Politikai problémákat a holokauszttal párhuzamba állítani nem szabad
Hosszú interjút adott a mandiner.hu-nak Yacov Hadas-Handelsman, Izrael budapesti nagykövete. A beszélgetésből alább a Demeter Szilárd elhíresült írását taglaló részeket idézzük.
Jákov Hadas-Handelsman Fotó: Ficsor MártonDemeter Szilárd két hete írt egy véleménycikket, önök pedig a Twitter-en reagáltak rá, mondván: elutasítják „a holokauszt emlékének bármilyen célú felhasználását vagy az azzal történő visszaélést”. Átlépte a PIM főigazgatója a vörös vonalat?
Azt hiszem, hogy a rövid közleményünk magáért beszél. Megmondom, mi a baj ezzel. Egészen pontosan két bajunk van a holokauszt emlegetésével. Az egyik az, ha annak megtörténtét tagadják vagy relativizálják. „Nem is igaz”, „Nem is úgy történt, ahogy a zsidók állítják” – ezeket szokták mondani. De kérdezem: számít, hogy 300, 490 vagy 560 ezer magyar származású zsidót öltek meg a holokauszt során? Számítanak a számok, vagy az esemény ténye önmaga a döntő? A holokauszttal kapcsolatos másik jelenség, amelyet szintén elutasítunk, amikor a tragédia eredeti súlyát kicsinyítik, a fogalmat elkoptatják. Szerintünk ez tiszteletlenség a történelemmel és az áldozatokkal szemben egyaránt. A holokausztot csak egy másik, hasonló volumenű holokauszttal lehet összehasonlítani – de Isten óvjon bennünket, hogy ilyen még egyszer bármikor, bárkivel megtörténjen.
Sokan – maga a szerző is – a szólásszabadságra hivatkoznak, és az is egy szempont, hogy amikor Demeter Sorost Hitlerhez, a liberálisokat a nácikhoz hasonlította, a politikai paletta másik oldalán mások Orbánt és a jobboldalt szokták nácizni, nagyobb balhé nélkül.
A holokauszttal nem szabad ilyen összehasonlításokat tenni. Hét évvel ezelőtt ez a szemlélet még Izraelben is felháborodást keltett: a kneszetnek kellett a dologgal foglalkoznia, mert az izraeli közbeszédben észrevehetően elharapódzott a holokausztra történő felemás utalgatások gyakorlata (például, ha az izraeli futballválogatott vesztett, egyes cikkek azt írták, hogy ez volt a csapat „holokausztja”), és elterjedt a stigmatizálás is (például egyre többen kezdtek el így beszélni: „ha ezt gondolod, akkor náci vagy”).
Éppen ezért az ilyen beszéd ellen, a holokauszt fogalmának elkoptatása ellen a kneszet egy törvényt hozott,
így ilyen nyelvezetet már nem lehet használni Izraelben. Ha egy ügy leírására nagy szavakat, figyelemfelkeltő hasonlatokat akarunk használni, ám tegyük. De a holokausztot hagyjuk ki ebből, a holokauszt maradjon meg holokausztnak.
Demeter cikkét tehát ön nem tartja antiszemita írásnak, inkább egy elhibázott gondolatmenetnek, amelyet a szerző ebből a szempontból nem gondolt át előre?
Én még nem találkoztam személyesen Demeter Szilárddal, de figyelemmel követtem, hogyan reagált az írása által keltett felháborodásra: elismerte, hogy hibát követett el, és visszavonta a cikkét. A holokauszttal való összehasonlítással kapcsolatban azonban még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a holokauszt magyar tragédia is, nem egy távoli, másokkal történt esemény: magyar zsidók százezreit pusztították el. Én úgy látom, hogy a szerző nem mérte fel, hogy írásának milyen üzenete van, illetve hogy milyen következményei lesznek. A közleményünk világosan kifejezte, mi ezzel a bajunk; Demeter Szilárd visszavonta az írást, így részünkről az ügy lezárva.
A szerző erős szavakat használt, a lehető legmerészebb párhuzamot vonta meg, vélhetően azért, hogy minél nagyobb figyelmet vonzzon az alapgondolatára. Ha lehámozza ezt a réteget az írás üzenetéről, érti, mire gondolt Demeter? Érti, mire gondolt, amikor „új zsidóknak” nevezte a magyarok és lengyelek pozícióját az EU-ban?
Mindenkinek joga van a gondolatait kifejezni, és lehet bírálóan írni arról, milyen nehéz helyzetbe kerül egy tagállam Európában, de ezt a holokauszttal párhuzamba állítani nem szabad. „Politikai holokauszt”, „gazdasági holokauszt”, …stb. – kérem, ne használják ezeket a kifejezéseket! A zsidókat ért tragédia nem erre való. Nem szeretnék erről többet mondani.
