauszt leckéje, tapasztalata változatlanul releváns – jelentette ki Jichák Hercog.
Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke arról beszélt: a hiány, amelyet a soá okozott és okoz ma is a magyarságnak, máig érezhető, és nem számszerűsíthető, felmérhetetlen. A Mazsihisz elnöke kiemelte: a mai nemzedékek nem felelősek felmenőik tetteiért, de nagyban felelősek azért, hogy a felmenők tettei ne ismétlődhessenek meg. Az egész magyar nemzet felelős azért, hogy tanuljon a történelmünkből, és különösen fontos ez ma, amikor ismét magasra csapott a zsidóellenesség lángja.
80 évvel a holokauszt után sem hevertük ki és soha nem is fogjuk kiheverni a vészkorszak által okozott veszteséget, de elmondható, hogy újra van virágzó zsidó élet Magyarországon és vannak innen származó zsidó közösségek Izraelben, amelyek a két ország között “élő láncszemet” képeznek – hangoztatta a Mazsihisz elnöke. Beszéde teljes szövegét itt közöljük.
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében kiemelte: a holokauszt olyan súllyal nehezedik az emberiség vállára, hogy időről időre elviselhetetlenné válik és “szabadulni vágyunk tőle”. Az emléknapok hívják fel a figyelmet arra, hogy ezt a lelki munkát “nem spórolhatjuk meg”. “A holokauszt velünk és bennünk él, és felelősségünk felismerni ugyanazt a gyűlöletet, amely egyszer már elhitette, hogy az ember nem ember, hanem ellenség, hogy őt megölni nem szégyen, hanem kötelesség és dicsőség” – mondta.
Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete hangsúlyozta: a holokauszt 6 millió ember életét követelte és több volt, mint gyilkosság, mert megfosztotta őket emberi méltóságuktól is. Az áldozatok majdnem 10 százaléka magyar volt, integráns részét alkották a magyar társadalomnak, a magyar politikának, gazdaságnak és kultúrának – tette hozzá.
Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány elnöke arra figyelmeztetett, a világ az elmúlt 80 évben nem változott és nem tanult a bűneiből. A világ és Európa zsidóságának jó része továbbra sem élhet biztonságban, a Hamász terroristái 1400 embert mészároltak le a legkegyetlenebb, nácikat megszégyenítő brutalitással, a világ pedig példátlan módon a zsidó nép ellen fordult.
Keszler Gábor, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség elnöke szerint erősíteni kell a zsidó közösségek biztonságát, érvényt kell szerezni a gyűlölet-bűncselekmények elleni törvényeknek és elő kell mozdítani a vallások és kultúrák közötti párbeszédet.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija kiemelte: a 80. évforduló alkalmából eljött az ideje, hogy beszéljünk a leszármazottak felelősségéről is. A zsidó közösség felelőssége – mondta Mózes V. könyvére hivatkozva -, hogy az életet válassza.
Magyarországon az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása Kárpátalján.
