Parlamenti képviselők látogatása Izraelben

Nem sok nemzetközi zsidó konferencián voltam még, talán ez az oka, hogy az ismeretlen társaságban is oly sok ismerős arcot véltem látni: Rafael Block úr El Salvadorból olybá tűnt nekem, mintha csak egy héttel korábban a Népszínház utcában láttam volna, senor Milton Henriquez arisztokratikusan hangzó angol-spanyol nevével és jól ápolt, rövid szakállával az MZSKE egyik derék aktivistájának látszott, holott a panamai törvényhozás tagja.

17 országból mintegy negyven zsidó parlamenti képviselő gyűlt össze május végén Jeruzsálemben egyhetes konferenciára, de ha sokfelől jöttek és sokféle nyelven beszéltek is, a legtöbbjük habitusán, arcán volt valami közös: éreztem, hogy mindannyian zsidók vagyunk.

Az ezúttal másodízben megtartott konferenciát az Izraeli Fórum elnevezésű szervezet rendezte. Ez a zsidó államban működik avégett, hogy különböző szinteken, különféle formákban szövögesse és erősítse a kapcsolatokat Izrael és a diaszpóra között. Magyarországról négy politikai párt hét országgyűlési képviselője volt jelen. A magyar után a bolgár küldöttség volt a legnépesebb. A volt „szocialista táborból” lett és litván törvényhozók is érkeztek (sajnos, csehszlovák, orosz és lengyel delegátusok nem jöttek). A kelet-európai küldötteket nagy érdeklődés fogadta.

A vendéglátók derekasan kitettek magukért: a konferencia résztvevői ötcsillagos hotelben kaptak szállást és elsőrangú ellátást, amellett olyan gazdag programban volt részük, hogy percnyi unalomról sem panaszkodhattunk.

Izrael belső és külső helyzetéről Jichak Rabin és Simon Peresz, a Munkapárt két vezetője, valamint David Levy és Ariel Sharon, a kormány két tagja előadásait hallhattuk. Vezető gazdasági szakemberek és az izraeli törvényhozás ismert nevű tagjai ebéd vagy vacsora mellett ismertették véleményeiket aktuális problémákról. A konferencia résztvevőit Samir kormányfő és Herzog államelnök is fogadta.

A programok során alkalmunk volt megismerni a zsidó közösségek és a törvényhozás közti kapcsolat jellegét az itt képviselt országokban. Nem állítható, hogy a Jeruzsálemben a világ négy tájáról összegyűlt zsidó törvényhozók mindenben egyetértettek volna és ne tettek volna föl egy-egy kritikai kérdést a házigazdáknak. Érzésem szerint a konferencia fogyatékossága volt, hogy nem esett elég szó arról, mit tehetnek a zsidó parlamenti képviselők Izraelért.

Kis emlékeztetőt szerkesztettem hát, amit minden delegátus megkapott angolul, és ami általában egyetértésükre talált. Ez rámutatott a lehetséges és egyben a legsürgősebb teendőkre: mindenekelőtt arra, hogy a történelmi jelentőségű szovjet-zsidó bevándorlás előmozdítására hitelekhez, beruházásokhoz kell segíteni Izraelt, egyben fel kell lépni az arab bojkott ellen. Sokat tehetnek a parlamenti képviselők az arab diktatúrák politikai elszigeteléséért, a közel-keleti fegyverszállítások korlátozásáért, az ENSZ cionistaellenes határozatának visszavonásáért, valamint Jeruzsálem végleges egységének nemzetközi elismertetéséért is.

A magyar törvényhozók, akik közül öten első ízben jártak Izraelben, élményekben gazdagon és zsidóságukban megerősödve tértek haza Jeruzsálemből.

-ó